Keressük a közeledő ISON-üstököst!

Közeledik az ISON-üstökös újbóli láthatósága és érdemes elkezdeni a csóvás égi vándor keresését. Ugyanis az üstökösök évének is tartott 2013. év vége felé rendkívül fényesnek igérkező C/2012 S1 (ISON) üstökös láthatósága augusztus hónap folyamán – bár lassan, fokozatosan, de ismét kedvezővé kezd válni. Eleinte tehát csak közepes méretű amatőrtávcsövekkel, majd később kisebb távcsövekkel is megfigyelhető lesz.

Augusztus azért még nem igazán kedvező a megfigyelésére, de nagyobb műszerekkel megkísérelhető a felkeresése a hajnali égen. Augusztusban a hajnali szürkület kezdetén a Rák csillagképben kereshető fel az észak-keleti égbolton, de még egyelőre a látóhatárhoz közel. Tehát augusztusban még igazi kíhívást jelent az ISON-üstökös mostani láthatósága első megfigyelése hajnal felé a horizont közelében.

Megfigyeléséhez augusztusban még egy nagyobb amatőrcsillagászati távcső szükséges, mert az előrejelzett összfényessége 12-13 magnitúdó körüli lesz és ráadásul a hajnali szürkületben a látóhatár közelében kis távcsövekkel még nem lehet megfigyelni, sőt még a nagyobb távcsövekkel is célszerű az elektronikus képrögzítő eszközök (CCD, digitális fényképezőgép) alkalmazása, mert ezekkel nagyobb esély van a megfigyelésére. Nagy távcsövekkel vizuálisan augusztus legvégétől érdemes keresni. Például a mi földrajzi szélességünkön augusztus 21-én még csak 6 fokra emelkedik a látóhatár fölé, illetve augusztus 31-én hajnalban a csillagászati szürkület végén is csak mintegy 16 fokra emelkedik a horizont fölé.

Az üstökös efemeriszei a Nemzetközi Csillagászati Unió Kisbolygóközpontjának (IAU/MPC) honlapján érhetők el. Az üstökös megfigyelt időbeli fénygörbéje, valamint a fényességének előrejelzett alakulása és az üstökös más adatai Seiichi Yoshida weboldalán tekinthetők meg.


Az ISON-üstökös látszó égi útja a téli égbolt csillagképei között 2012. december 1. és 2013. október 15. között. Augusztusban már a Rák csillagképben tartózkodik, majd októberben belép az Oroszlán csillagképbe. A szögméret-skála jele 3 fok hosszú (kép: NASA 2013. március 29.).

Az ISON-üstökös augusztusban tehát reményt keltő objektum a kitartó hajnali észlelőknek – például azoknak, akik az augusztusi meteorrajokat figyelik hajnalban, de már szeptembertől egyre magasabban lesz az egyre hosszabb éjszakák vége felé.

Emlékeztetni szeretnénk arra, hogy az üstökösök fényesség-előrejelzése ma még bizonytalanságokat rejt magában, mert az üstökösmagok aktivitásának részleteit ma még nem ismerjük eléggé. Az ISON-üstökös fényességének jövőbeli alakulásáról is csak esélyekről lehet beszélni: rekord fényességű (telehold?) lesz-e a napközelsége körül, ennél halványabb, mondjuk -6 magnitúdó vagy a pesszimista becslések szerint "csak" -1/-2 magnitúdó lesz-e? Akármelyik jóslat is válik be, mindenképp esély lehet arra, hogy fényes üstököst láthatunk november végétől december folyamán.

Azonban váratlan események is történhetnek az üstökössel, amelyek kihatnak a megfigyelhetőségére, fényességére. Egyfelöl az ISON-üstökösnél is számítani lehet arra, hogy esetleg váratlan fényességkitörést produkál, hirtelen néhány magnitúdóval megemelkedik a fényessége. Ezt az érdekes jelenség egyben a még halvány üstökös megfigyelhetőségét javíthatja és érdemes nyomonkövetni vizuálisan is és elektronikus képrögzítő műszerekkel asztrofotókat készítésével is. Másfelől pedig az üstökös magja a pályája bármely pontján széteshet, ami akár a napközelsége előtti hónapokban, tehát most szeptembertől a november 28-i perihéliumáig terjedő időszakban is bekövetkezhet, de a szoros napközelsége után is. Ezért is érdemes figyelni az ISON-üstököst.


Az ISON-üstökös égi útja 2013. augusztusától 2014. januárjáig. Ősszel egyre gyorsabb látszó mozgással átrobog az Oroszlán, Szűz  csillagképeken, majd a Libra-Skorpió-Kígyótartó vidékén lesz napközelben, onnan éles szögben északra fordul és a Kígyó-Herkules-Északi Korona-Sárkány csillagképeken át a Kismedve felé tart (kép: In-The-Sky.org, Dominic Ford).

Az ISON-üstökös további égi útját a mellékelt teljes-égbolt térkép (all-sky finder chart) mutatja be – de ez majd egy következő történet lesz október után, amikor az üstökös megfigyelése egyre kedvezőbb lesz.


Egy nagyon hatékony mély-ég objektum és üstökös megfigyelő távcső, a Fraunhofer refraktor nagy látómezővel gazdag csillagmezőt tud mutatni nagy látómezejű okulárokkal vagy nagy méretű érzékelőjű kamerákkal. A képen egy 120/600 mm-es (f/5) nagy fényerejű Horizont-120 Sky-Watcher Fraunhofer látható (kép: BTC, illetve makszutov.hu).

Érdekes megfigyelés lehet az, amikor az ISON-üstökös egy-egy mély-ég objektum közelében halad el és vizuálisan az okulár látómezejében, illetve asztrofotón mindkét égi objektum egyszerre látszik. Ilyen alkalom lehet szeptember első napjaiban, amikor a mintegy 12 magnitúdós üstökös az M44 (Praesepe, "jászol", "kaptár", "méhkas") nyílthalmaztól mintegy 3 fokra északra halad majd el. Ezt csak nagy látómezejű okulárral lehet követni, esetleg kis refraktorral,  nagyobb teleobjektívvel, de az üstökös még mindíg alacsonyan lesz a hajnali szürkületben.

A még halvány üstökös megfigyelésére, asztrofotók készítésére kiválóan alkalmasak a 15 cm-es vagy annál nagyobb főtükör átmérőjű Newton, illetve Schmidt-Cassegrain távcsövek. A fényerős Fraunhofer-refraktorok (pl. 80/400 mm, 102/500 mm, 120/600 mm, és 150/750 mm) nagy látómezejükkel gazdag csillagos égi háttérrel együtt mutatják a diffúz üstököst és egyébként pedig mély-ég objektumok megfigyelésére is kiválóak – persze kellően sötét égbolt mellett.

Az ISON-üstökös előző láthatósága június elején véget ért, mivel a Nap az Ikrek felé közeledett ekliptikai égi útján, ahol akkor az ISON tartózkodott. Érdemes felidézni, hogy a láthatóság vége felé történt megfigyelések milyennek mutatták a közeledő ISON-üstököst?

Az üstököst a Hubble Űrtávcső (HST) többször is megfigyelte, például 2013. április 30-án  galaxisokban gazdag égi terület előtt kúszott el a csóvás égi vándor. A megfigyeléskor az üstökös 3,90 CsE-re volt a Naptól és 4,32 CsE-re a Földtől a kisbolygók fő-övezetében közeledőben. Akkor még csak mintegy 15 magnitúdós volt az ISON. Az üstökös kómája és csóvája együttesen egy kis "ebihalra" emlékeztető alakú. Az üstökös por- és gázcsóvája a képen láthatónál jóval hosszabb a térben. Ezt azonban jelentősen rövidülve látjuk, mert a látóirányunk még szinte a pálya vonalába esik, azaz az üstökös "felénk jön". Emiatt a térben a hosszú csóvának csak egy rövidebb vetületét látjuk.


Az ISON-üstökösről a HST WFC3 kamerájával 2013. árpilis 30-án különböző színszűrőkkel készített képfelvételekből összetett kép. A képen a Nap irányát (To Sun), illetve az égi északi irányt (N) nyilak jelölik. Az 51 ívmásodperces szögméretnek az üstökös távolságában 160900 km felel meg (kép: STScI-2013-31, 2013. július 25.).

Természetesen a különböző űrtávcsöveken kívül földi teleszkópokkal is megfigyelik az ISON-üstököst. Az angliai Liverpool John Moores Egyetem Asztrofizikai Kutatóintézetének automatikus üzemmódban működtetett 2 méteres f/10 RCC-rendszerű Liverpool-teleszkópjával (La Palma, Kanári-szigetek, Spanyolország) 2013. május első napjaiban Nick Howes és Ernesto Guido képfelvételein is egy "ebihalra" emlékeztet az üstökös. A megfigyelések idején az üstökös 3,88 CsE naptávolságban és 4,32 CsE földtávolságban volt és az Ikrek csillagkép csillagai között látszott. A megfigyelések célja az üstökös aktivitásának nyomonkövetése, a por és gázcsóva szerkezetének tanulmányozása volt, amit augusztus-szeptembertől már nem csak nagy teleszkópokkal, hanem kis-közepes méretű amatőrtávcsövekkel is folytathatunk.


Az ISON-üstökösről a 2 méteres Liverpool-teleszkóppal 2013. május 2-án készített megfigyelés (eredeti pozitív kép balra), az üstökös környezetének kiemelése (negatív kép jobbra alul), illetve a kóma és csóva fényeloszlásának kiemelése számítógépi színezéssel (balra fent). A bemutatott kép 10 darab egyenként 30 másodperc expozícióval a Sloan (SDSSR) R' szűrővel készült CCD képfelvétel összekombinálásával keletkezett (kép: Nick Howes és Ernesto Guido, Liverpool-teleszkóp, 2013. május 20.).


Kapcsolódó internetes oldalak:

Ajánljuk...