Készülünk a Vénusz-átvonulásra! | MCSE

Készülünk a Vénusz-átvonulásra!

2012 legfontosabb csillagászati eseménye a június 6-án, szerda hajnalban zajló Vénusz-átvonulás. A látványosság napkeltekor már folyik, és helyi idő szerint röviddel hét óra előtt ér véget, azaz kicsivel több, mint egy órán át láthatjuk a Vénusz csöppnyi korongját a Nap fényes arca előtt. Amint azt a 2004-es esemény során már megtapasztalhattuk, szabad szemmel is látható lesz az apró foltocska – természetesen a Nap megfigyeléséhez kötelező védőeszközök használata mellett.

Budapesten a Nap 4:48-kor kel, már rajta lesz az “arcán” a Vénusz fekete korongja. A Vénusz 6:55-kor lép ki a Nap elől, tehát bő két óránk lesz a jelenség megfigyelésére. A Polarisban hajnali 4-től várjuk az érdeklődőket életünk utolsó Vénusz-átvonulására.

Az idei átvonulás során a Vénusz útja a Nap előtt 6 és fél órán át tart a belépéstől (amikor a Vénusz sötét korongja megjelenik a Nap keleti peremén) a kilépésig (amikor a másik oldalon elhagyja azt), de Magyarországról csak az utolsó órát és a kilépést lehet megfigyelni. A kilépés lesz számunkra a jelenség legérdekesebb része, mert ekkor különös fényjelenségeket figyelhetünk meg. A harmadik és negyedik kontaktus között 18 perc telik el, így viszonylag kényelmesen lehet észlelni, fotózni. A Vénusz a Nap északi részén halad át, átmérője 58,3″, míg a Napé 1890″, arányuk 1:32,4. A Vénusz majdnem egy ívperces korongja mindössze 0,001 magnitúdós fénycsökkenést fog okozni.

Nagyon fontos a megfelelő szűrők használata az átvonulás megfigyelésekor. Az 1999-es napfogyatkozásra vásárolt napfogyatkozás-néző szemüvegek közül a fémes felületűek továbbra is biztonságosan használhatóak a szabadszemes megfigyelésre, amennyiben a felületük mindenféle sérüléstől mentes. A csak fénycsökkentő hatású, sötét felületű változatok ennyi év után már nem biztos, hogy teljes védelmet nyújtanak a napfény káros sugarai ellen, ezek használata nem javasolt. Távcsöves megfigyelés esetén megfelelően gőzölt üveg- vagy fóliaszűrőt használjunk.

A jelenségről az MCSE-honlapján olvashatunk részletesen, most idézzük fel a 2004-es Vénusz-átvonulás eseményeit.

2004. június 8.: Vénusz-átvonulás!

Nyolc évvel ezelőtt ideális körülmények mellett figyelhettük a Vénusz-átvonulást. A teljes jelenséget végig követhettük belépéstől kilépésig, több mint hat órán át, szikrázóan derült időben. Kinek-kinek számtalan emléke lehet az eseménnyel kapcsolatban, a legfontosabb azonban két legérdekesebb esemény, a Vénusz belépése illetve kilépése volt. Mi is megtapasztalhattuk mindazt, amit eddig csak a könyvekben olvastunk. Láthattuk a Nap elé lassan bekúszó hatalmas fekete korongot, mely körül megjelent egy fénylő gyűrű, a Vénusz vastag légkörén szóródó napfény. Megdöbbentően feltűnő volt a Nap előtt átvonuló bolygó, az éjfekete korongot szinte mindenki látta szabad szemmel (természetesen megfelelő szűrőn át). Csak két aprócska napfolt volt a központi csillagunk felszínén, de így is egyértelműen látszott, hogy mennyivel feketébb a Vénusz korongja, mint a napfoltok. (Amit egy évvel korábban, a Merkúr átvonulásakor is tapasztalhattunk.)

Csodálatos nap volt június 8-a, de a készülődés is hasonlóan izgalmas volt. Az Európai Déli Obszervatórium az egész világra kiterjedő megfigyelési kampányt hirdetett, és a kampány felkészülési része is bővelkedett érdekes eseményekben, észlelni valókban. Az észlelési akcióhoz természetesen sokan kapcsolódtak Magyarországról is. Az ESO célja az volt ezzel a kampánnyal, hogy minél több fiatalt vonjanak be a jelenség megfigyelésébe, és ezáltal is felkeltsék az érdeklődést a csillagászat iránt. Mintegy 5000 helyszínről érkeztek mérési adatok, melyek alapján meghatározták a Nap-Föld távolságot, vagyis a csillagászati egységet. A Vénusz Nap előtti átvonulásai rendkívül fontosak voltak a XVIII-XIX. században – ezek az események szolgáltatták a legjobb lehetőséget a naprendszer alapvető távolságegységének meghatározására.

Mi már egy évvel előtte, a Meteor 2003 Távcsöves Találkozón elkezdtük a készülődést. Szabó Sándor, a Meteor csillagfedés-rovatának vezetője egy tesztábrát helyezett ki, melyet megfelelő távolságból nézve mindenki tesztelhette, hogy látja-e a Vénusz a napkorongon vagy sem. Meglepő, de az irodalomban szinte alig lehetett utalást találni arra, hogy látták-e eleink szabad szemmel a Vénuszt az átvonulás során. A bolygó látszó mérete 1′, vagyis épp a határán van annak,. amit az emberi szem még felbontani képes. A tesztlapot sokan kitöltötték, ez alapján a próbálkozók döntő többsége látta a tesztvénuszt, sokan még korong alakját is érzékelték:

A készülődés 2004-ben is folytatódott, például a Meteorba írt cikksorozattal és egy átvonulás-előkészítő találkozóval, melynek a székesfehérvári Terkán Lajos Bemutató Csillagvizsgáló adott otthont. Itt a bizakodó résztvevőket láthatjuk a csillagvizsgáló kupolájában:

A Vénusz ugyanolyan látványos volt 2004 tavaszán a kora esti égen, mint idén, habár a Jupiter nem társult mellé…  Az alábbi képen a Vénusz és a Hold kettősét láthatjuk 2004. április 23-án este:

2004 májusában fordultunk a finisbe. Az a hónap több látnivalóval is szolgált, mindegyik alkalmas volt arra, hogy ráirányítsák a figyelmet a közelgő átvonulásra. A hónap mindjárt egy teljes holdfogyatkozással kezdődött, ami ugyan nem kapcsolódott a Vénuszhoz, de mégis csak érdekes volt! Boldog idők, hiszen 2004-ben két teljes holdfogyatkozás is volt… Teljes holdfogyatkozás a Polarisból 2004. május 4-én:

És ezzel koránt sincs vége, hiszen május 20-án vékony. 30 órás holdsarló tűnt fel az esti szürkületben. Nem messze látható tőle a Vénusz:

Egy nappal később szakkörünk tagjai a vékony holdsarlót és a Vénusz figyelik a teraszról. Érdekes, abban az évben milyen sok lány volt a szakkörünkben! Ifjú vénuszok figyelik a Vénuszt…

Május 21-én nappali Vénusz-fedést figyelhettek meg a szerencsések. Mi is próbálkoztunk a Polarisból, de nem jártunk sikerrel a felhőzet miatt. Tőlünk nem messze, Csillaghegyen viszont Éder Iván fantasztikusan szép képet készített a Hold és a Vénusz párosáról:

Időközben erősen készülődtünk a Sulinettel közös Vénusz-átvonulás pályázattal, melynek fő hajtómotorja Jarosievitz Beáta volt. A pályázatban gyermekrajzokat és posztereket vártunk. Itt éppen Kereszturi Ákos készíti elő a rajzokat a kiállításra, melynek a Budapesti Planetárium adott otthont:

Az egyik tabló, amit a Planetáriumban állítottunk ki:

És elkövetkezett a nagy nap, 2004. június 8.! Tökéletes időjárás mellett követhettük végig az eseményt:

És lássuk az átvonulásról készült legizgalmasabb felvételt, melyet Éder Iván készített a Polarisból (saját távcsövével):

{mosimage}

Végül nézzük meg Karácsony Sándor videóját az átvonulásról, illetve kukkantsunk be az MCSE-honlap átvonulás-galériájába.



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close