Égi kalendárium: 2014. augusztus

Augusztus hagyományosan a legderültebb nyári hónap – reméljük, idén is így lesz. A Perseidák maxumumát erősen zavarja a telehold, de számos érdekes bolygóegyüttállás is várható. Derült eget!

Bolygók

Merkúr: A hónap elején még kereshető napkelte előtt a keleti ég alján. 1-jén egy órával kel a Nap előtt, de láthatósága gyorsan romlik. 8-án felső együttállásban van a Nappal. 20-án már kereshető napnyugta után a nyugati látóhatár közelében, de csak fél órával nyugszik később a Napnál. Ez az érték a hónap végére sem javul érdemben, marad a bolygó kedvezőtlen láthatósága.

Vénusz: A hajnali égbolt feltűnő égiteste, fehéren ragyog a keleti égen. Láthatósága lassan romlani kezd. Augusztus elején még majdnem két órával kel a Nap előtt, a hónap végén már kevesebb, mint másfél órával. Fényessége -3,8m-ról -3,9m-ra nő, átmérője 10,8″-ről 10,1″-re csökken, fázisa 0,92-ról 0,97-ra nő.

Mars: Előretartó mozgást végez a Szűz, majd a Mérleg csillagképben. Késő este nyugszik, az esti órákban látszik a délnyugati égen. Fényessége 0,4m-ról 0,6 m-ra, látszó átmérője 7,8″-ről 6,8″-re csökken.

Jupiter: Előretartó mozgást végez a Rák csillagképben. A hónap elején már kereshető napkelte előtt a keleti ég alján. Láthatósága gyorsan javul, a hónap közepén már másfél órával kel a Nap előtt. Fényessége -1,8m, átmérője 32″.

Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Mérleg csillagképben. Éjfél előtt nyugszik, az éjszaka első felében látszik a délnyugati ég alján. Fényessége 0,6m, átmérője 17″.

Uránusz: Késő este kel, az éjszaka nagy részében látható a Halak csillagképben.

Neptunusz: Egész éjszaka megfigyelhető, 29-én van szembenállásban a Nappal. A Vízöntő csillagképben végzi hátráló mozgását.

Észleljük a telivénuszt!

A 90% fölötti fázis észlelésére az augusztusi hajnalok kiváló lehetőséget kínálnak. A rövid szürkületi láthatóságban ibolya és mélyvörös színszűrőkkel is észlelhetünk, melyekkel az általában csak nappali égen látható telivénuszt máskor nem tudjuk megfigyelni!

Augusztus elsején a 0,92 fázisú, -3,9m fényességű bolygó 22,3°-os elongációban jár Napunktól. Az ekliptika kedvező hajlásszöge miatt két órával kel a Vénusz a Nap. Kicsiny, 10,8”-es mérete ellenére még kis távcsövekkel is számos részletet láthatunk rajta. Hó közepén 18,6°-os elongációban egy és háromnegyed órával kel a Nap előtt (0,95 fázis), hó végén 14,4°-os kitérésben másfél órával előzi meg Napunkat a horizonton (0,97 fázis).

A kedvező láthatóság miatt lehetőségünk van a korong szürkületi égen való észlelésére is. Így a nappali égen a kis és közepes távcsövekkel már nem használható ibolya vagy mélyvörös szűrőinket is latba vethetjük, jelentősen javítva az alakzatok kontrasztját a bolygón. A hónap során próbáljuk meg napkelte előtt fél-egy órával megfigyelni a bolygót ibolya szűrővel, azt követően pedig mélyvörössel. Az apró korongon a felhőalakzatok viszonylag jó kontraszttal emelkedhetnek ki, és a bolygó globális felhőmintázatát jól megfigyelhetjük. Több napos észlelési sorozatokon az alakzatok napi 90°-os elmozdulása is kimutatható. Nagyobb átmérőjű, és légköri remegésre érzékenyebb műszerekkel napkelte után, nagyobb horizont feletti magasságokon próbálkozzunk, de lehetőség szerint még reggel.

Oppozícióban a Neptunusz

A Neptunusz jelenleg a Vízöntő csillagképben jár, fényesebb csillagok környezetében. Lassú mozgása során évről évre magasabbra kapaszkodik az ekliptikán, bár horizont feletti magassága még nem túl nagy. Oppozícióját augusztus 29-én éri el, az ekkor 2,3”-es korong 7,8m összfényességet ér el. Deleléskor 32° horizont feletti magasságba emelkedik. Észlelését érdemes júniusban-júliusban hajnalban kezdeni – ekkor a már elég magasra jutó bolygó jól látszik a nyugodt levegőjű hajnalokon. Augusztusban és szeptemberben is kiválóan megfigyelhető, de év végéig elég magasan látszik az esti órákban.

A Neptunusz korongját 20 cm körüli távcsővel már jól tanulmányozhatjuk: a peremsötétedés könnyen látszik, a bolygó lapultságát is észrevehetjük némi gyakorlattal. A kék bolygó meglepően aktív lehet: világos és sötét sávok, világos foltok, pólussapkák tarkíthatják. Az apró korongátmérő ellenére nagy nagyításon (5-600x) a kontrasztosabb foltok észrevehetők – bár a Neptunusznál is előfordul, hogy üres a korong. Vizuális észleléseket – az Uránuszhoz hasonlóan – kék, zöld, világos narancssárga és bíbor szűrőkkel végezzünk. Webkamerával is érdemes próbálkoznunk; ilyenkor is segíthetnek a szélesebb áteresztésű szűrők. A bolygó vörösben nagyon halvány, a világos felhőalakzatok ilyenkor világítanak a sötét korongháttéren. A képen látott esetleges alakzatok és a zaj megkülönbözetésére érdemes több egymás utáni videót is készíteni, ezeket külön-külön feldolgozni. Ha egy alakzat több képen is látszik, nagy valószínűséggel valódi. A kitartás nagyon fontos –  több éjszakányi próbálkozás után lehet esélyünk feltűnő alakzatok elcsípésére és rögzítésére. A Neptunusz észlelési lefedettsége még az Uránuszénál is gyengébb. Minden jó minőségű felvétel értékes, a pozitív alakzatészlelések pedig szép eredménynek számítanak.

 201408-neptunusz-keresoterkep

A Vénusz és a Jupiter szoros közelsége augusztus 18-án hajnalban

Az utolsó nyári hónap vége felé közeledve az égbolton remek látványosságot kínálnak a hajnalban látszó bolygók. A Vénusz és a Jupiter alig 12’-re megközelíti egymást augusztus 18-án hajnalban, az ilyen szoros találkozók elég ritkák. Ráadásul a két legfényesebb bolygóról van szó, így nagyon látványos együttállásra készülhetünk. A szürkület során követhetjük, amint a két bolygó még egy ívperccel közelebb kerül egymáshoz, elérve legkisebb távolságukat (05:10 UT-kor). Ekkor már nappal lesz, de a két fényes égitestet nem lesz nehéz megpillantani.

Még a szürkület során, 02:45 UT körül érdemes megkeresni nagyobb átmérőjű binokulárral, vagy kis nagyítású távcsővel a párostól alig 2 fok távolságra látható M44 nyílthalmazt (Praesepe). Az egész jelenség kb. 5-7 fokos horizont feletti magasságban fog lejátszódni, így kitűnő keleti-északkeleti horizontra, és minél jobb átlátszóságra lesz szükség az észleléshez.

A Vénusz és a Jupiter szoros közelsége augusztus 18-án hajnalban.

A Vénusz és a Jupiter szoros közelsége augusztus 18-án hajnalban.

A Vénusz, a Jupiter és a Hold együttállása augusztus 23-án

Néhány nappal azt követően, hogy a Vénusz és a Jupiter elhaladt egymás mellett, a már távolodó duóhoz csatlakozik Holdunk is. Eközben az egyre jobb láthatóságú Jupiter alig 1 fokra megközelíti az M44-et: 02:45 UT körül a még viszonylag sötét égen, 7-8 fok magasan könnyen megkereshetjük az óriásbolygó mellett pompázó fényes nyílthalmazt. Ehhez nagyobb binokulárra, kitűnő horizontra és nagyon tiszta légkörre lesz szükségünk. A Hold vékony sarlója a Jupiterrel egy magasságban lesz látható, a Vénuszt ellenben kb. 5 fokkal kelet felé kell keresnünk, jóval alacsonyabban.

A Hold, a Mars és a Szaturnusz együttállása az esti szürkületben augusztus 31-én

Ez az együttállás lehet az év egyik leglátványosabb ilyen eseménye, hiszen a két fényes bolygó és a Hold égi helyzete elég kedvező lesz ahhoz, hogy kényelmes magasságban figyelhessük meg őket. 18:00 UT-kor már kereshetjük a bolygókat, de a legszebb látványban kissé később, 18:15 UT-t követően részesülhetünk, amikor a már sötétebbé váló égen az égi trió még több mint 10 fok magasságban látható. Az élmény tovább fokozható a közelben járó Ceres és Vesta kisbolygók (a legfényesebb aszteriodák) felkeresésével – így tehetjük teljessé a nyári vakáció utolsó estéjét.

A Jacques-üstökös

Előző havi ajánlatunkban már írtunk erről az égitestről, amely az augusztusi éjszakákon igen kedvező helyzetben lesz látható. Földközelségének, pályahelyzetének köszönhetően észak felé halad, eleinte inkább hajnalban (az Auriga és Perseus csillagképekben) lehet megkeresni, ám a hó közepétől már a Cassiopeiában láthatjuk a várhatóan 7 magnitúdós égi vándort. Ez azt jelenti, hogy cirkumpoláris égitest révén, egész éjjel látható, ám a Hold helyzetét figyelembe véve ekkor már inkább az esti égen kell keresni. A hónap végén, újholdkor a Cepheus csillagképben találjuk már ezt a vándort, melynek fényessége alig csökken, vagy stagnál. Így várhatóan igen kellemes látványban lehet részünk, bár a csóvát halványsága miatt nem igazán lehet kis műszerrel megfigyelni. Jelentős közelsége miatt 20-ától naponta több fokot halad az égen, ezért pontos koordinátákra és térképekre lesz szükség az azonosításához.

A Jacques-üstökös július 30-án Pjotr Dzikowski felvételén, amelyet Görögország déli részéről készített Takahashi 106-os apokromáttal, ST11000M kamerával LRGB technikával (L 27 perc, RGB 20 perc).

A Jacques-üstökös július 30-án Pjotr Dzikowski felvételén, amelyet Görögország déli részéről készített Takahashi 106-os apokromáttal, ST11000M kamerával LRGB technikával (L 27 perc, RGB 20 perc).

A Perseidák

A híres meteorraj, a Perseidák idei jelentkezése sajnos nem lesz túl kedvező a megfigyelések szempontjából. A maximum napján, vagyis augusztus 12-én a Hold alig két nappal lesz telihold után, ezért erős fénye igen erősen fogja zavarni a megfigyelést. Ennek ellenére érdemes lesz az eget figyelni, hiszen feltűnhetnek igen fényes rajtagok is, amelyek akár városból is könnyedén észrevehetőek.

A Perseidák meteorraj radiánsa.

A Perseidák meteorraj radiánsa.

R Scuti

A nyári égbolt legismertebb RV Tauri típusú változócsillaga könnyen megtalálható, csodaszép környezetben helyezkedik el. A csillagtól egy fok távolságra figyelhetjük meg az M11 jelű Vadkacsa-halmazt, a Scutum-felhő, e feltűnő Tejút-csomó ékkövét. A Napunknál mintegy 86-szor nagyobb sárga szuperóriást, ahogy az R Coronae Borealist is, 1795-ben fedezte fel Edward Pigott angol amatőrcsillagász (akkoriban még csak néhány változócsillag volt ismeretes). Szabadszemes, 4 magnitúdót is megközelítő maximumából általában csupán 7,5 magnitúdóig halványodik, de fényessége akár 8,6 magnitúdóra is lezuhanhat, így történt ez 2013 júliusában is. Periódusa 146,5 nap, amely során – az RV Tauri típusú változókra jellemző módon – a főminimumai között minden esetben egy másodminimum található, ilyenkor fényessége csupán 1-1,5 magnitúdót csökken. Szabálytalan változásai két olyan csillagrezgés kölcsönhatásának következménye, amelyek frekvenciaaránya közel van kettőhöz. A gerjesztett rezgés folyamatosan növekedik, majd a kölcsönhatás folytán a másik rezgés is megjelenik. Ez utóbbi azonban erősen csillapított, ami hosszabb távon csökkenti a fényesség változását, ezután a folyamat ismétlődik, de szabálytalanul.

Az R Scuti AAVSO (b) térképe.

Az R Scuti AAVSO (b) térképe.

 

Az R Scuti fénygörbéje.

Az R Scuti fénygörbéje.

Az NGC 7354 PL Cep

A Cepheus „házikója” egyre magasabbra emelkedik az augusztusi éjszakákon, észlelésre hívogat. A Tejút itt húzódó szakasza számos mélyég-objektumot rejt, amelyek sokszor szerepelnek rajzokon és asztrofotókon, pl.  az IC 1396 vagy az NGC 7380. Ám a halmazok és ködök sokaságán kívül néhány érdekes planetáris köd is megbújik a Tejút csillagai között, így a most bemutatandó NGC 7354 is. A vizuálisan 11 magnitúdós, 23 ívmásodperc átmérőjű ködöcske felületi fényessége magas, így könnyű megfigyelni akár 10-15 cm körüli távcsövekkel is. (Fényszennyezett környezetben elkél egy UHC vagy OIII szűrő .) A 4200 fényévre található égitest összetett képet mutat: belsejét egy szilvamag alagú centrum uralja, amely két fényesebb ívdarabból tevődik össze. Ezt egy nagyjából körszimmetrikus halo övezi, amelyen számos csomósodás található.  16 magnitúdós központi csillaga csak 40 cm feletti műszerekkel, kiváló égbolton, nagy nagyítással látható.

Az NGC 7354 planetáris köd.

Az NGC 7354 planetáris köd.

 

Ajánljuk...