Égi kalendárium: 2018. július

Az év leglátványosabb jelensége lesz a július 27-i teljes holdfogyatkozás; a hónap végén a Mars is földközelbe jut, de nem csupán egyetlen estén lesz látható, hanem egész év folyamán.

A bolygók járása

Merkúr: A nyugati ég alján, napnyugta után látható a hónap nagyobb részében. 1-jén egy és háromnegyed órával nyugszik a Nap után, de láthatósága lassan romlik. 12-én van legnagyobb keleti kitérésben, 26,4°-ra a Naptól. Ekkor bő egy órával nyugszik a Nap után, de ez az érték 25-én már csak fél óra, így elvész az alkonyati fényben.

Vénusz: Egyre fényesebben ragyog az esti nyugati égen. Láthatósága kissé kedvezőtlenebbé válik, az ekliptika látóhatárral bezárt szögének a változását követve. A hónap elején két, a végén bő másfél órával nyugszik a Nap után. Fényessége −4,1m-ról −4,3m-ra, átmérője 15,7”-ről 20,2”-re nő, fázisa 0,7-ről 0,57-ra csökken.

Mars: Hátráló mozgást végez a Capricornusban. 27-én szembenállásban van a Nappal, egész éjszaka megfigyelhető. Mostani földközelsége egyike a nagy Mars-oppozícióknak, −2,8m-ra fényesedik, fényesebb lesz a Jupiternél. Látszó átmérője oppozíciókor 24,3”, ami az észleléseknek és bemutatásoknak egyaránt kedvez.

Jupiter: Hátráló, majd július 11-től előretartó mozgást végez a Libra csillagképben. Hajnalban nyugszik, az éjszaka első felében látszik a délnyugati égen. Fényessége −2,2m, átmérője 40”.

Szaturnusz: Hátráló mozgást végez a Sagittariusban. Az éjszaka nagy részében látható, napkelte előtt nyugszik. Fényessége 0,0m-ról 0,2m-ra, átmérője 18,5”-ről 18”-re csökken.

Uránusz: Éjfél körül kel, az éjszaka második felében látható. Előretartó mozgása tovább lassul az Ariesben.

Neptunusz: A késő esti órákban kel. Az éjszaka nagy részében látható, hátráló mozgást végez az Aquariusban.

Teljes holdfogyatkozás július 27-én

Valamennyi időpont UT-ban (2 órát hozzá kell adni, hogy megkapjuk a nyári időszámítás szerinti időpontot)!

A július 27én este bekövetkező jelenség egy hosszú, centrális teljes holdfogyatkozás, melynek leglátványosabb szakasza Magyarországról is megfigyelhető a holdkelte utáni órákban. Holdkelte után röviddel kezdődik a teljes árnyékba lépés. A Mars, amely a Holdtól délre látszik 5,5° távolságban, ugyanekkor van oppozícióban – a két esemény együtt bizonyára óriási érdeklődést fog kelteni. A holdfogyatkozás Afrikából, Ázsia nagy részéről és Ausztrália nyugati feléről, valamint Dél-Amerika keleti vidékéről is megfigyelhető.

A félárnyék 17:14:49-kor érinti a Holdat, ennek jelenlétét azonban csak 17:45 után lehet észrevenni. Magyarországon a holdkeltekor a félárnyék jól látható lesz, hiszen hamarosan, 18:24:27-kor kezdődik a részleges fázis. Bő egy óra, mire teljesen eltűnik a Hold a Föld árnyékában, a totalitás 19:30:15-kor következik be. A maximum 20:21:44-kor van, ekkor lesz legmélyebben a Hold az umbrában. A teljesség 21:13:12-kor ér véget, kezdődik a kilépés. Ez is bő egy órán át tart, az umbra 22:19:00-kor hagyja el égi kísérőnket. A félárnyék okozta homály még legalább 22:50-ig látható lesz, de a félárnyék csak 23:28:37-kor távozik a Hold felszínéről. A totalitás 1 óra 42 perc 57 másodpercig tart, az umbra 3 óra 54 perc 32 másodpercig látható a Holdon, maga a teljes jelenség 6 óra 13 perc 48 másodperc hosszú.

A holdfogyatkozás idején a Hold a Bak csillagkép nyugati felében tartózkodik. A totalitás alatt szépen láthatóak a nyári csillagképek, bár fényes csillag nincs a közelben, csak az Altair van 29°-ra északi irányban. A Mars közelsége viszont kárpótol ezen „hiányosságért”, nyugatra pedig 31° távol a Szaturnusz fénylik a Nyilasban. A fogyatkozás nagysága 1,6087 magnitúdó, a félárnyékos fogyatkozásé 2,6792 magnitúdó. A maximum pillanatában a holdkorong déli pereme 8,41’-re van az árnyékkúp tengelyétől, míg az északi perem 21,02’ távol látszik tőle. Ennek megfelelően a Hold északi pereme 17,91’-re van az árnyék szélétől, míg a déli perem 30,52’-re, majdnem egy holdkorongnyi messze látszik az umbra szélétől. Egyszerű szavakkal kifejezve: várhatóan az északi perem kissé világosabbnak fog látszani, mint a déli perem, de nem sokkal.

A penumbra átmérője 2,3476°, az umbráé 1,2976°. A Hold július 27-én van földtávolban, látszó átmérője csak 29,42′, így bőven elfér a penumbra 31,5′ vastag gyűrűjében, vagyis ennek a holdfogyatkozásnak van tisztán félárnyékos fázisa.

Félárnyékos fogyatkozás kezdete:    17:14:49 UT   PA= 86 fok
Részleges fogyatkozás kezdete:       18:24:27 UT  PA=89 fok
Teljes fogyatkozás kezdete:             19:30:15 UT  PA=277 fok
A fogyatkozás maximuma:               20:21:43 UT
Teljes fogyatkozás vége:                  21:13:12 UT  PA=67 fok
Részleges fogyatkozás vége:            22:19:00 UT  PA=255 fok
Félárnyékos fogyatkozás vége:         23:28:37 UT  PA=258 fok

A fogyatkozás nagysága: 1,6087

A 2018. július 27-i teljes holdfogyatkozás lefolyása.

A hónap változócsillaga: a V603 Aquilae

Száz évvel ezelőtt, 1918. június 8-án az égboltot jól ismerő amatőrcsillagász-festőművész Komáromi Kacz Endre új csillagra lett figyelmes az Aquila (Sas) csillagképben. “Megdobbant a szívem: új csillag!” A Nova Aquila 1918 (végleges elnevezéssel V603 Aql) az utóbbi évszázadok legfényesebb nóvájává fényesedett, minden más csillagnál feltűnőbben ragyogott a nyári égen. Néhány nappal később megközelítette a Sirius fényességét!

Komáromi Kacz Endre 1913-ban készült önarcképe. (Duna Menti Múzeum)

A Meteor 2018/6. számában hosszabb cikkben emlékeztünk meg a Sas csillagképben éppen egy évszázada felragyogott nóváról és annak független magyar felfedezője, a sokoldalú művész és amatőrcsillagász Komáromi Kacz Endre pályafutásáról. Kevesen tudják, hogy a Nova Aquilae 1918 a távcső felfedezése óta legfényesebb nóva szülőkettőse ma is észlelhető, kistávcsöves változócsillag. A szülőobjektum a korabeli fotók alapján egy 11,4 magnitúdó fényességű kettős rendszer volt, amely a kitörést követő kezdeti gyors halványodás után egy lassabb, mintegy 18 évig tartó csökkenéssel ugyanebbe a fényességtartományba került vissza, majd évtizedekben mérhető periódusú, lassú hullámzásba kezdett, amennyire a nagy számú, ám erősen szórt észlelések ezt mutatják. A rendszer egy 1,2 naptömegű fehér törpéből és egy mindössze 0,2 naptömegű vörös törpéből áll, ez utóbbi anyaga akkréciós korongot alkotva spirálozik a fehér törpe köré. A rendszer jellegénél fogva abban nem reménykedhetünk, hogy – visszatérő nóvaként – ismét tündökölni láthatjuk a csillagot (következő kitörése talán több ezer év múlva esedékes), annyival adózhatunk magyar társfelfedezőjének, hogy kis amplitúdójú, 11 és 12 magnitúdó közötti változásait figyelemmel kísérjük.

Földközelben a Mars

A nyár emlékezetes égi látogatója a Mars, amely 15 év után ismét nagy földközelségbe jut. A Mars igen elnyúlt pályája miatt a közelítőleg kétévente bekövetkező közelségek Föld-Mars távolsága igen eltérő értékek között változik. A kedvező oppozíciókra 15-17 évente kerülhet sor. A legutóbbi, 2003-as nagy Mars-közelség különösen emlékezetes volt.

A Mars idei oppozíciójára (szembenállására) 2018. július 27-én kerül sor. Érdeklődők számára fontos tudnivaló, hogy a Mars nem csupán ezen az egyetlen estén lesz látható, hanem az egész év folyamán. Az vörösesen ragyogó bolygó ezen az estén mintegy 6 fokkal délre lesz a teljes fogyatkozást is “bemutató” teleholdtól, ami igen emlékezetessé teszi ezt az estét. A Mars legnagyobb földközelsége július 31-én lesz, azonban az eltérés annyira csekély, hogy a bolygó látványában, látszó fényességében lényegében nem lesz számottevő különbség. Sőt a vörös bolygó már hetekkel a szembenállás előtt és után is rendkívül fényes, feltűnő látvány a délkeleti, déli égen. Az oppozíciót követő hetekben látszó mérete és fényessége alig csökken, megfigyelhetősége még kedvezőbb is lesz, mert estéről estére egyre korábban kel, ezért hamarabb kerül magasabb égi helyzetbe, ahol távcsövekkel is könnyebben megfigyelhető. A Mars tehát feltűnő, szabad szemmel könnyen megfigyelhető égitest a Capricornus (Bak) csillagképben. Az éjszakai égbolt harmadik legfényesebb objektuma (a Hold és a Vénusz után).

A Mars a mostani szembenálláskor a korongméret a 2003-as, különösen nagy oppozíció 97%-át fogja elérni. A 24,3″-es korong -2,8 magnitúdós fényességével messze túlragyogja a Jupitert, a déli horizont fölött látható, feltűnően vörös színű égitestként. Sajnos -25º-os deklináció mellett éjfél utáni delelésekor is csak 17º-kal emelkedik a horizont fölé. Alacsony égi helyzete miatt a bolygóképre ráülő atmoszférikus diszperziót színszűrőkkel (albedóalakzatokra narancs, felhőkre kék), fotózáskor RGB szűrőzéssel vagy atmoszférikus diszperzió korrektorral küszöbölhetjük ki. A marsi alakzatok azonosításához nagyon fontos a szűrőhasználat, legalább egy narancs/vörös és egy kék/ibolya észlelésünk legyen.

A bolygón Ls=221º mellett a déli féltekén tavasz közepe, az északin ősz közepe van. A 11º -kal felénk billenő déli póluson a pólussapka zsugorodása közben járunk. Fényes poláris projekcióként látszik a Novissima Thyle (300º -330º W), és az Argenteus Mons (10º -20º W) Az SPC sötét bevágása Rima Angusta 60º és 270º szélességek között, a Rima Australis is előtűnhet 290º -350º között. A déli tavasz, és a párásodó légkör nyomán orografikus felhők is előfordulhatnak. A déli pólussapka közelében lokális porviharok is megjelenhetnek (Serpentis-Hellespontus, Hellas és Noachis területein).

A Mars 2018-as láthatósága az ALPO előrejelzése alapján.

Az oppozíció időszakában nagyjából 70x-es nagyítású távcsővel láthatjuk akkorának a Marsot, mint szabad szemmel a teleholdat. Ez nagyon jól hangzik, azonban ebben az időszakban a vörös bolygó eléggé alacsonyan tartózkodik a horizont felett, ezért az északi féltekéről megfigyelése távolról sem ideális. A földi légkör hullámzása “eltörli” a finom részleteket, emellett további nehézséget jelent a Mars légkörében kialakult porvihar, amely könnyen globálissá válhat, elmosva a finom részleteket. Stefan Buda melbourne-i amatőrtásunk június 18-i felvételén jól látható, hogy a nemrégiben kialakult porvihar mennyire homályossá tette a felszíni részleteket. Sajnos általánosságban is elmondható, hogy a nagy Mars-közelségek az északi féltekén észlelők számára nem kedvezőek, mert a bolygó ilyenkor mindig alacsonyan, a déli égen figyelhető meg. A déli félteke észlelői számára azonban a vörös bolygó magasan jár az ottani égen, ezért lenn délen a Marsot sokkal jobb körülmények között figyelhetik meg (mint például Ausztráliába szakadt honfitársunk, Stefan Buda).

Stefan Buda Mars-felvétele 2018. június 18-án készült.

Üstökösök

Lehet, hogy senki nem emlékszik már arra, hogy mi volt 2018. június 8-án, de az biztos, hogy esett az eső. A népi megfigyelések szerint ezt követően 40 napig esni fog. Már majdnem eltelt belőle 30, amikor ezeket a sorokat írom, így már csak 10 ínséges nap van vissza a derült időig. Szerencsére mire kiderül, már a Hold is fogyóban lesz és könnyebben lehet a sajnos még halvány üstökösökre vadászni. Ehhez a legtöbb esetben 20-30 cm átmérőjű, a fotografikus megfigyeléshez pedig legalább 10-15 cm átmérőjű műszer szükséges, de az előrejelzések szerint lesz egy-két fényesebb kisebb távcsővel is könnyebben követhető vándor az égen.

74P/Smirnova-Chernykh továbbra is lassan távolodik a Naptól, de a Földtől annál gyorsabban. Eddig sem volt túl fényes a maga 16,8 magnitúdójával és csillagszerű kinézetével, de azt legalább eddig stabilan tartotta és valószínűleg tartani is a hónap során. A Szűz csillagkép keleti részén mozogva 01-05. között az NGC 3843 (fényesség: 13,7 magnitúdó; átmérő: 0,9×0,4 perc) és NGC 3863 (fényesség: 13,1 magnitúdó; átmérő: 2,8×0,6 perc) galaxis párost közelíti meg. Július 13-17 között az NGC 3976 (fényesség: 11,7 magnitúdó; átmérő: 3,8×1,2 perc) galaxis mellett halad el 15s-re megközelítve azt.

Ugyancsak az eseti égen lehet megpróbálkozni a C/2018 C2 (Lemmon) felkeresésével az Ökörhajcsár csillagkép déli részén. A hónap során áthalad a Szűz nyugati oldalán és a Mérleg északi részén zárja a júliust, közben azonban 1 magnitúdót halványodik. 5-én hala del az NGC 5769 (fényesség: 14,4 magnitúdó; átmérő: 0,3×0,3 perc) galaxis mellett. Ennél sokkal szebb környezetben lehet megfigyelni 16/17-re virradó éjszaka, amikor az NGC 5806 (fényesség: 11,8 magnitúdó; átmérő: 3,1×1,7 perc), az NGC 5811 (fényesség: 14,1 magnitúdó; átmérő: 0,9×0,8 perc), NGC 5813 (fényesség: 10,9 magnitúdó; átmérő: 4,2×3,0 perc) és az NGC 5814 (fényesség: 14 magnitúdó; átmérő: 0,9×0,5 perc) galaxisok között halad el. Figyelni kell, nehogy összekeverjük a halvány pamacsokat.

Szinte cirkumpoláris a C/2017 M4 (ATLAS) abban a tekintetben, hogy egész éjszaka meg lehet figyelni, miközben Herkulesben mozog. Gyorsan közeledik a Naphoz, ennek ellenére a fényességében nem jeleztek változást. 10-én az NGC 6343 és NGC 6339 (fényesség: 13,8, illetve 12,8 magnitúdó; átmérő: 1,0×1,0 illetve 2,9×1,7 perc) galaxisok között halad el, majd 12-én hajnalban telibe találja az NGC 6320 (fényesség: 14,1 magnitúdó; átmérő: 1,2×0,9 perc) galaxist, majd 25-én az NGC 6255-tel (fényesség: 12,9 magnitúdó; átmérő: 3,6×1,5 perc) is tesz egy kísérletet.

Sajnos a következő fényesebb üstökösök felkeresése miatt hajnal előtt kell kelni. A 48P/Johnson lassan halad Dél felé a Vízöntő csillagképben, miközben gyorsan közeledik a Földhöz. Ez várhatóan 0,5 magnitúdónyi fényesség növekedést fog okozni a jelenleg 14 magnitúdós üstökös fényességében. 26-28-a között az NGC 7365 (fényesség: 12,6 magnitúdó; átmérő: 1,5×1,0 perc) közelében tartózkodik.

Érdemes rendszeresen felkeresni a 29P/Schwassmann-Wachmann üstököst, ami ugyan a Jupiter pályáján kívül kering és így elvben nem sok aktivitást várhatnánk tőle, de rendszertelenül, szép kitöréseket produkál, ami a fényességének növekedését okozza. Egész hónapban a Halak csillagképben található, ahol lassan mozog. Olyan lassan, hogy gyakorlatilag a hónap első felében 1-13-a között 1 fokon belül lesz az NGC 7642 (fényesség: 13,9 magnitúdó; átmérő: 0,5×0,5 perc) galaxistól. Az üstökös várható, kitörésektől mentes fényessége 15,5 magnitúdó körüli.

A 29P/Schwassmann-Wachmann-tól pár fokra, szintén a Halakban lehet felkeresni az előzőnél körülbelül 2 magnitúdóval fényesebb 37P/Forbes üstököst. 5-én az NGC 7693 (fényesség: 13,5 magnitúdó; átmérő: 1,3×0,9 perc) galaxishoz kerül közel, de mozgása alapján megkülönböztethető tőle, majd a hónap végén 28-31 között az NGC 7750 (fényesség: 13,1 magnitúdó; átmérő: 1,6×0,8 perc) galaxis mellett lehet megtalálni.

A júliusi égbolt talán legszebb három üstököse majdnem egész éjszaka megfigyelhető, mivel cirkumpolárisak. Megfigyelésüket mégis jól meg kell választani, mivel az éjszaka egyes részein az északi horizonthoz közel haladnak.

Az idei év egyik legfényesebb reménységének várjuk a 21P/Giacobini-Zinner üstököst, ami gyorsan mozog a csillagképek között. A hónap elején a Hattyú csillagképben a Hattyú-Gyík-Cepheus hármashatártól indulva a Cepheus „házikójának fala” mellett elhaladva a hónap végére a Cassiopeiába ér. Gyors égi mozgása annak is köszönhető, hogy közeledik a Naphoz is és a Földhöz is. A hónap során körülbelül 2 magnitúdós fényességnövekedést várhatunk tőle. 6/7-ére virradó éjszakán az NGC 7128 kicsiny (fényesség: 9,7 magnitúdó; átmérő: 3,1 perc) nyílthalmazt közelíti meg, aztán 13/14-én az NGC 7235 (fényesség: 7,7 magnitúdó; átmérő: 4 perc) laza nyílthalmaz mellé kerül. Egy nap múlva már az NGC 7264 (fényesség: 14 magnitúdó; átmérő: 2,2×0,3 perc) galaxis kerüli el.

2018.07.01. 20:43:01-20:51:16 (UT); 9x50s kép; 200/800 Newton; AZ-EQ6; ISO 1600; vezetés: MGEN

Továbbra is a Nagy Göncölben Dél felé haladva figyelhető meg a C/2015 O1 (PANSTARRS). A Naptól lassabban, a Földtől gyorsan távolodva 13,7 magnitúdós fényessége a várakozások szerint állandó marad, vagy kicsit halványodik. A hónap elején az NGC 3949 (fényesség: 10,9 magnitúdó; átmérő: 2,9×1,7 perc) galaxis mellet lehet megtalálni. 5-7 között az NGC 3877 (fényesség: 11,3 magnitúdó; átmérő: 5,5×1,3 perc) galaxissal lehet méretét fényességét összehasonlítani.

2018.07.01. 20:55:00- 21:02:21 (UT); 9x50s kép; 200/800 Newton; AZ-EQ6; ISO 1600; vezetés: MGEN

Nem várt eseményt produkált 2018.07.01-én a C/2017 S3 (PANSTARRS) üstökös, ami a Cassiopeia-Camelopardalis határán tartózkodik a hónap elején. A hónap elejére várt 12,5-13,5 magnitúdós fényesség helyett az égitest az üstökösökre oly jellemző jelenséget produkált. Fényessége váratlanul elérte a 9,5 magnitúdót. Reméljük ez csak a kezdet és megmarad, vagy tovább fokozódik a hónap során, amikor az vándor átrohan a Camelopardalis csillagképen és végül a Szekeres csillagképben fejezi be a hónapot. A korábbi számítások szerint 5 magnitúdós fényesedést vártak tőle a hónap folyamán. 25/26-ra virradó éjszakán, de inkább a hajnali órákban szép együttállásba kerül az NGC 2126 (fényesség: 10,2 magnitúdó; átmérő: 6 perc) nyílthalmazzal.

2018.07.01. 21:15:00- 21:22:20 (UT); 9x50s kép; 200/800 Newton; AZ-EQ6; ISO 1600; vezetés: MGEN

Mint mindig most is elérhető még jó pár üstökös, de ezek megfigyeléséhez már jóval nagyobb átmérőjű távcsövekre van szükség.

(Nmá)