Készülünk a Vénusz-átvonulásra! | MCSE

Készülünk a Vénusz-átvonulásra!

2012 legfontosabb csillagászati eseménye a június 6-án, szerda hajnalban zajló Vénusz-átvonulás. A látványosság napkeltekor már folyik, és helyi idő szerint röviddel hét óra előtt ér véget, azaz kicsivel több, mint egy órán át láthatjuk a Vénusz csöppnyi korongját a Nap fényes arca előtt. Amint azt a 2004-es esemény során már megtapasztalhattuk, szabad szemmel is látható lesz az apró foltocska – természetesen a Nap megfigyeléséhez kötelező védőeszközök használata mellett.

Budapesten a Nap 4:48-kor kel, már rajta lesz az “arcán” a Vénusz fekete korongja. A Vénusz 6:55-kor lép ki a Nap elől, tehát bő két óránk lesz a jelenség megfigyelésére. A Polarisban hajnali 4-től várjuk az érdeklődőket életünk utolsó Vénusz-átvonulására.

Az idei átvonulás során a Vénusz útja a Nap előtt 6 és fél órán át tart a belépéstől (amikor a Vénusz sötét korongja megjelenik a Nap keleti peremén) a kilépésig (amikor a másik oldalon elhagyja azt), de Magyarországról csak az utolsó órát és a kilépést lehet megfigyelni. A kilépés lesz számunkra a jelenség legérdekesebb része, mert ekkor különös fényjelenségeket figyelhetünk meg. A harmadik és negyedik kontaktus között 18 perc telik el, így viszonylag kényelmesen lehet észlelni, fotózni. A Vénusz a Nap északi részén halad át, átmérője 58,3″, míg a Napé 1890″, arányuk 1:32,4. A Vénusz majdnem egy ívperces korongja mindössze 0,001 magnitúdós fénycsökkenést fog okozni.

Nagyon fontos a megfelelő szűrők használata az átvonulás megfigyelésekor. Az 1999-es napfogyatkozásra vásárolt napfogyatkozás-néző szemüvegek közül a fémes felületűek továbbra is biztonságosan használhatóak a szabadszemes megfigyelésre, amennyiben a felületük mindenféle sérüléstől mentes. A csak fénycsökkentő hatású, sötét felületű változatok ennyi év után már nem biztos, hogy teljes védelmet nyújtanak a napfény káros sugarai ellen, ezek használata nem javasolt. Távcsöves megfigyelés esetén megfelelően gőzölt üveg- vagy fóliaszűrőt használjunk.

A jelenségről az MCSE-honlapján olvashatunk részletesen, most idézzük fel a 2004-es Vénusz-átvonulás eseményeit.

2004. június 8.: Vénusz-átvonulás!

Nyolc évvel ezelőtt ideális körülmények mellett figyelhettük a Vénusz-átvonulást. A teljes jelenséget végig követhettük belépéstől kilépésig, több mint hat órán át, szikrázóan derült időben. Kinek-kinek számtalan emléke lehet az eseménnyel kapcsolatban, a legfontosabb azonban két legérdekesebb esemény, a Vénusz belépése illetve kilépése volt. Mi is megtapasztalhattuk mindazt, amit eddig csak a könyvekben olvastunk. Láthattuk a Nap elé lassan bekúszó hatalmas fekete korongot, mely körül megjelent egy fénylő gyűrű, a Vénusz vastag légkörén szóródó napfény. Megdöbbentően feltűnő volt a Nap előtt átvonuló bolygó, az éjfekete korongot szinte mindenki látta szabad szemmel (természetesen megfelelő szűrőn át). Csak két aprócska napfolt volt a központi csillagunk felszínén, de így is egyértelműen látszott, hogy mennyivel feketébb a Vénusz korongja, mint a napfoltok. (Amit egy évvel korábban, a Merkúr átvonulásakor is tapasztalhattunk.)

Csodálatos nap volt június 8-a, de a készülődés is hasonlóan izgalmas volt. Az Európai Déli Obszervatórium az egész világra kiterjedő megfigyelési kampányt hirdetett, és a kampány felkészülési része is bővelkedett érdekes eseményekben, észlelni valókban. Az észlelési akcióhoz természetesen sokan kapcsolódtak Magyarországról is. Az ESO célja az volt ezzel a kampánnyal, hogy minél több fiatalt vonjanak be a jelenség megfigyelésébe, és ezáltal is felkeltsék az érdeklődést a csillagászat iránt. Mintegy 5000 helyszínről érkeztek mérési adatok, melyek alapján meghatározták a Nap-Föld távolságot, vagyis a csillagászati egységet. A Vénusz Nap előtti átvonulásai rendkívül fontosak voltak a XVIII-XIX. században – ezek az események szolgáltatták a legjobb lehetőséget a naprendszer alapvető távolságegységének meghatározására.

Mi már egy évvel előtte, a Meteor 2003 Távcsöves Találkozón elkezdtük a készülődést. Szabó Sándor, a Meteor csillagfedés-rovatának vezetője egy tesztábrát helyezett ki, melyet megfelelő távolságból nézve mindenki tesztelhette, hogy látja-e a Vénusz a napkorongon vagy sem. Meglepő, de az irodalomban szinte alig lehetett utalást találni arra, hogy látták-e eleink szabad szemmel a Vénuszt az átvonulás során. A bolygó látszó mérete 1′, vagyis épp a határán van annak,. amit az emberi szem még felbontani képes. A tesztlapot sokan kitöltötték, ez alapján a próbálkozók döntő többsége látta a tesztvénuszt, sokan még korong alakját is érzékelték:

A készülődés 2004-ben is folytatódott, például a Meteorba írt cikksorozattal és egy átvonulás-előkészítő találkozóval, melynek a székesfehérvári Terkán Lajos Bemutató Csillagvizsgáló adott otthont. Itt a bizakodó résztvevőket láthatjuk a csillagvizsgáló kupolájában:

A Vénusz ugyanolyan látványos volt 2004 tavaszán a kora esti égen, mint idén, habár a Jupiter nem társult mellé…  Az alábbi képen a Vénusz és a Hold kettősét láthatjuk 2004. április 23-án este:

2004 májusában fordultunk a finisbe. Az a hónap több látnivalóval is szolgált, mindegyik alkalmas volt arra, hogy ráirányítsák a figyelmet a közelgő átvonulásra. A hónap mindjárt egy teljes holdfogyatkozással kezdődött, ami ugyan nem kapcsolódott a Vénuszhoz, de mégis csak érdekes volt! Boldog idők, hiszen 2004-ben két teljes holdfogyatkozás is volt… Teljes holdfogyatkozás a Polarisból 2004. május 4-én:

És ezzel koránt sincs vége, hiszen május 20-án vékony. 30 órás holdsarló tűnt fel az esti szürkületben. Nem messze látható tőle a Vénusz:

Egy nappal később szakkörünk tagjai a vékony holdsarlót és a Vénusz figyelik a teraszról. Érdekes, abban az évben milyen sok lány volt a szakkörünkben! Ifjú vénuszok figyelik a Vénuszt…

Május 21-én nappali Vénusz-fedést figyelhettek meg a szerencsések. Mi is próbálkoztunk a Polarisból, de nem jártunk sikerrel a felhőzet miatt. Tőlünk nem messze, Csillaghegyen viszont Éder Iván fantasztikusan szép képet készített a Hold és a Vénusz párosáról:

Időközben erősen készülődtünk a Sulinettel közös Vénusz-átvonulás pályázattal, melynek fő hajtómotorja Jarosievitz Beáta volt. A pályázatban gyermekrajzokat és posztereket vártunk. Itt éppen Kereszturi Ákos készíti elő a rajzokat a kiállításra, melynek a Budapesti Planetárium adott otthont:

Az egyik tabló, amit a Planetáriumban állítottunk ki:

És elkövetkezett a nagy nap, 2004. június 8.! Tökéletes időjárás mellett követhettük végig az eseményt:

És lássuk az átvonulásról készült legizgalmasabb felvételt, melyet Éder Iván készített a Polarisból (saját távcsövével):

{mosimage}

Végül nézzük meg Karácsony Sándor videóját az átvonulásról, illetve kukkantsunk be az MCSE-honlap átvonulás-galériájába.