Égi kalendárium: június

Az első nyári hónap első számú látnivalója a bolygók tánca a kora esti égbolton. A Vénusz és a Jupiter estéről estére megfigyelhető, amint egyre közelebb kerül egymáshoz. A legszebb együttállás június 20-án lesz, amikor a holdsarló is csatlakozik a bolygópároshoz. Ezen az estén lesz a Múzeumok Éjszakája is.

Bolygók

Merkúr: A hónap első felében a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. 15-e után már kereshető napkelte előtt a keleti látóhatár közelében, de ekkor is csak háromnegyed órával kel a Nap előtt. Láthatósága lassan javul, a hónap végén már másfél órával kel hamarabb, mint a Nap. 24-én van legnagyobb nyugati kitérésben, 22,5°-ra a Naptól.

Vénusz: Az esti nyugati égbolt legfeltűnőbb égiteste. 6-án van legnagyobb keleti kitérésben, 45,4°-ra a Naptól. Az ekliptika horizonthoz viszonyított hajlásszögének változása miatt viszont láthatóságának időtartama csökken, a hónap elején még három és fél órával nyugszik a Nap után, a hónap végén már csak bő két órával. Fényessége −4,4m-ról −4,6m-ra, átmérője 22,2”-rôl 32,1”-re nő, fázisa 0,53-ról 0,35-ra csökken.

Mars: Előretartó mozgást végez a Bika, majd az Ikrek csillagképben. A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. 14-én együttállásban van a Nappal. Tovább halványodik, fényessége 1,5 m -ról 1,6 m -ra csökken, látszó átmérője 3,7”-ről 3,6”-re zsugorodik.

Jupiter: Előretartó mozgást végez a Rák, majd 10-tôl az Oroszlán csillagképben. Éjfél előtt nyugszik, az éjszaka első felében látható a nyugati égen. Fényessége −1,9 m , átmérője 33”.

Szaturnusz: Folytatja hátráló mozgását a Mérleg csillagképben. Az éjszaka első felében látható, hajnalban nyugszik. Fényessége 0,2 m , átmérője 18”.

Uránusz: Éjfél után kel, az éjszaka második felében látható a Halak csillagképben.

Neptunusz: Éjfél körül kel, az éjszaka második felében kereshető a Vízöntő csillagképben. 12-én előretartó mozgása hátrálóba vált.

Dichotómiában a Vénusz

A bolygó dichotómiája 6-án helyi idő szerint 11 órakor következik be 23,4” átmérő és −4,3m fényesség mellett, éppen a maximális keleti kitérés (45,4°) napján. Az egybeesés kitűnő alkalmat ad a Schröter-effektus kimutatására. Az észleléssorozatot kezdjük el
két héttel a dichotómia előtt, napról napra becsüljük meg a bolygó fázisát, méghozzá előre nyomtatott fázissablonokkal összevetve a látott képet. A becslést végezhetjük nappali égen, de az esti sötét égen jobban látszik a terminátor. A becsléshez használjunk ibolya/kék, zöld, vörös színszűrőket is. A feldolgozott, fokozott kontrasztú fotók nem alkalmasak fázisbecslésre. A dichotómia akár egy héttel hamarabb bekövetkezhet az előre jelzettnél.

A Vénusz dichotómiája 2013. március 25-én, Nagy Tibor felvételén.

Hármas együttállás június 20-án

A nyári napforduló előtti napon bekövetkező együttállás talán az egész év leglátványosabb ilyen eseményének ígérkezik, amelyet remélhetőleg derült égbolton szemlélhetünk meg. A Vénusz, a Jupiter és a Hold triója elegendően messze lesz még a Naptól, a Rák és az Oroszlán határán, így még a navigációs szürkület végén, a csillagászati szürkület elején is 10-15 fokos magasságban ragyog az égi hármas. Ne hagyjuk ki a kínálkozó lehetőséget, készítsünk fotókat a lenyűgöző jelenségről!

A holdsarló és a Vénusz április 20-án, Szakály Nikoletta felvételén. A június 20-i együttállás alkalmával a Jupiter is csatlakozik a két égitesthez.

Flammarion-kráter és rianás

Nagyon közel a holdkorong középpontjához, a hatalmas Ptolemaeus-krátertől kissé északra fekszik a Flammarion-kráter. Szelenografikus koordinátái: 3,4° déli szélesség és 3,7° nyugati hosszúság. A kráter átmérője 75 kilométer, átlagos mélysége 1500 méter. Nagyon idős alakzat, keletkezése a kráterszámlálásos kormeghatározással a prenectari korba helyezhető, vagyis 3,92 milliárd évnél is öregebb. Az ebből a korból származó kráterek rendkívül romosak, lepusztultak, ép kráterfalakat csak rövid szaka-
szokon láthatunk. Így van ez a Flammarion esetében is, ahol csak a kráterfal délkeleti szelete maradt meg viszonylag jó állapotban, a többi szakasz részben, vagy teljesen lerombolódott. Ehhez járul még a krátertalaj lávával való feltöltődése, ami eltüntette a központi csúcsot és a teraszos falakat is. Ez a romos és sekély kráter mégis a legizgalmasabb holdi célpontok közé sorolható. Ennek három oka is van. Egyik a kráter északi szélén húzódó Flammarion-rianás. Ez a 80 kilométer hosszú, nagyjából kelet-
nyugat irányú rianás már kisebb műszerekkel is jól megfigyelhető. A második ok, amiért a kötelező célpontok közé kell sorolnunk a Flammariont, a kráter nyugati falára települt 13 kilométeres Mösting A. Ez a kis kráter egyrészt alappont a szelenográfiában, másrészt szép példa az egyszerű szerkezetű gödörkráterekre. A harmadik ok, amiért feltétlenül megérdemli a kráterünk a figyelmet, az az aljzatán található apró dómok sokasága. Ezek csak súroló fényben láthatóak jól, vagyis a holdi napkelte, vagy napnyugta körül. Magasabb napállásnál semmi esély nincs észlelésükre.

A Flammarion-kráter a Lunar Orbiter IV felvételén. A kráter a nagy francia ismeretterjesztő csillagász emlékét őrzi.

Még több előrejelzés: Meteor csillagászati évkönyv 2015