Táborkrónika 2005 – Ágasvár ‘05 | MCSE

Táborkrónika 2005 – Ágasvár ‘05

Ismét eltelt egy év, ismét sor került az Ágasvári Ifjúsági Táborra a gyönyörű mátrai környezetben. A már jól ismert, de egyesek számára még új útvonalon bevettük az Ágasvári Turistaházat.

Mi a jelentős távolságra és a vinni kívánt felszerelés mennyiségére való tekintettel kocsival utaztunk át az országon, hogy utána a mátrai szerpentinekkel és a még mindig nem hétköznapi autónak való erdészeti úttal kezdetét vegye egy hét, ami egy évben csak egyszer van, de újra és újra maradandó élményekkel gazdagít minket.

Mire benépesedett a táborhely, beborult, és a megnyitó az eső miatt már az étkezőben zajlott. Szerencse, hogy előre tudtunk az esőről, és eleve úgy pakoltunk. Voltak, akik nem tudták, vagy csak később érkeztek, ők megtapasztalták, milyen esőben sátrat állítani…

Még az első nap este lezajlott egy előadás, Kulin György élete és munkássága címmel, Mizser Attila tolmácsolásában. Utána megnéztük a Hobbym: a csillagos ég c. filmet, ami a szomorú időjárás ellenére mindenkit jókedvre derített. Az első éjjel vastag felhők telepedtek a táborra, így a nehéz, párás levegő ideális körülményeket teremtett egy kis játékhoz. Egy távcső kihuzatába vakuzva egy gyakorlatilag párhuzamos fénynyalábot nyerünk, a vaku teljes fényteljesítményével. Ezzel aztán nagyon messzire „ellőttünk”, hol a szomszédos hegyoldalt villantottuk meg, hol a felhők alját. Aztán valaki kitalálta: „Írjuk fényképre fénnyel az MCSE-t!" Elég nehéz volt ezt a négy betűt tükörképben leírni úgy, hogy minden jó legyen. Éjféltájt aztán meguntuk a sok játékot és elindultunk aludni.

Másnap reggel frissen ébredtünk, és néztük az ablakból, hogy vonulnak a párafelhők a völgyben és a réten. Kint minden vizes volt, szitált az eső egész délelőtt. Második napunk a Mars témakö-rében telt, Boros-Oláh Mónika „Két kicsi robot” marsi munkájáról beszélt, Ke-reszturi Ákos „Marsi tájakon” járt, Hor-vai Ferenc egy emberes marsküldetés megvalósíthatóságáról és terveiről tartott előadást. A műholdképek alapján „észlelőbarát” éjszaka közeledett, és ezt erősítette, hogy délutánra a Nap is kisütött. Fő üstökösészlelőnk és kisbolygósunk, Sárneczky Krisztián egy előadás keretében ismertette, hogyan érdemes észlelni egy üstököst. A friss tudást az elkövetkezendő napokban „meglőtt” Tempel 1-üstökösön tesztelhettük. Észlelési segédletként kaptunk egy keresőtérképet is. De aznap nem is próbáltam megkeresni, mert északon és délen felhősávok kóvályogtak, csak zenit körül volt jó ég. Közben néha elkullogott előttünk egy felhő, ezért a távcsövet ki se nagyon bontottam, hátha jön egy zápor. Viszont jó binoklis és bámészkodó ég volt. Tepiék meteorozni is szerettek volna, de technikai okokból ez nem valósult meg. Tepi reszortja volt még az „iridium-híradó” néhány tényleg látványos tüneménnyel.

A harmadik napot a reggeli után össznépi napészleléssel kezdtük, ami délutánig, a felhők megjelenéséig elhúzódott. A napfoltminimum ellenére több napfoltcsoport is szépen látszott, egyiket macinak, másikat páviáncsaládnak neveztük el. Szánthó Lajos elhozott egy Coronado PST-t, amivel mindenkit lenyűgözött, sokan csak „a csoda” névvel illették, hála a nem mindennapi látványnak, amit a Nap állandóan változó H a- képe biztosít. Sajnos a délutánra tervezett Tepi-túra némi késést szenvedett, mert időközben váratlanul eleredt az eső, de fél óra múlva már ismét sütött a nap. Útközben ismét elkapta a vállalkozókat egy zivatar, de a Csörgő-patak medrében ez nem jelentett plusz elázást… Éjjel azonban nagyon jó lett az ég, és mindenki elkezdte keresgélni az üstököst, hogy lássa milyen volt, mielőtt belelövik a szondát.

A negyedik nap fél órával korábban ébresztettek minket, egy buszos kirándulás volt a napi program Nógrád megye csillagászati nevezetességeivel. Először egy hosszabb buszozás után megkoszorúztuk a Podmaniczky család emlékművét, majd további buszozás után a bánki Tó-strandon pihentük ki magunkat. Utána tiszteletünket tettük a ’86-os Halley-üstökös emlékművénél, majd elbuszoztunk a hollókői ófaluhoz. Néhányan belülről is megtekintettük a várat. A fárasztó túra után gyönyörű, felhőtlen éjszaka következett, meg kellett hát nézni a délelőtt „meglékelt” Tempel 1-üstököst. Jó szolgálatot tettek a kiosztott keresőtérképek, könnyedén sikerült megtalálni a már határozott látványt nyújtó, erősen felfényesedett kométát. Az üstökösvadászat után össznépi mindent-észlelés következett, jellegzetes hangulattal. Az általában nyugodt Mátra csendjét ilyen kiáltások törték meg: „M11 nálam!”, „Nálam is!”, „Nálam meg M-sok!”, „Az nem baj,, tááávcsőhasználat és égismeret kezdőknek és haladóknak Kiss Lacinál!!!”, „Már csak háárom perc az Irííídiumig!”

Az ötödik nap ismét szép napos reggelre ébredtünk, néhány kósza felhővel. Neki is álltunk reggeli után Napot fotózni. Még éppen felismerhetőek voltak a két nappal korábbi alakzatok. Sajnos délutánra megérkeztek az első gyanús felhők, és megpillantottuk a horizonton a szürke, nehéz valóságot. Mint amikor megindul a hangyaboly, úgy szaladgáltak az emberek mindenféle eső elől bemenekítendő dologgal a kezükben.

A piszkés-tetői kirándulás reggelén nagyon sűrű, szitáló köd várt – és egy meglepetés. A távcsöves sátram aljában a nehezebb tárgyak körül ujjnyi víz állt! Levizsgázott a vadonatúj sátor… A száraz, párától még megkímélt távcsőtakaró rongyok olyan becsületesen megszívták magukat vízzel, hogy ha nem tettem volna be őket, ki tudja, mi nem úszott volna még. Álltak a vízben az ellensúlyok (azóta kis vörös rozsdacsírák éktelenkednek rajtuk…), az akkumulátor, a szünetmentes táp – még rágondolni is rossz… Reggeli erőforrásnak egy jó adag meleg tejeskávét kaptunk sütivel, fel is tankoltunk belőle. Másfél órányi, pihenőkkel megszakított séta után felértünk az obszervatóriumba, és körbevezettek a nagy távcsövek körül. Az 1 méteres távcső a puszta méreteivel és „apró” okulároldali kiegészítőivel egyszerűen lenyűgöző, főleg, hogy vendéglátónk, Tóth Imre még néhány egyéb érdekességet elmesélt róla, és megmutatta a távcsővel készült felvételt az M51 szupernóvájáról. Hasonló élményekben volt részünk a 60 cm-es Schmidt-távcsőnél, ahol Szécsényi-Nagy Gábor kalauzolt bennünket. Piszkés-tetői látogatásunkkor 10 fokot mutatott a hőmérő. Hazafelé menet kicsapódott a pára ruhadarabjainkra és végig nedves, füves ösvényeken caplattunk. De jó volt, kellemes érzéssel töltött el minket az ország legnagyobb távcsöveinek látványa, és a túra se volt utolsó. Estére se tisztult ki, ezért Kiss Laci élvezetes előadását hallgattuk Csillagrobbanások szépségei címmel, majd a generátor megállása után a sötétben néhányan magunk között viccmesélő estet tartottunk.

Hetedikén, az utolsó teljes napon még egyszer megmásztuk Ágasvár csúcsát a Newton-szikla útba ejtésével, majd a turistaház falát. Délután Rózsika (Rózsa Ferenc) egy gyakorlati előadást tartott a távcsőjusztírozásról és egyéb távcsőtechnikai kérdéseket válaszolt meg, majd párhuzamosította a jelenlévő és a sort is kivárni tudó egyének binokulárjait. Naplementére aztán elmentünk a Foton-rétre, gyönyörű látványban volt részünk! Szép fátyolfelhő-maszatok narancsos-vöröses háttérvilágításban – szinte leírhatatlan! Mire kicsit sötétebb lett, előtűnt a Vénusz, mellette a tőle már távolodó Merkúrral. Visszafelé az erdőn keresztül a földön megannyi kis zöld csillag fénylett – nem, nem hullócsillagok, szentjánosbogarak! Gyenge idegzetűek előtte legalább egy hónappal ne nézzenek horrorfilmet! A szürkületi felhőfoszlányok ellenére újra megmutatta jó egét Ágasvár! Hömpölygő Tejút, fényszennyezés alig. Az éjjel egy nagy, élményekben gazdag észlelésben folytatódott, majd észrevétlenül megkezdődött a következő nap, alvás nélkül, beszélgetéssel és napfelkeltenézéssel.

Eljött hát az utolsó nap! Mindenki pakol, rendezkedik. Készült pár csoportkép, utána érzékeny búcsú az ottmara-dóktól, megpakolták az UAZ-t a csomagokkal és gyalog elindultak az állomásra. Még maradtam kicsit, értem később jöttek.

Utolsó körkép a réten: Néhány sátor, előtte kempingszékeken ücsörgő, beszélgető emberek, kisárgult sátornyomok a fűben, kör alakú kitaposások a távcsövek körül – sajnos nem volt sok ilyen nyom, de az enyém már majdnem sárosra sikerült a négy átészlelt éjszaka és a két napészlelés alatt.

Mindent egybevetve jó volt ez az egy hét. A szervezésért, az előadásokért, az ellátásért nagy dicséret jár, finom, bőséges volt az élelmezésünk, egyetlen apró szálka volt a nyitó nélküli konzerv kirándulásra, de azt már el is felejtettük! A generátor szakaszos működése is elnézhető volt, jutott mindig elég áram az akkumulátorok feltöltésére, és este mindig vittünk magunkkal zseblámpát. A jó hegyi ég ismételten kárpótolt minket a néhány kényelmetlenségért, de az időjárás lehetett volna kedvezőbb is. A legfontosabb, hogy ismét sokat tanultunk egymástól, megosztottuk tapasztalatainkat, számunkra új objektumokat észleltünk és közben jól éreztük magunkat. Ez az egésznek a lényege!

A rendezvény támogatói: Oktatási Minisztérium, dr. Kiss László, Távcső Szolgáltató Kft. és Varga Róbert.