Égi kalendárium: június | MCSE

Égi kalendárium: június

Az első nyári hónap első számú látnivalója a bolygók tánca a kora esti égbolton. A Vénusz és a Jupiter estéről estére megfigyelhető, amint egyre közelebb kerül egymáshoz. A legszebb együttállás június 20-án lesz, amikor a holdsarló is csatlakozik a bolygópároshoz. Ezen az estén lesz a Múzeumok Éjszakája is.

Bolygók

Merkúr: A hónap első felében a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. 15-e után már kereshető napkelte előtt a keleti látóhatár közelében, de ekkor is csak háromnegyed órával kel a Nap előtt. Láthatósága lassan javul, a hónap végén már másfél órával kel hamarabb, mint a Nap. 24-én van legnagyobb nyugati kitérésben, 22,5°-ra a Naptól.

Vénusz: Az esti nyugati égbolt legfeltűnőbb égiteste. 6-án van legnagyobb keleti kitérésben, 45,4°-ra a Naptól. Az ekliptika horizonthoz viszonyított hajlásszögének változása miatt viszont láthatóságának időtartama csökken, a hónap elején még három és fél órával nyugszik a Nap után, a hónap végén már csak bő két órával. Fényessége −4,4m-ról −4,6m-ra, átmérője 22,2”-rôl 32,1”-re nő, fázisa 0,53-ról 0,35-ra csökken.

Mars: Előretartó mozgást végez a Bika, majd az Ikrek csillagképben. A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. 14-én együttállásban van a Nappal. Tovább halványodik, fényessége 1,5 m -ról 1,6 m -ra csökken, látszó átmérője 3,7”-ről 3,6”-re zsugorodik.

Jupiter: Előretartó mozgást végez a Rák, majd 10-tôl az Oroszlán csillagképben. Éjfél előtt nyugszik, az éjszaka első felében látható a nyugati égen. Fényessége −1,9 m , átmérője 33”.

Szaturnusz: Folytatja hátráló mozgását a Mérleg csillagképben. Az éjszaka első felében látható, hajnalban nyugszik. Fényessége 0,2 m , átmérője 18”.

Uránusz: Éjfél után kel, az éjszaka második felében látható a Halak csillagképben.

Neptunusz: Éjfél körül kel, az éjszaka második felében kereshető a Vízöntő csillagképben. 12-én előretartó mozgása hátrálóba vált.

Dichotómiában a Vénusz

A bolygó dichotómiája 6-án helyi idő szerint 11 órakor következik be 23,4” átmérő és −4,3m fényesség mellett, éppen a maximális keleti kitérés (45,4°) napján. Az egybeesés kitűnő alkalmat ad a Schröter-effektus kimutatására. Az észleléssorozatot kezdjük el
két héttel a dichotómia előtt, napról napra becsüljük meg a bolygó fázisát, méghozzá előre nyomtatott fázissablonokkal összevetve a látott képet. A becslést végezhetjük nappali égen, de az esti sötét égen jobban látszik a terminátor. A becsléshez használjunk ibolya/kék, zöld, vörös színszűrőket is. A feldolgozott, fokozott kontrasztú fotók nem alkalmasak fázisbecslésre. A dichotómia akár egy héttel hamarabb bekövetkezhet az előre jelzettnél.

A Vénusz dichotómiája 2013. március 25-én, Nagy Tibor felvételén.

A Vénusz dichotómiája 2013. március 25-én, Nagy Tibor felvételén.

Hármas együttállás június 20-án

A nyári napforduló előtti napon bekövetkező együttállás talán az egész év leglátványosabb ilyen eseményének ígérkezik, amelyet remélhetőleg derült égbolton szemlélhetünk meg. A Vénusz, a Jupiter és a Hold triója elegendően messze lesz még a Naptól, a Rák és az Oroszlán határán, így még a navigációs szürkület végén, a csillagászati szürkület elején is 10-15 fokos magasságban ragyog az égi hármas. Ne hagyjuk ki a kínálkozó lehetőséget, készítsünk fotókat a lenyűgöző jelenségről!

A holdsarló és a Vénusz április 20-án, Szakály Nikoletta felvételén. A június 20-i együttállás alkalmával a Jupiter is csatlakozik a két égitesthez.

A holdsarló és a Vénusz április 20-án, Szakály Nikoletta felvételén. A június 20-i együttállás alkalmával a Jupiter is csatlakozik a két égitesthez.

Flammarion-kráter és rianás

Nagyon közel a holdkorong középpontjához, a hatalmas Ptolemaeus-krátertől kissé északra fekszik a Flammarion-kráter. Szelenografikus koordinátái: 3,4° déli szélesség és 3,7° nyugati hosszúság. A kráter átmérője 75 kilométer, átlagos mélysége 1500 méter. Nagyon idős alakzat, keletkezése a kráterszámlálásos kormeghatározással a prenectari korba helyezhető, vagyis 3,92 milliárd évnél is öregebb. Az ebből a korból származó kráterek rendkívül romosak, lepusztultak, ép kráterfalakat csak rövid szaka-
szokon láthatunk. Így van ez a Flammarion esetében is, ahol csak a kráterfal délkeleti szelete maradt meg viszonylag jó állapotban, a többi szakasz részben, vagy teljesen lerombolódott. Ehhez járul még a krátertalaj lávával való feltöltődése, ami eltüntette a központi csúcsot és a teraszos falakat is. Ez a romos és sekély kráter mégis a legizgalmasabb holdi célpontok közé sorolható. Ennek három oka is van. Egyik a kráter északi szélén húzódó Flammarion-rianás. Ez a 80 kilométer hosszú, nagyjából kelet-
nyugat irányú rianás már kisebb műszerekkel is jól megfigyelhető. A második ok, amiért a kötelező célpontok közé kell sorolnunk a Flammariont, a kráter nyugati falára települt 13 kilométeres Mösting A. Ez a kis kráter egyrészt alappont a szelenográfiában, másrészt szép példa az egyszerű szerkezetű gödörkráterekre. A harmadik ok, amiért feltétlenül megérdemli a kráterünk a figyelmet, az az aljzatán található apró dómok sokasága. Ezek csak súroló fényben láthatóak jól, vagyis a holdi napkelte, vagy napnyugta körül. Magasabb napállásnál semmi esély nincs észlelésükre.

A Flammarion-kráter a Lunar Orbiter IV felvételén. A kráter a nagy francia ismeretterjesztő csillagász emlékét őrzi.

A Flammarion-kráter a Lunar Orbiter IV felvételén. A kráter a nagy francia ismeretterjesztő csillagász emlékét őrzi.

Még több előrejelzés: Meteor csillagászati évkönyv 2015



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close