A Csillagászat Napja a Polarisban
1969 jó év volt. Először akkor lépett ember a Holdra, megrendezték az azóta is etalonnak tartott Woodstock Fesztivált, és az Omega megjelentette Tízezer lépés című albumát. Talán fura, de nagy vonalakban a felsorolt fél évszázados események visszaköszöntek az idei Csillagászat Napja alkalmából megtartott rendezvényünkön a Polaris Csillagvizsgáló szívünknek oly kedves kupolája alatt.
Máté Attila, Polaris Csillagvizsgáló
Pedig nem indult szépen az este 2019. május 11-én. Valamivel hét óra után maroknyian gyülekeztünk, és kisebb aggodalommal hol telefonjaink képernyőjét, hol pedig az éget kémleltük. Sem a virtuális, sem a való világ nem kecsegtetett bennünket a tiszta ég reményével, rajzolt és valódi felhők látványa szembesített bennünket terveink törékenységével. Félelmünket tetézte, hogy a média is felkapta és egész nap pörgette a jeles napra történő felhívást, valamint közösségi oldalunkon is már előzetesen nagy érdeklődés mutatkozott, így kissé tartottunk attól, mit mondjunk majd a látogatóknak, akik valamivel nyolc előtt aztán folyamatosan kezdtek érkezni, és kissé csalódottan szembesültek a ténnyel, hogy a felhős idő nem kedvez az észlelésnek.
Viszont a kupolában található főműszer adatai és annak bemutatása azért nyújtott valamennyi vigaszt, mi pedig vártuk Tóth Krisztián tagtársunk érkezését, akiről tudjuk, hogy olyan közöttünk, mint egy „asztro-McGyver” és bármikor elő tud állni egy előadással, csak az időkeretet kell megmondanunk neki. Ráadásul gyermekszakkörön edződött idegeit bizonyára nem terheli túl még a legbugyutább kérdés sem, ezért biztosak voltunk abban, hogy a rá jellemző határtalan türelem kellő segítséget foga adni nekünk az este folyamán. Krisztián nem okozott csalódást, hiszen megérkezve percek alatt előkészült, és a Holdra szállás apropóján megkezdte egész estés küldetését az ismeretterjesztés frontján: természetesen a Hold témakörében.
A Hold első negyedben a Polaris főműszerével, Tóth Imre felvételén.
Éppen az első előadás előtt érkezett egy teljes szombathelyi középiskolai osztály 30 fővel, akik három napos iskolai kirándulásuk egyik fénypontjaként választották programunkat. Mivel a kupola ekkor már tele volt érdeklődőkkel, kis türelmet kértünk tőlük, így teraszunk pillanatok alatt megtelt kisebb beszélgető társaságokkal, akik a földön ülve, heverészve hozták a bevezetőben említett fesztiválhangulatot.
Még sötétedés előtt beindult tehát az este, és kilenc órára már meghaladta a látogatók száma a nyolcvanat. És ekkor az ég is kegyes lett hozzánk, a felhők lassan teret engedtek az égi látványnak, és hosszabb-rövidebb időre előbújt a Hold, melynek látványa elbűvölte a távcsőbe tekintő látogatókat. Elő is került a teraszon két Dobsonunk, és Sárközi József, Zsíros Zoltán, valamint Szulovszky András hathatós segítségével a Polaris végre teljes mértékben megmutathatta bemutató csillagda voltát, miközben a kupolában Mártha Zoltán és Jakabfi Tamás adott betekintést hobbink rejtelmeibe.
Örömteli volt számunkra, hogy látogatóink nagy többsége ezen az estén nézett először távcsőbe, és gyarapítottuk – az ígéretek szerint – mind leendő gyermekszakköröseink, mind pedig tagjaink létszámát. A kényszer szülte program és a gyalog érkezők fáradtsága ellenére – akik közül egyikük, aki volt vagy hat éves megjegyezte, hogy a hegyre felfelé legalább tízezer lépést kellett megtennie –tartalmas és maradandó élménnyel szolgáltunk annak a csaknem háromszáz látogatónak, aki tiszteletét tette nálunk.
Majdnem éjfél volt, amikor bezártuk magunk mögött az ajtót, és az időközben kitisztult ég alatt a Hold sápadt fényében hazafelé vettük az irányt. Szép estét tudhatunk hát magunk mögött, csupa pozitív visszajelzéssel. Például megtudtuk azt is, hogy „a csillagászat jó, és a tudomány menő”. Hát kell ennél több?
