259. Ponori-Thewrewk Aurél: Nyugatosok

{mosimage}

Könyvesboltokban vásárolható. A Don Quijote Könyvklub (1051. Budapest, Hercegprímás u. 18. tel: 302-5542 e-mail: konyvklub kukac donq.hu) személyesen 1640.-Ft-ért adja, postán 1845.-Ft-ért küldi.

A magyarok közül is sok százezer halott és sok százezer hadifogoly terítette Európa tájait. Minden ember veszteség, minden megalázás fájdalmas. Nem kivétel a csillagászé sem. Igen: főhősünk csillagász, a budapesti Tudományegyetemen szerzett matematika-fizika tanári oklevelet és szakcsillagászati képzést 1944 nyarán. Azt hitte: előtte az élet, előtte a csillagászati kutatómunka. Ám a Történelem szólt erőteljesen közbe: inkább a halál kerülgette (előbb kivégzése került napirendre, majd bombázások, szögesdrótos hadifogoly tábor, a csupasz földön 140 ezer ember, az éhezés és csaknem az éhhalál, végül marhavagonokban vitték egyre nyugatabbra).

Csillagászatról sem ekkor, sem a későbbiekben nem eshetett szó. Friss csillagászati diplomásunk persze menekülés és elsötétítés közben is figyelte az árnyékot vető Vénuszt. Éjszaka a csupasz földön fekve mutogatja a csillagos eget sorstársainak. Napórát készít fogolytársainak, hiszen minden értéküktől, így óráiktól is már rég megfosztották őket. Inkább matematikai tudását hasznosítja: miként lehet az egyre zsugorodó (élelmiszernek csúfolt) moslékot szétosztani 800 vagy 1000 ember között.

Meddig ember az ember? Ha fázik, ha koszos, ha büdös, ha éhező, ha tetves, ha megvetett, ha megvert, ha jogtalan, ha kifosztott, ha létkörülményei az állatokénál is rosszabbak? A hihetetlenül minimálisra zsugorított ellátás és a semmiféle jog is elég! És még akkor is: megtartja életkedvét, érdeklődését, vidámságát, hitét, még olvas, még verset mond, még nem adja fel! A csillagász sem: ember marad, szolidáris társaival, életkedvet sugároz mások felé. Így bírja ki, így jut haza. Így ez a könyv is: hiába szól igen keserves dolgokról, mégsem szomorú.

Jó tudni, hogy a művelt napnyugaton van egy ország: ahol szívből és szenvedéllyel, (és ok nélkül) gyűlölik a magyarokat! Szidják, leköpik, megdobálják őket! Aurélt is. És aki onnan hazatért, azután itthon lett megbélyegzett: nyugatos! Évtizedeken át másodrendű állampolgárok, jogfosztottak, és nemhogy csillagászok nem lehetettek, de rendes állást se kaphattak. Így járt Aurél is! Még jó, hogy a sors: a hosszú élettel kárpótolta szenvedéseiért.