Táborkrónika 2005 – Noé bárkája a Bükkben – avagy miért jó táborozni? | MCSE

Táborkrónika 2005 – Noé bárkája a Bükkben – avagy miért jó táborozni?

Igazi ősz volt, amikor elindultam Szegedről Szentlélek felé. Egy amatőrcsillagász számára ez a fajta időjárás felér egy katasztrófával! Zuhogó eső az ország egész területén, elkeserítő meteorológiai előrejelzések. Hosszú hetek tervezgetése, a műszerek rendszerezése, csomagolása, a szabadság kollégákkal-főnökökkel való egyeztetése most mind-mind hiábavalónak tűnt. De nem lenne amatőrcsillagász az, aki egyszer elhatározott valamit, és egy ilyen hidegfrontocska el tudná tántorítani. Tehát irány Szentlélek!

A közel 4 órás, könnyűnek nem mondható utazás után bekanyarodva a Szentléleki Turistapark kapuján, a csontig kopott ablaktörlőt kikapcsolva, nem fogadott igazán kellemes látvány. A korábbi években megszokott madárdalos, derült eges Bükk-fennsík képe megváltozott: latyakos, esős, felhőben úszó táborkép fogadott. De sebaj! Irány a dombtető, a már bejáratott sátorhely – nyugalmas éjszakai megfigyelőhely, távolabb a nyüzsgőbb tábori élettől –, az esőszünet kihasználása egy gyors pakolás, sátorverés erejéig, azután indulás a közeli faház menedéket nyújtó terasza alá. Szerencsére a hasonszőrű „őrültek” már megérkeztek Szentlélekre, így a botor módon behűtött sörök becserélhetők lélekemelő kisüstire. Egy gyors „konzerv ebéd”, s máris lehet keresni a régen látott ismerősöket.

Miután megvitattuk, milyen egy ócska időjárás szerencsélteti az MTT 2005 táborozóit, máris megkezdődött a klasszikus filmetűd utánérzése: Tábornyitó az esőben. Mindenfelé esőkabátok, gumicsizmák: az előrelátók a távcsövek mellé ezeket is bepakolták. Meglepő módon mindenki bizakodott – igazolva az ősi kínai mondást, mely szerint nem eshet minden nap –, és meggyőző reménykedéssel állították „Holnap már lesz egy kis egünk is!”.

A korábbi években az észlelőréten gombamód elszaporodott mechanikák és távcsövek eső okozta hiánya, valamint a kérlelhetetlen égi áldás a táborozókat behajtotta a rendezvénysátorba, ahol egymást követték az igazán érdekes, színvonalas, tartalmas előadások. Kulin Gyurka bácsi bölcs mosolyának árnyékában kaptak mikrofont az amatőrélet jeles személyiségei, magán-csillagvizs-gálók üzemeltetői, új technikák avatott szakértői, szakcsillagászok, távcsőkereskedők. A nem hivatalos és nem meg-történt szavazás alapján a Tábori mozi kínálatában az Orha Zoltán szerkesztette Kulin-emlékfilm, és Karácsony Sándor Polaris-filmje vitte el az „Aranyokulárt”.

Az elmaradhatatlan Amatőrmozgalom egy éve és az Asztrofotó-show keretezte programban Orha Zoltán csillagászati médiakurzusa nyitotta a sort. A hallottak alapján mindenki számára kiderülhetett, hogy a csillagászat témájában se értenek semmihez a média toll-, kamera- és mikrofonforgatói. Szabó Sándor 2006-os napfogyatkozás-invitálója egy rövid időre felidézte bennünk az 1999-es augusztusi élményeket, amit Sárneczky Krisztián – a tőle megszokott, publikus hangvételű – Deep Impact-je követett. Braskó Sándor a CCD-mozaikfelvételek rejtelmeibe avatta be a lelkesen kitartó hallgatóságot. A pénteki napot id. és ifj. Szendrői Gábor Gencsapáti amatőrcsillagász-szívfájdító magán-csillagvizsgálójának bemutatása zárta; bárcsak mindannyiunk kertjében lehetne egy-egy ilyen obszervatórium…

A szombati reggelre feloszló felhőzet és a nyári nap melengető sugarai kinyitogatták a távcsöveket eddig szorosan záró dobozokat, s mint eső után a gomba, egyre több távcső és mechanika jelent meg az észlelőrét lassan száradó füvén. Az első „fecskék” között a 25×100-as SkyMaster óriásbinokulár mellett a home-made mini Cassegrain megjelenését is osztatlan siker követte. De a Coronado naptávcső mögött is jó néhány érdeklődő sorjázott: a kitakarás nélkül látható, percről percre változó napkitörések élménye sokakat lenyűgözött.

A jobb híján földi célpontokra és a Napra szegezett távcsövek lassan-lassan felöltötték észlelő-felszerelésüket várva az áhított „jóeget”. Kiváló alkalom nyílt a napfelszín megfigyelésére különböző távcsövekkel, kezdve a már említett Co-ronadótól a számtalan gyári és saját készítésű napfóliás newtonokon és refraktorokon keresztül a Herschel-prizmás Makszutov–Cassegrain-ig, és a „borotva-penge-rés” spektroszkópig.

A rendezvénysátorban mindeközben a hazai távcsőforgalmazók képviselői mutathatták be szolgáltatásaikat. A 90-es évek közepéig jellemző, távcsövekre is kiterjedő hiánygazdálkodást már évek óta feledtető egészséges konkurencia kínálatára már csak szerény pénztárcánk kongó üressége vethet némi árnyékot. Azért az égkarcoló kínai üvegholmik és a processzoragyú gyári csodák között még mindig megtalálhattuk a Trabant-kormánymű tengelyes fa-Newtont és a nagy műgonddal elkészített, 70/2800-as összehajtott fényúttal rendelkező motorizált ekvatoriális platformra szerelt (leánykori nevén pajtaajtós) refraktort, valamint az extranyitott, tubustalan alumínium-Newtont is, dicsérve a leleményes hazai amatőrök soha el nem fogyó építési-átalakítási munkáját. Örvendetes módon az egy négyzetméter száradó fűre jutó távcsövek száma is ugrásszerűen növekedések indult. Érdekes és megszokott megoldások, a praktikus kiegészítők bőséges tárházát mutatta az észlelőrét, előrevetítve az éjszakai csodálatos észlelés lehetőségét. Ekkor már bocsánatos bűnnek számított, ha valaki a rendezvénysátor hűs levegője helyett a távcsőszemlélést választotta. Mintha Noé galambok helyett távcsöveket küldött volna ki bárkájáról, amelyek szárazra jutva azonnal lerázták magukról az utolsó vízcseppeket is és szaporodásnak, sokasodásnak indultak. A mechanikákról sorra lekerültek a „nájlonzacsik”, és az esővédők helyét büszkén foglalták el a csiszolt-görbített-lyukasztott üvegfelületeket rejtő csövek.

Mindezen örvendetes események ellenére a Hegedüs Tibor által moderált MCSE-fórum vitadélelőttjét és Horváth Tiborhegyhátsáli csillagvizsgáló bemutatóját is számottevő érdeklődő követte figyelemmel. A hagyományos csoportkép elkészültét már közel 200 érdeklődő ülte-állta-nyüzsögte végig, hogy a kötelező fényképek elkészültét követően átvonulhasson az asztrobazár piacterére, ahol kisebb-nagyobb üzletek köttettek a hónapvégi pénztárcazáró anyagi keretek által megszorítva.

Az esti felhőlyukakon kikandikáló Jupiter még vethetett egy pillantást a mesés keleti távcsőgyártókról beszámoló Szabó Sándor hallgatóságára és a reá szegeződő számtalan tubusra, majd végleg elmerült a Bükk párát pöfékelő erdőhátterében. És ekkor, mintegy varázsütésre soha nem látott számban felszikráztak a csillagok, kikergetve a tábori mozi utolsó előadásán ücsörgőket is a csodaég alá. Mechanikák forogtak, finommozgató kerekek surrogtak, okulárok cserélődtek az augusztus végi szórványmeteorok felvillanását kísérő kiáltásoktól övezve. Bárcsak több ilyen egünk lehetett volna!

A vasárnap hajnali pára már csendes tábort talált. Az előző éjjel „kiészlelt” amatőrjei sátraik mélyén szunnyadtak; talán álmodtak is egy olyan táborról, ahol felhő csak annyi van, mint békán a toll, esőről csak annyit hallani, mint a Góbi-sivatagban, a határmagnitúdó tény-leg határos Mauna Kea egével, s a NASA nekünk adta a Halley-teleszkópot örökös használatra…

Sajnos a 2005-ös Meteor Távcsöves Találkozó nem ilyenre sikeredett. A kétnapos esőzés, a nem túl otthonos körülmények bizonyára rányomták bélyegüket a táborozók lelkére, hiszen az MCSE internetes vendégkönyvében a hozzászólások – tábori értékelésként – szinte csak az étel minőségéről, a fű vizességéről, a tusoló elégtelenségéről, a kiszolgálást végzők hozzá nem értéséről tanúskodtak. Azonban bizonyos, hogy nem szabadulnak el az indulatok az idei tábor értékelésekor, ha az időjárás kedvezőbben alakul. De az a hangulat – ami egy valódi, táborozó amatőrcsillagász igazi jellemzője – ebből a bejegyzésből látható: „Szerintem több szót nem érdemel az igénytelen szolgáltatás. Szép volt MCSE! Köszönet a színvonalas előadásokért!

Bennem pedig ismét felsejlett a valamikori úttörő- és KISZ-táborok zsebkendő-lobogtató búcsúzása: Viszlát, jövőre, veletek, lehet, hogy nem ugyanitt… De találkozni kell, táborozni kell, meg kell mutatnunk egymásnak távcsöveinket, meg kell hallgatnunk az előadásokat, bármilyenek is legyenek a körülmények, hiszen erről is szól az amatőrélet, erről is szól a Magyar Csillagászati Egyesület.

Kulin Gyurka bácsi pedig nemcsak a rendezvénysátor faláról, hanem égi obszervatóriumában továbbra is bölcs mosollyal szemléli mindazt, amit oly sok éven át, tengernyi munkával életre hívott: eljutott a csillagászat most már valóban mindenkihez…

A 2001–2005. évi tábori képanyag: www.tavcsoalmanach.hu

A rendezvény támogatói: AstroTech, Makszutov.hu, Távcső Diszkont, Távcső Szolgáltató



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close