Category: 2006. év archívuma

2006. december – Űrugrás, űrugró pilóták és űrugró repülők

Az elmúlt néhány évben azt tapasztalhattuk az űrkutatás híreit hallgatva, hogy a szuborbitális repülés,
azaz az űrugrás reneszánszát éli. Az Űrvilág című internetes hírportál hasábjain olvashattuk, hogy 2004.
júniusában Mike Melvill, a dél-afrikai származású, 62 éves berepülőpilóta a Scaled Composites
nevű amerikai cég által magánforrásból épített Space Ship One (Egyes Számú Űrhajó) nevű űrrepülőnek
aposztrofált szerkezettel űrugrást hajtott végre. Ezt követően több, mit két évvel később, ez év októberében
a magyar médiából ismerős Anettka bejelentette, hogy szintén űrugrásra készül.

2006. november – Szegény kicsi Plútó!

Mint tudjuk, a csillagászok — mint annyi más tudós — nem
csinálnak semmit, vagyis csupa haszontalan dologgal foglalkoznak, például
kutatják az űrt, ami nincs is. Ha nagyon ráuntak a kenyérpusztításra,
felesleges és értelmetlen konferenciákon találkozgatnak, mi több, az őket
eltartó adófizetőket bosszantó döntéseket hoznak. Nehogy már a távcső
hajtsa az óragépet! Miért kellett szegény Plútót lefokozni? Mit vétett
szegény? Csak azért, mert kicsi, azt hiszik, mindent megcsinálhatnak vele?
A kicsi szép! Nehogy már a csillagászok mondják meg, mi bolygó és mi nem!

2006. augusztus – Európa a Holdra (is) megy II.

A 2003 októberi hónap témáját folytatva beszámolunk az európai SMART-1 holdkutató szonda küldetéséről. Ahogy a szonda nevéből is kitűnik — Small Missions for Advanced Research and Technology, azaz kis küldetések modern kutatási célokkal és csúcstechnológiával — fő célja egy új technológia, a nap elektromos meghajtás, népszerűbb nevén az ionhajtómű tesztelése, mely maradéktalanul sikerült.

2006. július – Idegen naprendszerek nyomában

Manapság a csillagászati hírekben egyre gyakrabban olvashatunk más csillagok
körül keringő, ún. exobolygókról, idegen Naprendszerek tagjairól. Nem véletlenül,
hiszen a műszertechnika fejlődése csak a közelmúltban tette lehetővé, hogy
ilyen kicsi és távoli égitesteket, illetve az általuk okozott hatásokat
megfigyelhessük. Ugyan közvetlenül a mai technika sem tudja ezeket az égitesteket
megfigyelni, de számos olyan hatást fejtenek ki környezetükre, ami alapján létezésük
kimutatható.

2006. június – A Jupiter két vörös foltja

Az Ifjabb Vörös Folt a HST felvételén
A folt körül kék és vörös szűrőn át
világos szegély látható. A kép jobb szélén
a GRS egy része, észak a kép teteje felé.
NASA, ESA, and A. Simon-Miller (NASA/GSFC)

Ha a távcsövünket a Jupiter irányába fordítjuk, igen érdekes fejleményeket láthatunk — néhány hónapja a Jupiter felhőzetében szokatlan módon két vörös folt található. Az egyik a közismert Nagy Vörös Folt (GRS), mely évszázadok óta többé-kevésbé változatlan formában látható, a másik pedig az előzőhöz igencsak hasonlító, új képződmény, melyet a GRS mintájára Ifjabb Vörös Foltnak neveztek el — de a Kis Vörös Folt elnevezést is használják néha. A kisebbik vörös folt mérete és színe azóta tovább erősödött, és mivel a két folt közötti távolság folyamatosan csökken — az előrejelzések szerint július 10.-e környékén várható elhaladásuk egymás mellett, több mint valószínű, hogy az elkövetkező hetekben igen érdekes jelenségsorozat szemtanúi lehetünk.

2006. május – Egy üstökös végnapjai


A Biela üstökös kettéhasadt magja
(A. Guillemin "The Heavens" rajza)

A 73P/Schwassman-Wachmann 3 elnevezésű üstököst Arnold Schwassman és Arno Arthur Wachmann fedezte fel fotografikus kisbolygókeresés során 1930-ban. Ekkor az üstökös alig több mint 9 millió km-re (a Föld-Hold távolság 24-szerese) haladt el a Föld közelében. Az üstökös keringési periódusa mindössze 5,4 év, ennek ellenére felfedezését követően nem sikerült újra észlelni egészen 1979-ig, majd 1985-ös visszatérése alkalmával szintén nem sikerült megfigyelni. Ezt követően azonban minden visszatérésekor megtalálták. 1995 őszén az üstökösben hatalmas kitörés zajlott le, majd nem sokkal később négy különálló mag vált megfigyelhetővé, amelyeket A, B, C és D betűkkel jelöltek. Ezek közül a C komponens a legnagyobb, valószínűleg ez az eredeti üstökösmag maradványa. A 2000/2001-es visszatérésekor az üstökös kedvezőtlen helyzete miatt csak a C és B komponenseket, illetve a korábban nem látott E jelű részt figyelhették meg.

2006. április – A Virgo galaxishalmaz

A tél elmúltával a tavaszi égbolt fényes csillaghalmazokban, gázködökben szegényebb égterületei kerülnek
megfigyelésre kedvező helyzetbe. Ez az időszak leginkább a távoli galaxisok világa — a téli éghez
képest látszólag "üres", érdektelen látvány. Azonban a sok halvány, első ránézésre jellegtelen
galaxis-foltocska is érdekes történeti és fizikai hátterrel rendelkezik. Ismerkedjünk meg kicsit a
Szűz és a Bereniké haja csillagkép környékén feltűnően sűrűn látható galaxisok egy érdekes csoportjával:
a Virgo galaxishalmazzal…

2006. március – Napfogyatkozás 2006. március 29-én

Aligha létezik lenyűgözőbb
természeti jelenség a teljes napfogyatkozásnál. Március 29-én ismét
teljes napfogyatkozás lesz megfigyelhető a közeli Törökországból,
ahová számos magyar expedíció fog indulni. Hazánkból a jelenség csak
részleges lesz, azonban a 49-57%-ban megfogyatkozott Nap látványa is
érdekes.

2006. február – Irány a Plútó!

E havi témánk Naprendszerünk legtávolabbi, legkisebb és legkevésbé ismert bolygója, a Plútó.
E téma különleges aktualitását az adja, hogy január 19-én végre elindult felé a NASA New Horizons
űrszondája. A Plútó az egyetlen — hagyományos értelemben vett — nagybolygó, amelynél
még nem járt ember alkotta űreszköz. Ha a küldetés sikerül, akkor már csak kilenc évet kell várnunk,
hogy ez a fehér folt is eltűnjön az emberiség térképéről.

2006. január -Mit láthatunk 2006-ban?

Egy új év elején érdemes áttekinteni az előttünk álló napok csillagászati eseményeit.
Különleges látnivalókban ugyanis a 2006-os esztendő sem szűkölködik. Elsősorban ritka fogyatkozások és fedések lesznek
láthatóak — természetesen csak akkor, ha az időjárás is úgy akarja…