226. Pálfy Ferenc: Másként nézve
{mosimage}
Könyvesboltokban kapható.
17 évesen előttem volt már az egyetemre jelentkezés űrlapja. Minden rubrika kitöltve, kivéve az első sor: az intézmény neve? Az ELTE-re menjek mat-fiz-tanárnak és csillagásznak? Vagy a BME-re építésznek? Sokáig töprengtem: hiszen az építészet mellett még lehetek (amatőr)csillagász, viszont csillagászként aligha építészkedhetem. Így a beadás előtti percekben beírtam a Műegyetemet. Így lettem építész. Bár aki ismer, az tudja: finoman szólva nem vagyok a hazai építőművészet legnagyobbja. Sorsomon nem szomorkodom, úgy vélem: minden relatív. A csillagászok között lehet, hogy én vagyok a legnagyobb építész, és az építészek táborában alighanem a legnagyobb csillagász.
Egészen mostanáig! Mert egy építész (Pálfy Ferenc) olyan szépen, logikusan, értelmesen gondolkodik és ír a táguló Univerzumról, hogy le a kalappal előtte! Látszik, hogy műszaki ember, logikus, racionális, szakszerű. Mint a régi görög geométerek, csak a legegyszerűbb eszközöket használja. Maga elé teszi a fehér papírt, a körzőt, a vonalzót, a hegyes végű ceruzát, és szépen elkezdi megszerkesztgetni a Világegyetemet. Ahogy az ősrobbanás zajlik, máig és azon is túl. Amott jár a fény, itt vagyunk mi, eddig látunk el. Legyen 1 milliárd fényév egyenlő 2 centiméterrel, akkor a 15 milliárd fényév egy A4 lapra szépen ráfér, még a további tágulására is marad helye.
Annak, aki vizuális típus: minden érthető, világos és átlátható lesz. Könyvét végigolvasva, egyszerű ábráit megértve: a Mindenség lesz áttekinthetően egyszerű. Pedig ugyanazon alapvetésekkel operál: amit Einstein mondott ki, amit Hubble tapasztalt, amit a ma csillagászai méricskélnek. És amire eddig minden könyv azt mondta, hogy zavaros, elképzelhetetlen, téridő így, négy-vagy többdimenzió úgy, fúvódik fel a léggömb rajta a galaxisokat jelző légypiszkokkal. Nos erre semmi szükség: itt egy magyar építész (akit kiskorától érdekel a csillagászat), aki megszerkeszti az egészet, kiszámítja a méretét, a sebességeket, a tágulás lassulását, a látóhatárunkat. Kis számítógépes programokat és táblázatokat is felkínál közérthető szövege mellé.
Grafikus modelljével sok érdekes következtetésre jut, sok téves hiedelmet cáfol meg. Ez a nem-statikus Világegyetem, ahol van egy maximális (fény)sebesség: bizony véges, és annak minden része általunk be is látható. De minden változik benne: legváltozékonyabb a Hubble-állandó, és itt futtatja is annak évmilliárdokkal korábbi és későbbi értékeit. Hiszen semmi sem áll. Igaz ugyan, hogy a Világegyetem nem túl bonyolult mozgást végez, de az kivétel nélkül mindenre hat: nemcsak az egészre, hanem az égitestekre, a rajta méricskélőkre és a mérőrudakra is. Itt jó néhány eredeti elképzelés jön a térről, sebességről, időről, anyagról, információkésésről, égitestek fejlődéséről. Nem biztos, hogy valamennyi igaz, de mind megérthető.
Ajánlom annak is a könyvet, aki csupán maga elé szeretné képzelni világunkat és annak is, aki együtt- és továbbgondolkodva talán újabb eredményekre is szert tehet általa.
