Táborkrónika 2005 – Noé bárkája a Bükkben – avagy miért jó táborozni? | MCSE

Táborkrónika 2005 – Noé bárkája a Bükkben – avagy miért jó táborozni?

Igazi ősz volt, amikor elindultam Szegedről Szentlélek felé. Egy amatőrcsillagász számára ez a fajta időjárás felér egy katasztrófával! Zuhogó eső az ország egész területén, elkeserítő meteorológiai előrejelzések. Hosszú hetek tervezgetése, a műszerek rendszerezése, csomagolása, a szabadság kollégákkal-főnökökkel való egyeztetése most mind-mind hiábavalónak tűnt. De nem lenne amatőrcsillagász az, aki egyszer elhatározott valamit, és egy ilyen hidegfrontocska el tudná tántorítani. Tehát irány Szentlélek!

A közel 4 órás, könnyűnek nem mondható utazás után bekanyarodva a Szentléleki Turistapark kapuján, a csontig kopott ablaktörlőt kikapcsolva, nem fogadott igazán kellemes látvány. A korábbi években megszokott madárdalos, derült eges Bükk-fennsík képe megváltozott: latyakos, esős, felhőben úszó táborkép fogadott. De sebaj! Irány a dombtető, a már bejáratott sátorhely – nyugalmas éjszakai megfigyelőhely, távolabb a nyüzsgőbb tábori élettől –, az esőszünet kihasználása egy gyors pakolás, sátorverés erejéig, azután indulás a közeli faház menedéket nyújtó terasza alá. Szerencsére a hasonszőrű „őrültek” már megérkeztek Szentlélekre, így a botor módon behűtött sörök becserélhetők lélekemelő kisüstire. Egy gyors „konzerv ebéd”, s máris lehet keresni a régen látott ismerősöket.

Miután megvitattuk, milyen egy ócska időjárás szerencsélteti az MTT 2005 táborozóit, máris megkezdődött a klasszikus filmetűd utánérzése: Tábornyitó az esőben. Mindenfelé esőkabátok, gumicsizmák: az előrelátók a távcsövek mellé ezeket is bepakolták. Meglepő módon mindenki bizakodott – igazolva az ősi kínai mondást, mely szerint nem eshet minden nap –, és meggyőző reménykedéssel állították „Holnap már lesz egy kis egünk is!”.

A korábbi években az észlelőréten gombamód elszaporodott mechanikák és távcsövek eső okozta hiánya, valamint a kérlelhetetlen égi áldás a táborozókat behajtotta a rendezvénysátorba, ahol egymást követték az igazán érdekes, színvonalas, tartalmas előadások. Kulin Gyurka bácsi bölcs mosolyának árnyékában kaptak mikrofont az amatőrélet jeles személyiségei, magán-csillagvizs-gálók üzemeltetői, új technikák avatott szakértői, szakcsillagászok, távcsőkereskedők. A nem hivatalos és nem meg-történt szavazás alapján a Tábori mozi kínálatában az Orha Zoltán szerkesztette Kulin-emlékfilm, és Karácsony Sándor Polaris-filmje vitte el az „Aranyokulárt”.

Az elmaradhatatlan Amatőrmozgalom egy éve és az Asztrofotó-show keretezte programban Orha Zoltán csillagászati médiakurzusa nyitotta a sort. A hallottak alapján mindenki számára kiderülhetett, hogy a csillagászat témájában se értenek semmihez a média toll-, kamera- és mikrofonforgatói. Szabó Sándor 2006-os napfogyatkozás-invitálója egy rövid időre felidézte bennünk az 1999-es augusztusi élményeket, amit Sárneczky Krisztián – a tőle megszokott, publikus hangvételű – Deep Impact-je követett. Braskó Sándor a CCD-mozaikfelvételek rejtelmeibe avatta be a lelkesen kitartó hallgatóságot. A pénteki napot id. és ifj. Szendrői Gábor Gencsapáti amatőrcsillagász-szívfájdító magán-csillagvizsgálójának bemutatása zárta; bárcsak mindannyiunk kertjében lehetne egy-egy ilyen obszervatórium…

A szombati reggelre feloszló felhőzet és a nyári nap melengető sugarai kinyitogatták a távcsöveket eddig szorosan záró dobozokat, s mint eső után a gomba, egyre több távcső és mechanika jelent meg az észlelőrét lassan száradó füvén. Az első „fecskék” között a 25×100-as SkyMaster óriásbinokulár mellett a home-made mini Cassegrain megjelenését is osztatlan siker követte. De a Coronado naptávcső mögött is jó néhány érdeklődő sorjázott: a kitakarás nélkül látható, percről percre változó napkitörések élménye sokakat lenyűgözött.

A jobb híján földi célpontokra és a Napra szegezett távcsövek lassan-lassan felöltötték észlelő-felszerelésüket várva az áhított „jóeget”. Kiváló alkalom nyílt a napfelszín megfigyelésére különböző távcsövekkel, kezdve a már említett Co-ronadótól a számtalan gyári és saját készítésű napfóliás newtonokon és refraktorokon keresztül a Herschel-prizmás Makszutov–Cassegrain-ig, és a „borotva-penge-rés” spektroszkópig.

A rendezvénysátorban mindeközben a hazai távcsőforgalmazók képviselői mutathatták be szolgáltatásaikat. A 90-es évek közepéig jellemző, távcsövekre is kiterjedő hiánygazdálkodást már évek óta feledtető egészséges konkurencia kínálatára már csak szerény pénztárcánk kongó üressége vethet némi árnyékot. Azért az égkarcoló kínai üvegholmik és a processzoragyú gyári csodák között még mindig megtalálhattuk a Trabant-kormánymű tengelyes fa-Newtont és a nagy műgonddal elkészített, 70/2800-as összehajtott fényúttal rendelkező motorizált ekvatoriális platformra szerelt (leánykori nevén pajtaajtós) refraktort, valamint az extranyitott, tubustalan alumínium-Newtont is, dicsérve a leleményes hazai amatőrök soha el nem fogyó építési-átalakítási munkáját. Örvendetes módon az egy négyzetméter száradó fűre jutó távcsövek száma is ugrásszerűen növekedések indult. Érdekes és megszokott megoldások, a praktikus kiegészítők bőséges tárházát mutatta az észlelőrét, előrevetítve az éjszakai csodálatos észlelés lehetőségét. Ekkor már bocsánatos bűnnek számított, ha valaki a rendezvénysátor hűs levegője helyett a távcsőszemlélést választotta. Mintha Noé galambok helyett távcsöveket küldött volna ki bárkájáról, amelyek szárazra jutva azonnal lerázták magukról az utolsó vízcseppeket is és szaporodásnak, sokasodásnak indultak. A mechanikákról sorra lekerültek a „nájlonzacsik”, és az esővédők helyét büszkén foglalták el a csiszolt-görbített-lyukasztott üvegfelületeket rejtő csövek.

Mindezen örvendetes események ellenére a Hegedüs Tibor által moderált MCSE-fórum vitadélelőttjét és Horváth Tiborhegyhátsáli csillagvizsgáló bemutatóját is számottevő érdeklődő követte figyelemmel. A hagyományos csoportkép elkészültét már közel 200 érdeklődő ülte-állta-nyüzsögte végig, hogy a kötelező fényképek elkészültét követően átvonulhasson az asztrobazár piacterére, ahol kisebb-nagyobb üzletek köttettek a hónapvégi pénztárcazáró anyagi keretek által megszorítva.

Az esti felhőlyukakon kikandikáló Jupiter még vethetett egy pillantást a mesés keleti távcsőgyártókról beszámoló Szabó Sándor hallgatóságára és a reá szegeződő számtalan tubusra, majd végleg elmerült a Bükk párát pöfékelő erdőhátterében. És ekkor, mintegy varázsütésre soha nem látott számban felszikráztak a csillagok, kikergetve a tábori mozi utolsó előadásán ücsörgőket is a csodaég alá. Mechanikák forogtak, finommozgató kerekek surrogtak, okulárok cserélődtek az augusztus végi szórványmeteorok felvillanását kísérő kiáltásoktól övezve. Bárcsak több ilyen egünk lehetett volna!

A vasárnap hajnali pára már csendes tábort talált. Az előző éjjel „kiészlelt” amatőrjei sátraik mélyén szunnyadtak; talán álmodtak is egy olyan táborról, ahol felhő csak annyi van, mint békán a toll, esőről csak annyit hallani, mint a Góbi-sivatagban, a határmagnitúdó tény-leg határos Mauna Kea egével, s a NASA nekünk adta a Halley-teleszkópot örökös használatra…

Sajnos a 2005-ös Meteor Távcsöves Találkozó nem ilyenre sikeredett. A kétnapos esőzés, a nem túl otthonos körülmények bizonyára rányomták bélyegüket a táborozók lelkére, hiszen az MCSE internetes vendégkönyvében a hozzászólások – tábori értékelésként – szinte csak az étel minőségéről, a fű vizességéről, a tusoló elégtelenségéről, a kiszolgálást végzők hozzá nem értéséről tanúskodtak. Azonban bizonyos, hogy nem szabadulnak el az indulatok az idei tábor értékelésekor, ha az időjárás kedvezőbben alakul. De az a hangulat – ami egy valódi, táborozó amatőrcsillagász igazi jellemzője – ebből a bejegyzésből látható: „Szerintem több szót nem érdemel az igénytelen szolgáltatás. Szép volt MCSE! Köszönet a színvonalas előadásokért!

Bennem pedig ismét felsejlett a valamikori úttörő- és KISZ-táborok zsebkendő-lobogtató búcsúzása: Viszlát, jövőre, veletek, lehet, hogy nem ugyanitt… De találkozni kell, táborozni kell, meg kell mutatnunk egymásnak távcsöveinket, meg kell hallgatnunk az előadásokat, bármilyenek is legyenek a körülmények, hiszen erről is szól az amatőrélet, erről is szól a Magyar Csillagászati Egyesület.

Kulin Gyurka bácsi pedig nemcsak a rendezvénysátor faláról, hanem égi obszervatóriumában továbbra is bölcs mosollyal szemléli mindazt, amit oly sok éven át, tengernyi munkával életre hívott: eljutott a csillagászat most már valóban mindenkihez…

A 2001–2005. évi tábori képanyag: www.tavcsoalmanach.hu

A rendezvény támogatói: AstroTech, Makszutov.hu, Távcső Diszkont, Távcső Szolgáltató