Szöllősi Attila beszámolója a 2009-es Kiskun táborról
A táborba az első napján érkeztem nem sokkal délelőtt 9
óra után, azonnal neki is láttam a megfelelő helyen felállítani a sátramat. A
sátor helye kulcsfontosságú egy éjszakai bagoly stílusú táborban: ahhoz hogy reggel minél tovább tudjak aludni egy
átészlelt éjszaka után, a sátornak annál tovább árnyékban kell maradni
délelőtt.
A sátor felállítása után a hűtőben elhelyeztem a romlandó
élelmemet, ami ebben a nyári időszakban nagyon fontos. Sajnos most nélkülöznünk
kellett a nagy sikerű üdítős hűtőt, de szerencsére a közeli Jászszentlászlón be
tudtunk vásárolni (ki sörért, ki Coca-Cola-ért él-hal) és
volt (még ha nem is egy hétre való) hely a hűtőben, maximum minden másnap pótoltuk a készletet.
Miután az étel-ital kérdés gyorsan lerendeződött,
felállítottam a Celestron 9.25-met az észlelőrétre, ez volt az első távcső a
táborban felállítva. A délután eltelt az ismerősök üdvözlésével és
beszélgetéssel, majd az estére készülődve beállítottuk még nappal a Holdat és
bemutattuk a már távcső körül lézengőknek, volt aki még le is fotózta a szakmai
iránymutatásom mellett. Nem sokkal napnyugta előtt megérkezett Szarka Levente
(makszutov.hu) az új távcsövemmel, de tekintve hogy több óráig tartó
összeszerelés után lehettet volna csak az éjszaka használni, inkább másnapra
estére halasztottam a távcső felállítását. Nem sokkal napnyugta előtt
megtörtént a hivatalos tábornyitó, majd a távcsöveké lett a fő szerep. A
szokásos nyár esti látnivalókat állítottuk be a távcsövekbe és mutattuk meg nem
csak a táborlakóknak, de néhány külsős érdeklődőnek is.
Bámulatra méltó volt Gyenizse Péter távcsöves bemutató
képessége, tanúja voltam amint órahosszakon keresztül mesélte a csillagképekhez
és csillagokhoz kapcsolódó történeket, legendákat, még fél füllel hallgatva is
zene volt füleimnek.
Nem sokkal éjfél után megritkult az érdeklődők hada, a
komolyabb észlelések felé vettük az irányt. Legfőképp a Jupiter nemrég
felfedezett becsapódásos foltját szerettük volna észlelni. Én még élénken
emlékszem arra a 15 évvel ezelőtti pillanatra, amikor a kecskeméti Planetárium
előtt egy nyári éjszakán először megpillantottam a Schoemaker-Levy 9 üstökös
darabjai által keletkezett foltokat a Jupiteren. A történelem ismétli önmagát
és egy másik, későbbi nyári napon újra átéltem a várakozás izgalmát: látszik e
a folt? De még hogy! A 15 évvel ezelőttihez képest kicsit kisebb és halványabb
volt, de amint a légkör megfelelően lenyugodott, megcsodálhattuk a változatos
Naprendszerünk újabb bizonyítékát. Levente megmutatta, hogy a legújabb web
kamerája milyen csodálatos képeket tud készíteni a Jupiterről, igaz ehhez
kellet az utóbbi évek egyik legjobb nyugodtságú nyári éjszakája is. Hajnalra
sajnos megjelent néhány kisebb felhő egy közeledő hidegfront jeleként és a
légkör nyugodtsága pillanatok alatt leromlott. Miután elégedetten nyugovóra
tértünk, álmunkat sajnos megzavarta a hirtelen viharossá felerősödő szél, sokak
sátra megsínylette, például a mellettem levő fiatalok sátrát le is bontotta a
szélvihar, de szerencsére egy kis kalandon túl semmi komoly nem történt.
A tábor második napján a Jászszentlászlói repülős napra
látogattunk ki, ahol nagyon finom bográcsgulyást és pacal pörköltet ehettünk,
hálások voltunk a vendéglátásért.
Délutánra visszatértünk a táborba a számomra nagyon
fontos eseményhez:
szereljük össze a 30 cm-es Orion Dobson távcsövemet
(Orion XT12i IntelliScope Dobson). Nagyon jó távcső a C9.25, erről még a tábor
első éjszaka is meggyőzött a Jupiter a felhősávjaival, de mindig is vágytam arra,
hogy halvány objektumokat is megfigyeljek. Erre adódott a jó alkalom, amikor is
megláttam a Levente beharangozó ajánlatát a Orion IntelliScope Dobsonokra.
Sikerült úgy szervezni a dolgokat, hogy az első ilyen távcsövet a pont a Kiskun
tábor ideje alatt kaphassam meg, rögtön a legideálisabb körülmények között ki
is próbálhassam.
A bedobozolt Dobsont a lelkes érdeklődők segítségével
kibontottuk
(http://www.makszutov.hu/forum/viewtopic.php?t=398)
és több mint 2 órai munkával összeszereltük. Jó móka volt, szerelés közben még
Ikeascope-ként is emlegettük a távcsövet (az este beállta után viszont új nevet
adtunk neki). Miután Levente bejusztírozta a tubust, tűkön ülve vártam az
estét hogy kipróbálhassam. A Hold szerencsére fent volt a nappali égen, elég
volt rá egy pillantás: minden rendben levőnek látszott: kráterek élesen és kontrasztosan látszottak.
Végre lenyugodott a nap és elkezdtük a távcsövet tesztelni. A távcső a legmerészebb álmaimat is túlszárnyalta. Az
optika minősége kiváló, Berente Béla is elismerően hümmögött, megkockáztatom,
hogy prémium minőségű, igaz, Ronchi ráccsal még nem lett tesztelve. A fénygyűjtő képessége egészen fenomenális. Csak felsorolásként megemlíteném, milyen extrém
szépségeket láttunk (többek között) a távcsövemmel:
– M57 planetáris köd központi csillaga,
– magjáig felbontott M13 (és még számos) gömbhalmazt, az
M4 a
Skorpióban már nyílthalmaz formát öltött,
– gyönyörű színes halvány planetáris ködök (NGC 7009, NGC
6210, stb)
– Dumbbel köd (M27) íves ködfülei (dehogy almacsutka),
– Bagoly köd (M97) szemei,
– Jupiter becsapódásos foltja, finom részletek a
felhősávokban,
– Androméda galaxis 2 görbült porsávval és 2 kísérő
galaxisával egy
LM-ben,
– Az egy LM-ben levő Fiastyúk fényes csillagai ködbe
ágyazottan,
– Rák köd, Vénusz bolygó és a zeta Tau egy LM-ben
mindössze 7 fokkal
a horizont felett,
– Lagúna köd (M8) több mint egy fokos kiterjedésű ködként
sejtelmesen
gomolyog,
– Trifid (M20) mint a fényképeken,
– 5-es Mars korongon felszíni részlet,
– Triangulum (M33) galaxis hatalmas spirálkarjai,
– Örvényköd (M51) és M101 kicsiny spirálkarjai,
Még számtalan galaxis, köd, nyílthalmaz, gömbhalmaz,
planetáris köd és 2 üstökös került távcsővégre. A C9.25-öm után szinte egy
teljesen új Univerzum nyitotta meg előttem kapuit. Olyannyira, hogy a további 3 éjszakán keresztül nem is
néztem bele a régi távcsövembe.
Vasárnap a Szegedi csillagvizsgálóba és a város egyéb
látnivalóihoz volt szervezett program, de a hosszú éjszaka után képtelen voltam
időben felkelni és részt venni rajta. Délután újra szétszedtük az új
távcsövemet, mert problémát észleltünk a függőleges tengely mozgatásában, de
gyorsan rájöttünk a hiba okára és könnyedén orvosoltuk. Estére már sokkal tökéletesebb távcső várta az éjszakai
bevetést a vulkáni porfelhő által bíborszínűre festett naplemente után. A
sötétedést követően távcsövemnek most már a kézi vezérlőjét, vagyis az IntelliScope
funkcióját kezdtük egyre aktívabban használni. Ezt az égi objektumok beállítását
megkönnyítő funkciót inkább Push-To-nak lehetne hívni mint a már ismert Go-To-nak,
mert a távcsövet kézzel kell arrébb lökdösni (Push) egy objektum beállításához. A kézi vezérlő abban
tud a segítségünkre lenni, hogy megmutatja mennyit kell vízszintesen és
függőlegesen a távcsövet mozgatni ahhoz, hogy egy kiválasztott objektum a látómezőbe
kerüljön. Nagyon elégedett voltam vele, valóban nagy és gyors segítség egy-egy
objektum beállításakor, igaz a pontossága egy-egy égterületen változó, de
szerintem a tapasztalat hiánya okozta leginkább a problémát. Hétfőn az átaludt
csoportkép elkészítése után a legutolsó, egyben a legemlékezetesebb éjszaka elé
néztünk. Ez már a negyedik derült este volt sorban, nem is lehetne szebbet egy
csillagász táborba kívánni.
Talán mégis: legyen egy nagy távcső is a közelben. Az
este a szokásos módon kezdődött, újabb és újabb érdeklődőknek mutattam meg a
már sokadszorra beállított objektumot, de valahogy nem lehetett megunni. Már
majdnem pirkadt, kicsit fáztunk és fáradtak, kialvatlanok voltunk, amikor egy
hirtelen ötlettel vezérelve elkértem Lehel nagylátómezejű Pentax
csodaokulárját. Ha nagy a látómező, akkor kezdjük nagy objektummal: Androméda galaxis. Amint beállítottam a
távcsőbe és belenéztem az okulárba, az eddigi napok látnivalói hirtelen
jelentéktelennek tűntek. Így én még ezt a csodálatos galaxist nem láttam. A
lélegezetem is elállt a látványtól, mintha a már ismert, mások által sok
órahossza alatt fotózott felvételt láttam volna viszont, élőben. Ez a galaxis
ott kavargott látómezőben, 2 finoman görbült porsávval és a 2 kísérő
galaxisával együtt. Miután mindenki megcsodálta, továbbállítottam a távcsövet a
Fiastyúkra. Szinte az összes csillaga belefért az LM-be, kicsit furcsák voltak
a csillagok, de akkor nem jöttem rá miért. Még befutott egy-két érdeklődő,
gyorsan visszaállítottam az Androméda galaxisra, majd ezután újra vissza a
Fiastyúkra. Alaposabban megszemlélve a csillagokat, furcsa, szinte szellemszerű
valami vette körül a csillagokat. Észrevettem, hogy ez a furcsaság pont a
Merope-nél türenkedik ki jobban és ekkor esett le a tantusz: a Fiastyúk csillagai finom ködbe vannak ágyazva!
Egymás után néztük meg szinte megbabonázva a látványtól. Ráálltam a Triangulum
galaxisra, örvénylő ködösséget láttunk. A kakasok már elkezdtek kukorékolni,
amikor a Vénuszt állítottuk be távcsőbe és a szerencsés időzítésnek köszönhetően
a Rák köd és a zeta Tau is belefért a látómezőbe és könnyedén látszódtak
egyszerre. Csak megemlíteném, hogy a Vénusz és a Rák köd között kb. 13
magnitúdó, azaz több mint 150000 szeres a fényességkülönbség Miután már
hajnalodott, felkészültünk az éjszaka záróepizódjához, a 4 darab negatív
fényrendű Irídium felvillanás megfigyelésére, én még gyorsan a Mars bolygót is
megnéztem 600x nagyítással a távcsővel és egy sötét foltot is láttam a
mindösszesen 5-es bolygókorongon. Az Orion csillagképben látható
műholdfelvillanások után már szinte teljesen elcsigázottan, de boldogan
feküdtünk aludni.
{mosimage}
