írta: Rab Attila,
helyszín: 6000 Kecskemét
Dátum: 2011. január 25.
Idő: hajnali 1:45-2:45 U T: 0:45-1:45
Nyugodtság: 6 – lassú hullámzás
Átlátszóság: 3,5 – hideg, csendes idő
Műszer: 102/1000 Skywatcher akromatikus refraktor
Mechanika: SW Autotrack
Okulárok: 25mm, 20, 10, 7.5, 6.5, 6 Plössl, Barlow
2X
Színszűrő: sárga (alkalmanként használtam az egyszerű,
kisméretű kráterek megfigyelésére)Leghasznosabb nagyítások: 133x – 7,5mm; 153x – 6,5mm;
166x – 6mm okulárokkal
Leírás:
Eredetileg a Szaturnuszt akartam észlelni, de a légköri
hullámzás miatt nem kaptam jó
képet, így belevetettem magam a Hold
látványosságaiba. Szabad szemmel nagyon szépen
látszott, ahogy a Hold, a
Szaturnusz és a Spica (Szűz csillagkép alfa Virgo) szabályos
háromszög alakban
(egymástól kb. 120 fokos szöget bezárva) látszik az égen. Holdhalót
nem
láttam.
Leírásomat igyekszem szemléletesebbé tenni a Google Moon
programból kiemelt akkori
fényviszonyokhoz igazított képeivel.
Az alábbiakban egy új tagunk első észlelési leírásait szeretnénk közreadni. Rab Attila tagtársunk 2010 őszén lépett be a csoportba, és már több rendezvényünk lebonyolításban is aktívan segített. Ezt a megfigyelést, a csoport 102/1000-es refraktorával követte el, és a leírásban sikerült neki nagyon jól visszaadnia a megfigyelés élményeit. Reméljük, hogy további színes élménybeszámolókkal fogja még megörvendeztetni a tagságot, és a kedves olvasókat. HAJRÁ!!!
NLC = éjszakai világító felhő (noctilucent cloud) angol
rövidítéséből. A hivatalos név nem ez, hanem a PMSC, vagyis polar mesospheric
cloud, annyi apró különbséggel, hogy PMSC lehet láthatatlan (csak műszeresen érzékelhető) is, míg az NLC egyértelműen vizuális
észlelést jelent. Alkonyat után illetve pirkadat előtt
látható felhő, amely a mezoszférában, mintegy 80-85km magasságban található,
rendkívül ritkán előforduló jégkristályokból áll. A láthatóság ideje az, amikor
a Nap 6-16 fokkal tartózkodik a Horizont alatt. A felhők kékesfehérek,
neonfényűek, többféle jellemző szerkezetet mutathatnak, leggyakrabban sávok,
hullámos sávok jelentkeznek.A
jelenség kizárólag a nyári hónapokban látható (általánosságban május közepétől
augusztus közepéig, nálunk a tapasztalataink szerint június közepétől augusztus
elejéig), ekkor megfelelőek a mezoszférában a körülmények a kialakulásához.
Jellemzően nálunk magasabb szélességi öveken látható, ám nem ritka tünemény itt
sem, amint azt a 2007-es nyáron látott csodás NLC-k is jelezték. Berkó Ernő
varázslatos képe a jelenségről ekkor hét képe is volt.
Itthonról, Magyarországról alig-alig láttuk a C/2024 G3 (ATLAS)-üstököst, aki sikerrel járt, jelentős trófeát könyvelhetett el. Mint annyi esetben, most is a déli félteke észlelői számára mutatta meg magát igazán a csóvás égi vándor. Szenzációs felvétel a Las Campanas Obszervatóriumból! Fűrész Gábor, Las Campanas Obszervatórium, Chile Négy hónapon belül negyedszer változott földrajzi szélességem +42 fokról -30
Új év, új mérföldkő: a James Webb-űrtávcső (JWST) képei segítségével 44 egyedi csillagot sikerült azonosítani egy rendkívül távoli galaxisban, félúton a megfigyelhető Világegyetem határán (z=0,725-ös vöröseltolódásnál). A csillagászok mind ez idáig úgy gondolták, hogy ekkora távolságban lehetetlen egyedi csillagokat azonosítani – hasonlóan, mintha egy binokulárral szeretnénk porszemeket megpillantani a Hold egyik kráterében. Az újonnan felfedezett
A DLR (Deutsches Zentrum für Luft- und Raumfahrt, Német Légügyi és Űrutazási Központ) Bolygótudományi Kutatóintézetében dolgozó kutatóknak magyar közreműködéssel évtizeden átnyúló földi és űreszközökkel kapott adatok együttes elemzésével sikerült kimutatni, hogy a WASP-43b jelű bolygó alakja eltér az ideális gömbtől – az így fellépő árapályerők hatására pedig pályája folyamatosan zsugorodik. A rövid keringési periódusnak megfelelő
Rendkívül erős szeleket fedeztek fel a WASP-127b óriás exobolygó egyenlítőjén. A 33 000 km/órás sebességet is elérő szelek a valaha mért leggyorsabb légáramlatok egy bolygón. A felfedezést az Európai Déli Obszervatórium Nagyon Nagy Távcsövével (ESO VLT) tették Chilében, egyedülálló betekintést nyújtva egy távoli világ időjárási mintázatába. Míg a Földön tornádók, ciklonok és hurrikánok pusztítanak, a
A csillagászok felfedeztek egy kozmikus gyöngysort, amelyben öt közeli, 117 millió fényévre található törpegalaxis fonódik össze. A D1, D2, D3, D4 és D5 jelölésű galaxistestvéreket a gravitációs erő láncolja egymáshoz, s míg a rendszer három tagja összehangolt táncot lejt, addig a maradék kettő csillagokat és gázanyagot szakít el egymástól. A galaxiscsoportot felfedező tudósok szerint ez
