Az Aristarchus- és a Kepler-kráter
A fogyó Hold csodálatos színekkel kápráztatja el a hajnali hidegben is kitartó észlelőket!
A felvétel bal szélénél látható a 32 km átmérőjű, 2750 m mély Kepler kráter, amely ilyen megvilágításban nagyszerű sugaras szerkezettel körülvéve látható. Körülötte a talaj is egészem más, zöldes színű — majd hirtelen olvad az Oceanus Procellarum sötét, barnásvörös területébe. Lefelé a Mare Insularium felé ez a határvonal nem ilyen éles.
A kép tetejénél az Arictarchus kráter fénylik, erősen kékes színekben pompázva. A 40 km átmérőjű alakzat Hold egyik legkülönösebb formációja. Jól megfigyelhető, meredek, 3000 m mély, kicsit szögletes falú. Számos esetben keveredett aktív terület gyanújába, és a környezete is sugallja az aktív felszínformáló erők munkájának jelenlétét. A felette levő olajzöld térségben a Scröter-völgy egy szakasza is kivehető jellegzetes kanyargó formája akár egy lávacsatorna is lehetne! A jobb felső sarokban a Sinus Roris területe vált át feltűnően zöldes árnyalatba.
A kép a Polaris 200/1800-as Vixen Visac távcsövével és Philips ToUcam webkamerával készült.
