Égi kalendárium: 2012. november | MCSE

Égi kalendárium: 2012. november

Bolygók

Merkúr: A hónap elején felkeresése még megkísérelhető napnyugta után. Ekkor háromnegyed órával nyugszik a Nap után, de láthatósága gyorsan romlik. 17-én alsó együttállásban van a Nappal. Hamarosan megjelenik a keleti égen, 20-án már fél órával kel a Nap előtt. A hónap végére ez az érték 1 és háromnegyed óra, így idén már másodszor kerül kedvező hajnali megfigyelési helyzetbe. Dichotómiája (50 %-is fázis) november 1-én hajnalban (4:37 UT) várható.  

Vénusz: A hajnali égbolt feltűnő égiteste, magasan ragyog a keleti égen. A hónap elején még három és fél, a végén két és fél órával kel a Nap előtt. Fényessége -4,0 magnitúdó, átmérője 13,3"-ről 11,8"-re csökken, fázisa 0,81-ról 0,88-ra nő.

Mars: Előretartó mozgást végez a Kígyótartó, majd a Nyilas csillagképben. Két órával a Nap után nyugszik, este kereshető a délnyugati ég alján. Fényessége továbbra is állandó, 1,2 magnitúdó, de látszó átmérője tovább zsugorodik, 4,6"-ről 4,4"-re.
Jupiter: Hátráló mozgást végez a Bika csillagképben. Este kel, az éjszaka nagy részében látható délkeleti-déli égen, mint feltűnő égitest. Fényessége -2,8 magnitúdó, átmérője 48".
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. Hajnalban kel, a napkelte előtt látható a délkeleti égen. Fényessége 0,6 magnitúdó, átmérője 15".
Uránusz: Az éjszaka első felében kereshető a Halak csillagképben. Éjfél után nyugszik.
Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg a Vízöntő csillagképben. Éjfél körül nyugszik. Mozgása 11-én vált hátrálóból előre tartóra.

Érdekes együttállások

11.02.  1:17    A 90,9%-os, csökkenő fázisú Holdtól 1,3°-kal északra a Jupiter bolygó
11.11.  5:10    A hajnali szürkületben a 10,5%-os, csökkenő fázisú Holdtól 7,4°-kal északkeletre a Vénusz bolygó
11.27.  5:31    A Vénusz bolygótól 34′-kal északra a Szaturnusz bolygó
11.28.  0:42    A 99,7%-os, növekvő fázisú Holdtól 4,8°-ra északra a Fiastyúk (M45 nyílthalmaz)
11.29.  1:38    A 99,8%-os, csökkenő fázisú Holdtól 1,1°-kal északra a Jupiter bolygó

November 28.: Félárnyékos holdfogyatkozás

Ezen a késő őszi estén holdfogyatkozásra kerül sor, mely azonban nem lesz látványos. A Hold a teljes árnyékot nem éri el, csak a félárnyékba merül bele, igaz, majdnem teljesen, mivel területének 9/10-e benne lesz az árnyékban. Kísérőnk azonban csak a jelenség kezdete, sőt a maximális fázis elmúlta után kel fel, így sajnos nem sok esély van arra, hogy bármi is látszik az eseményből. Talán a Hold északi, északkeleti részének kismértékű elhalványulása tűnhet fel a tapasztalt megfigyelők számára. A fogyatkozás maximális nagysága 0,916. A félárnyékos fogyatkozás 16:31 UT-kor ér véget.

 
A november 28-i félárnyékos holdfogyatkozás (forrás: wikipedia.org

Az év legvékonyabb holdsarlója

November 13-án, a hajnali égen szerencsés esetben megpillanthatjuk az év legvékonyabb holdsarlóját. A Hold alig fél órával kel a Nap előtt, a sarló 16-17 órás lesz, amelyet tiszta, száraz idő esetén láthatunk a délkeleti horizonton felbukkanni.

Bolygógyüttállás a Szűz csillagképben

November 27-én napkelte előtt kb. két és fél órával kel fel a délkeleti égen a Szűz csillagképben a Vénusz és a Szaturnusz párosa, így teljesen sötét égen csodálhatjuk meg őket. Mindössze 34 ívperc távolságra lesznek egymástól! A párost mintegy egy órával követi a Merkúr is, amely a Mérleg csillagképben bukkan fel a horizonton. Némi szerencsével a bolygóegyüttállást akár az állatövi fény kúpjában is nézhetjük, hiszen az őszi hajnalok lehetőséget adnak erre is; ha tiszta az ég és jó az átlátszóság.

November során a Hold látványosan megközelít bolygókat (Jupiter, Vénusz, Szaturnusz), ezzel különleges alkalmat kínál szép asztrotájképek készítésére. Kísérőnk 28-án a Fiastyúkot is megközelíti, de a telihold fényözönében nem lesz egyszerű a megfigyelés, várjuk meg, amíg a páros magasan a horizont fölé emelkedik. Érdekes, hogy a nebrai, 3600 esztendős bronzkorongon valószínűleg épp a novemberi telihold-Fiastyúk együttállást örökíthették meg a bronzkori emberek!


A nebrai korong (forrás: mult-kor.hu)

Mélyég-csemegék novemberre 

Az első hó leeste után a novemberi időjárás nem kecsegtet sok jóval, de a Hold elvonulta után érdemes lesz figyelni az eget a derülés reményében. Ebben a hónapban még épp kedvező helyzetben van az esti égbolton a nyári tejút egy szakasza. A Sas, és a Pajzs csillagkép néhány óráig még a horizont felett tartózkodik, így itt az ideje egy utolsó pillantást vetni az M11 nyílthalmazra! A folytatásban a Hattyú ragyog felettünk, magas deklinációja miatt egészen decemberig megfigyelésre alkalmas helyzetben találjuk. Keressük fel a Kis Rókában az M27-et, a Collinder 399 aszterizmust, vagy az elhanyagolt, de látványos NGC 6885 nyílthalmazt!


Az M27 Molnár Péter felvételén, melyet Budapestről, 7 cm-es apokromáttal készített

A Hattyúban vár ránk az NGC 6910 nyílthalmaz, az M39, vagy épp a Fátyol- és Észak-Amerika-köd! Ha egünk városi, akkor a fényes nyílt- és gömbhalmazok jelenthetnek célpontokat számunkra. A Pegazus négyszögétől nyugatra, az epszilon Peg-től északnyugat felé az M15, délre az M2 lelhető fel. Akinek jó a déli horizontja, és sötét az ege, az rajtuk kívül megkeresheti még az M30-at is, a Capricornusban (Bak). Az M15 és M2 összfényessége 6-6,5 magnitúdó, ezért csillagászati bemutatások hálás célpontjai lehetnek, hisz novemberben már erősen lefelé hanyatlik az M13 és M92 a Herkulesben. 

A Tejútban további kellemes csemegékre bukkanhatunk. A Cepheus csillagkép éppen a fejünk felett delel a koraesti órákban. Az IC 1396 nyílthalmaz és köd-komplexum városi égen csak egy laza csillagcsoport, mely azonban már binokulárral is látható. A halvány ködösség megfigyeléséhez nagyon sötét égre, vagy sötét égre és digitális technikára van szükség. A köznyelv által „Elefántormány-ködnek” nevezett sötét és reflexiós ködkomplexum helyes megnevezése vdB 142. Az NGC 7160 a városi észlelő kedvence lesz: 6 magnitúdós összfényessége körülbelül tucatnyi, fényes komponenstől származik. Az NGC 6939 ellenben a vidéki észlelők szívét dobogtathatja meg. Vidékről láthatjuk teljes szépségében az NGC 7023 jelű reflexiós ködöt („Írisz-köd”), de lefotózása magas felületi fényessége miatt városias égről is lehetséges, különösen egy gyenge szűrő (CLS vagy UHC) használatával. A maga nemében látványos az NGC 7235 is, mely a Cassiopeia-beli NGC 457 („Bagoly-halmaz”) félszeműre sikeredett unokatestvérének látszik. Ehhez nem is kell túl nagy műszer, már 15-20 cm-es távcső is látványosnak mutatja akár a fővárosból is. Az NGC 7380, 7510 szintén a Cepheus látványosabb halmazai közé tartozik. Érdemes a városi amatőrnek is foglalkoznia a nyílt vagy gömbhalmazok felkeresésével foglalkozni, hisz csillagokból állnak, így elvileg a távcsőátmérő és a nagyítás növelésével egyre többet láthatunk belőlük, míg a ködökhöz valóban sötét égre van szükség bármekkora műszerátmérő esetén. 

A Cassiopeia a nyílt csillaghalmazok igazán kimeríthetetlen tárháza. A „Cassiopeia-halmaz-túra” egy igazi őszi észlelési élmény! Kezdjük túránkat az M52-nél, mely a Cepheus határánál található. Kis nagyítással bokszkesztyűre emlékeztet, nagyobb nagyítással egy előtércsillag mellett láthatjuk sziporkázó csillagait, melyek felbontásához városból is elég 15 cm körüli teleszkóp. Következő állomásunk az NGC 7789, mely a Tejút egyik legsűrűbb és igen öreg halmaza, csillagokban gazdag, számos komponense nagy (15’) területen szóródik szét. Összfényessége 6,5-7 magnitúdó, könnyű megtalálni, bár városi égen inkább csak közepes műszerrel keressük, mivel egyedi csillagai halványak, 11 magnitúdó körüliek. Igazán szép látványt sötétebb égről nyújt a rho Cas közelében fénylő „vattacsomó”. A delta Cas mellett találjuk az M103-at, mely kis műszerrel elég átlagos megjelenésű, könnyű átsiklani felette, különösen városi égen. De ha kicsit nagyobb távcsővel szemléljük, legalább 50x-es nagyítással, akkor feltárulnak szépségei: egy látványos többes rendszer (STF 131), és egy másik fényes csillag a halmaz túlsó peremén, köztük pedig tucatnyi szétszórt csillag. A Bagoly-halmaz (NGC 457) a delta Cas-tól az ellenkező irányban kereshető, de könnyű megtalálni, különösen binokulárral, mely a halmazvadászat elsőrangú „fegyvere”. A kitárt szárnyú madarat idéző halmazban 8 cm-es távcső 5 magnitúdós határfényességű, városias égen is kb. 20 csillagot fed fel a gyakorlatlan észlelők előtt is. A „szemeket” alkotó két fényes csillag nem tartozik fizikailag a csoportosuláshoz, hanem az előtérben látszanak. A fi cas 5 magnitúdós, így szabad szemmel is észrevehető. Térjünk vissza az M103-hoz. A delta Cas-t és az M103-at összekötő egyenest meghosszabbítva, és a távolságot kelet felé még egyszer felmérve a látványos NGC 663-hoz érkezünk, amely közel 7 magnitúdós, szétszórt csoport, egyáltalán nem sűrűsödik, sőt, olyan, mintha több blokkban látszanának a tagok. Kis műszerrel ez a jelenség nem vehető még észre. Ha nagyobb műszerünk van (15 cm körül), már a kisebb városok egén is feltűnhet a bő fél fokra észak-északnyugatra látszó NGC 654 egy fényes csillag mellett, és az NGC 659 kis, 8 magnitúdós foltja ugyanennyire dél-délnyugat felé az NGC 663-tól. 

Meteorrajok

November 4/5-én várható a Déli Tauridák, majd 11/12-én az Északi Tauridák raj maximuma, de az említett időpontokon kívül, gyakorlatilag egész Novemberben láthatunk Taurida hullócsillagokat. Ez az érdekes raj fényes tűzgömbökben rendkívül gazdag, s a kutatók szerint a Taurida komplexum az Encke-üstökös anyagából származik. A raj öreg, erősen széthúzódott. Egyes vélemények szerint, az 1908-as Tunguzka eseményt létrehozó égitest is a Taurida áramlat tagja lehetett.
 
A Leonidák is egy üstököshöz, az 55P/Tempel-Tuttle-hoz köthető. A raj maximuma november 16-17-e körül esedékes, évente általában 10-20 közötti átlagos óránkénti gyakorisággal. Nagy kitörései 33 évente, az üstökös visszatéréseihez kapcsolódóan jelentkeznek. Mivel 1998-ban már túlestünk az üstökös perihéliumán, s az azt követő években láthattunk szép kitöréseket is, idén már nem sok látványosságra számíthatunk. Mégis érdemes lesz észlelni a rajt november 17-én éjjel (a hajnali órák alkalmasak erre, a holdnyugta után). Az előre jelzett maximum 9:47 UT-kor várható, tehát november 16-ról 17-re virradó éjjel, hajnalban, napkelte előtt lesz érdemes észleléseket végezni. Mivel azonban a meteorrajok a legkiszámíthatatlanabb égi jelenségek közé tartoznak, érdemes az előtte és utána következő napon is résen lennünk. Sajnos az igazi látványosság hiányozni fog, alig 5-10 hullócsillagra számíthatunk. A csillagászok előrejelzése szerint november 19-én 1:26 UT-kor áthaladunk az 1567-ben kidobott anyag egy filamentjén, ami egy éles kitörést okoz majd, de csak alig 15-ös ZHR (átlagos óránkénti gyakoriság a teljes égbolton, db) várható. Mivel ekkor nálunk sötét lesz, holdnyugta körül és utána, a megfigyelés feltételei ideálisak lesznek, csak a derült égben kell bíznunk. 

A 168P/Hergenrother-üstökös

Ez az érdekes, Jupiter-családba tartozó kométa mind ez ideig egy halvány, kevés érdeklődésre számot tartó égitest volt. Idén szeptemberben a 15 magnitúdós üstökös előbb 12-13, majd pár nappal később 9 magnitúdósra fényesedett, amit a magban lejátszódott kitörés okozott. Ráadásul október elején egy időben került nap- és földközelbe, ami megfigyelését nagyon megkönnyítette. Az üstökös fényessége a vizuális becslések szerint 9,5, a CCD-s megfigyelések alapján 10-11 magnitúdó körül alakult október végén, mérete néhány ívperc. Sikeres digitális felvételek készültek a Pegazusban, magasan járó üstökösről Budapest területéről is, így megfigyelése nem ütközhet akadályba. Október 26-án érkeztek a hírek egy másodlagos nucleus felfedezéséről is, mely 17 magnitúdós, és a kitörés következtében vált le a magról. Az üstökös novemberben még kitűnően megfigyelhető az esti égbolton, magasan a horizont felett a Pegazus csillagkép északi részén. 


A kitörésben lévő168P/Hergenrother üstökös Molnár Péter október 8-ai, Budapestről készült felvételén