Kiskun-változósok
Az AAVSO közzétte a 2004-2005-ös észlelések statisztikáját országonkénti és személyes bontásban (http://www.aavso.org/aavso/membership/totals.shtml#04-05).
Az AAVSO közzétte a 2004-2005-ös észlelések statisztikáját országonkénti és személyes bontásban (http://www.aavso.org/aavso/membership/totals.shtml#04-05).
A 2005-ös év zárásaként december 3-án tartottuk a Kiskun-Neptunusz évzáróját.
A Magyar Csillagászati Egyesület kiadásában megjelent a szak- és
amatőrcsillagászok számára egyaránt hasznos információkat tartalmazó
2006 évi Meteor Csillagászati Évkönyv.
Csoportunk tagjai az ország több pontjáról figyelték meg a jelenséget. Az alábbiakban az egyéni beszámolókból gyűjtöttünk össze egy csokorravalót.
2005. szeptember 10., Dunavecse, Petőfi Sándor Általános Iskola
Nemzetközi Csillagászati Szakmódszertani Szimpózium, Kecskemét, augusztus 23–24.
Egy hónappal az október 3-ai napfogyatkozás előtt a Magyar
Csillagászati Egyesület munkatársai új csillagászati hírportált
indítottak. A szerkesztők nem csupán a nagyközönség csillagászati
érdeklődésének, “híréhségének” szeretnének eleget tenni, hanem arra
is törekednek, hogy a tudományág iránt komolyabban érdeklődő amatőr
csillagászok, pedagógusok, hírszerkesztők számára is megbízható
háttéranyaggal szolgáljanak.
Perseida meteorraj észlelése 2005. augusztus 13-án szombaton hajnalban.
Augusztus 13/14-én egész éjjel felhőtlen, tiszta, nyugodt ég volt estétől hajnalig. A Dunától 100 méterre keletre, Solttól 5 km-re délre a Teleki-kastély parkjában, az V.Kiskun észlelőtáborban vagy 60-70 ember helyezkedett el a fürdőmedence partján vagy 10-12 távcsővel és kellemes távcsövezést folytatott.
Szavazás 2005. augusztus 13-án a Kiskun-Neptunusz-táborban
Jó hírek érkeztek az oldalára dőlt amerikai IM-1 Odysseus holdszondával kapcsolatban: működik és remény van arra, hogy a következő holdi éjszakát is túlélje, majd folytassa a kutatási feladatait a Hold déli poláris vidékén. Mint ismeretes, magyar idő szerint 2024. február 23-án 00:23-kor a houstoni székhelyű Intuitive Machines (IM) magánvállalat IM-1 Odysseus Lander leszállóegysége sikeresen leszállt
A Nagy Orion-köd „árnyékában” húzódik meg ez a fényes, látványos reflexiós köd. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, holott igazi, első osztályú látványosság! Varga István, Cserszegtomaj Pierre Méchain fedezte fel 1780-ban, és Charles Messier ugyanabban az évben felvette az üstökösszerű objektumok katalógusába. Az M78 az NGC 2064, NGC 2067 és NGC 2071 ködcsoportok legfényesebb diffúz reflexiós köde.
Két fehér törpe óriás exobolygóiról készített felvételt a James Webb-űrtávcső. A felfedezés a Naprendszer sorsára is fényt deríthet, megmutatja, mi történik, miután a Nap vörös óriássá, majd végül fehér törpévé válik. A látványos szupernóva-robbanások érthető módon magukra vonják a figyelmünket, a legtöbb csillag azonban csendesen fejezi be életét: külső rétegeiket az űrbe repítik, és puszta
A gamma-sugárzást kibocsátó objektumok mindig is felkeltették a csillagászok érdeklődését, az ilyen nagy energiás elektromágneses sugárzással járó folyamatok rejtik talán a legegzotikusabb fizikai mechanizmusokat. Nem csoda, hogy nagy port kavart az a négy keskeny vonalas Seyfert-1 galaxis, amelyeket 2009-ben gamma-forrásokként azonosítottak a Fermi gamma-űrtávcső fedélzetén elhelyezett képalkotó berendezéssel (Large Area Telescope, LAT). A Seyfert-galaxisok az
Vízpárára bukkantak a kutatók egy fiatal csillag körüli bolygókeletkezési korongban a chilei ALMA (Atacama Large Millimeter/Submillimeter Array) rádiótávcső-hálózat segítségével. A víz, amellett, hogy a Földünkön ismert életformák számára elengedhetetlenül fontos, a bolygókeletkezés folyamatának alakításában is jelentős szerepet játszhat. Ám a csillagászoknak korábban nem sikerült megfigyelniük a vízpára térbeli eloszlását egyetlen hűvös, stabil gáz- és porkorongban