Szuperpúpok a Polarisból
Az SU UMa típusú változócsillag, a V503 Cygni július elején az átlagosnál fényesebb, ún. szupermaximumot produkált. Érdekesség, hogy a fénygörbén ilyenkor megfigyelhető szuperpúpok kettős csúcsot mutattak.
Az SU UMa típusú változócsillag, a V503 Cygni július elején az átlagosnál fényesebb, ún. szupermaximumot produkált. Érdekesség, hogy a fénygörbén ilyenkor megfigyelhető szuperpúpok kettős csúcsot mutattak.
Javában tartanak a Polaris Csillagvizsgáló tavaszi előadássorozatai, melyek teltházzal futnak február óta. Az előadásokat az internet segítségével tesszük elérhetővé a fővárostól messze lakó, más városokban elő amatőrcsillagászok, és a tudományok iránt érdeklődő nagyközönség számára is. Ennek kapcsán szeretnénk némi áttekintést adni a közvetítések technikai hátteréről.
Az Ifjabb Vörös Folt a HST felvételén
A folt körül kék és vörös szűrőn át
világos szegély látható. A kép jobb szélén
a GRS egy része, észak a kép teteje felé.
NASA, ESA, and A. Simon-Miller (NASA/GSFC)
Ha a távcsövünket a Jupiter irányába fordítjuk, igen érdekes fejleményeket láthatunk — néhány hónapja a Jupiter felhőzetében szokatlan módon két vörös folt található. Az egyik a közismert Nagy Vörös Folt (GRS), mely évszázadok óta többé-kevésbé változatlan formában látható, a másik pedig az előzőhöz igencsak hasonlító, új képződmény, melyet a GRS mintájára Ifjabb Vörös Foltnak neveztek el — de a Kis Vörös Folt elnevezést is használják néha. A kisebbik vörös folt mérete és színe azóta tovább erősödött, és mivel a két folt közötti távolság folyamatosan csökken — az előrejelzések szerint július 10.-e környékén várható elhaladásuk egymás mellett, több mint valószínű, hogy az elkövetkező hetekben igen érdekes jelenségsorozat szemtanúi lehetünk.
Az SN2005ay jelű szupernóva az NGC 3938 galaxisban felrobbant csillag.
Az M13 a Föld északi félgömbjéről megfigyelhető leglátványosabb gömbhalmazok egyike.
A Jupiter a Naprendszer legnagyobb bolygója. Mostantól ismét látható a távcsöves bemutatások alkalmából.
Az NGC 891 egy fényes és közismert galaxis az Andromeda csillagképben.
A James Webb-űrtávcső adatainak segítségével most végre sikerült megfejtenie a kutatóknak az ősrobbanás óta megtörtént legnagyobb kozmikus robbanás, a BOAT (Brightest of All Time, vagyis minden idők legfényesebbje) rejtélyét. A BOAT, mint ahogy a rövidítés angol nyelvű kiírásának fordítása is mutatja, minden idők legfényesebb gamma-kitörése (gamma-ray burst, GRB) volt, kialakulásáért pedig valószínűleg egy kb. 2
Gyönyörű, glóriához hasonlatos, színes fénygyűrű lehetséges jelenlétét mutatták ki a kutatók egy exobolygó légkörében. A fénygyűrű színes, koncentrikus fénykörökből álló légköri alakzat, ami csak különleges feltételek egyidejű teljesülésekor jöhet létre. Ezt a rendkívüli, ritkán látható gyűrűt a WASP-67b nevű, a Földtől 637 fényévnyi távolságban keringő, pokolian forró gázóriás atmoszférájában sikerült kimutatni az Európai Űrügynökség (European
A tejútrendszerbeli csillagok mozgásának pontos meghatározására szakosodott Gaia-űrtávcső nemrég talált egy különlegesen nagy csillagtömegű fekete lyukat, amely ráadásul Földünk közelében rejtőzik. A csillagtömegű fekete lyukak a legnagyobb kezdeti tömegű csillagok magjának összeomlásakor jönnek létre, így tehát nem összekeverendők a galaxisok középpontjában található, ezeknél jóval nagyobb szupernagy tömegű fekete lyukakkal. Utóbbi típusú fekete lyukak nagy tömegű
A HD 148937 jelű rendszer a Földtől körülbelül 3800 fényévnyire található, a Szögmérő (Norma) csillagkép irányában. Két, a Napnál sokkal nagyobb tömegű csillagból áll, és egy gyönyörű köd, azaz gáz- és porfelhő veszi körül. „Nagy tömegű kettőscsillagot körülvevő köd ritkaságszámba megy, és igazából olyan érzést keltett bennünk, hogy valami különleges dolognak kellett történnie ebben a
Kutatók egy csoportja különleges részecskét azonosított egy ősi meteorit belsejében, amely nagy valószínűséggel egy közeli csillag halálakor bekövetkező szupernóva-robbanásából származik. A meteoritok belsejébe zárt aprócska porrészecskék felfedik a kutatók előtt egy csillag életének, halálának és az utána keletkező új csillag(ok) születésének folyamatát, ami szinte felöleli a kozmosz 13,8 milliárd éves történelmét. A kőzetdarabkák vizsgálatával bepillantást