Tanuljunk meg látni! | MCSE

Tanuljunk meg látni!

„Az emberi szem talán legszigorúbb próbája a távcsöves észlelés.
Ahogy a hegedűművész keze is egészen kivételesen gyakorlott a
hajlékonyságban és a mozgás tudatos szabályozásában, úgy a megfigyelő
szemének is jóval érzékenyebbnek és kifinomultabbnak kell lenni annál,
amit a mindennapi élet megkövetel.

Aligha meglepő, hogy pontos
megfigyeléseket csak gyakorlott szemmel végezhetünk. Sok történet kering
olyan esetekről, amikor veterán észlelők egy kis távcsövet használva
olyan részleteket is észrevettek, amelyeket mások, tökéletesebb
felszereléssel de gyakorlatlan szemmel nem láthattak. William Herschel,
akinek látóképességét csak kevesek szárnyalták túl, a következőket
mondja: »Nem számíthatunk arra, hogy kapásból is látunk. A látás
bizonyos fokig művészet, melyet el lehet sajátítani. Magam sok éjszakán
gyakoroltam a látást és nyilván különös lett volna, ha ilyen állandó
tréning mellett nem sajátíthatok el bizonyos ügyességet.«

A lecke
világos. Semmilyen alkalmat ne mulasszunk el, amikor távcsővel
dolgozhatunk. Ugyanazt az objektumot nézzük meg különböző nagyításokkal,
hogy meglássuk a nagyítás hatásait. Próbáljunk halvány csillagokat
keresni és bolygórajzokat készíteni. Mindez kezdetben talán
időpocsékolásnak tűnik majd vázlatokkal és téves feljegyzésekkel. Ez a
látszólag üres munka azonban teljesen nélkülözhetetlen, mivel a hetek
múlásával észrevétlenül bekövetkezik a változás. A »nehéz«, objektumokat
első pillantásra észrevesszük majd, és a korábbiak helyébe még
halványabb »kísérletek«, kerülnek.

A csillagászati
megfigyelésekben a sikert csak a türelem hozza meg. Nem lehet eléggé
hangsúlyozni, hogy a távcső névleges teljesítménye viszonylag kevesebbet
számít, mint a megfigyelő érzékelő képessége.

Újra és újra
hallható, hogy a kezdők mindig nagyobb távcsövek után vágyakoznak, mert
ami éppen van, az nem elég hatóképes. Egy kis távcső – természetesen itt
jó minőségű és tökéletesen beállított műszerről van szó – sokkal több
részletet fog mutatni, mint először gondolnánk. A távcső teljes
hatóképességét birtokba kell vennünk, hogy egy nagyobb távcső előnyeit
ténylegesen méltányolni tudjuk. Az az amatőr, aki a kezdet kezdetén
felszereli magát például egy 30 cm-es reflektorral, szigorúan hátrányban
lesz azzal a megfigyelővel szemben, aki türelmesen képezi magát egy
kisebb, de jól kezelhető műszerrel.

Esetenként meglepő dolgok is
történnek. S.W. Burnham olyan kettőscsillagokat fedezett fel egy 15
cm-es refraktorral, amelyeket kétszer-háromszor nagyobb távcsövekkel
azelőtt egynek látott. I. Word egy 11 cm-es refraktorral két
Uránusz-holdat látott, amelyek még egy 30 cm-es távcsővel is próbára
teszik szemünket. Az ilyen teljesítmények természetesen nagyon ritkák,
és nem is képes rájuk az amatőr és szakmegfigyelők többsége.
Mindenesetre jól példázzák a természetes érzékek kivételes
kifejlődését.”

A Meteor
31 évvel ezelőtti, 1980/3-as számában – sajnos név nélkül – megjelent
íráshoz napjainkban sincs sok mindent hozzátenni. Manapság főképp a
növekvő lehetőségek miatt éppúgy fennáll a folyamatos nagyobb műszer
iránti vágyakozás, sokszor némi csalódással vegyítve a kis-közepes
műszerekkel látható valódi látvány és az elvárások közötti különbséget
tapasztalva. Ezek elkerülésére ma sem tanácsolhatunk mást a kezdő
távcsövezőknek, hogy használják ki adott műszerük lehetőségét
maximálisan, mielőtt egy komolyabb (és jóval nagyobb anyagi áldozatot
jelentő) műszer vásárlása mellett döntenek. Számos, nemrégiben észlelni
kezdett amatőrtársunk bizonyíthatja, hogy hosszú hetek-hónapok észlelése
után határozott javulást tapasztalt szemének érzékenységében,
halványabb részletek megpillantásában. A közismert mondások szerint
„minden távcső annyit ér, amennyit használják”, illetve „minden
távcsőnek megvan a saját ege”, így akár életre szóló észlelési programot
is összeállíthatunk egy kisebb méretű binokulárral is. Részben saját
műszerünk használatának elsajátítását, a lehetőségek megismerését és a
határok kitapogatását segíti a Polaris Csillagvizsgálóban indított Észlelőkör is.

Miféle
egyéb praktikákhoz folyamodhatunk, ha adott műszerünkkel szeretnénk a
maximális teljesítményt elérni? Feltéve, ha műszerünk és a használt
kiegészítők megfelelő minőségűek, csak a saját fejünkben optikai eszköz
„tuningjára” gondolhatunk, amely néhány egyszerű tanács megfogadásából
áll, amelyek nagy részére a világhálón is rábukkanhatunk. Igen fontos,
hogy óvjuk szemünket az intenzív napsugárzástól (kiváltképp az
ultraibolya fénytől) egy megfelelő minőségű napszemüveg viselésével.
Naplemente után, már az észlelés előtt is tartózkodjunk lehetőség
szerint az éles, fényes fényforrásoktól (pl. ne sötétedésben vezessünk
az észlelés helyére, miközben a szembejövő reflektorok elvakítanak).
Adjunk megfelelő időt szemünknek a sötéthez való adaptációra, amely a
kor előrehaladtával szintén növekszik, de mindenképpen legalább fél órát
vesz igénybe. Észlelés közben természetesen csak erősen tompított,
vörös fényű észlelőlámpát használjunk, az esetleg jelen levő
fényforrások (laptop-kijelző, távcsövek kezelőszervei, fényképezőgép
kijelzője) tompítására is fordítsunk figyelmet (igen olcsón kaphatók
átlátszó, vörös színű, vékony műanyaglapok e célra). Törekedjünk a
környező, direkt fények előli „árnyékba menekülésre”, esetleg hordozható
kerítéselemekkel való takarásukra. Észlelés előtt ne fogyasszunk
alkoholtartalmú italokat, és szintén ajánlatos tartózkodni a
dohányzástól is. A szemünk számára fontos vitamint legegyszerűbben
répából szerezhetjük be: naponta 2-3 nagyobb, jó minőségű répából
facsart friss répalé-kúra hatására a beszámolók szerint jelentős javulás
tapasztalható akár már egy hét alatt is.

Reméljük, a fenti
tanácsok valamelyest hozzájárulhatnak a még részletesebb észlelések,
rajzok elkészítéséhez – amelyeket örömmel várnak a szakcsoportok -, és
természetesen várunk egyéb, hasznos, bevált praktikák leírásait is.

A Meteor 2011/11. számában megjelent cikk internetes változata.

Tanuljunk meg látni!

„Az emberi szem talán legszigorúbb próbája a távcsöves észlelés. Ahogy a hegedűművész keze is egészen kivételesen gyakorlott a hajlékonyságban és a mozgás tudatos szabályozásában, úgy a megfigyelő szemének is jóval érzékenyebbnek és kifinomultabbnak kell lenni annál, amit a mindennapi élet megkövetel.

Aligha meglepő, hogy pontos megfigyeléseket csak gyakorlott szemmel végezhetünk. Sok történet kering olyan esetekről, amikor veterán észlelők egy kis távcsövet használva olyan részleteket is észrevettek, amelyeket mások, tökéletesebb felszereléssel de gyakorlatlan szemmel nem láthattak. William Herschel, akinek látóképességét csak kevesek szárnyalták túl, a következőket mondja: »Nem számíthatunk arra, hogy kapásból is látunk. A látás bizonyos fokig művészet, melyet el lehet sajátítani. Magam sok éjszakán gyakoroltam a látást és nyilván különös lett volna, ha ilyen állandó tréning mellett nem sajátíthatok el bizonyos ügyességet.«

A lecke világos. Semmilyen alkalmat ne mulasszunk el, amikor távcsővel dolgozhatunk. Ugyanazt az objektumot nézzük meg különböző nagyításokkal, hogy meglássuk a nagyítás hatásait. Próbáljunk halvány csillagokat keresni és bolygórajzokat készíteni. Mindez kezdetben talán időpocsékolásnak tűnik majd vázlatokkal és téves feljegyzésekkel. Ez a látszólag üres munka azonban teljesen nélkülözhetetlen, mivel a hetek múlásával észrevétlenül bekövetkezik a változás. A »nehéz«, objektumokat első pillantásra észrevesszük majd, és a korábbiak helyébe még halványabb »kísérletek«, kerülnek.

A csillagászati megfigyelésekben a sikert csak a türelem hozza meg. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a távcső névleges teljesítménye viszonylag kevesebbet számít, mint a megfigyelő érzékelő képessége.

Újra és újra hallható, hogy a kezdők mindig nagyobb távcsövek után vágyakoznak, mert ami éppen van, az nem elég hatóképes. Egy kis távcső – természetesen itt jó minőségű és tökéletesen beállított műszerről van szó – sokkal több részletet fog mutatni, mint először gondolnánk. A távcső teljes hatóképességét birtokba kell vennünk, hogy egy nagyobb távcső előnyeit ténylegesen méltányolni tudjuk. Az az amatőr, aki a kezdet kezdetén felszereli magát például egy 30 cm-es reflektorral, szigorúan hátrányban lesz azzal a megfigyelővel szemben, aki türelmesen képezi magát egy kisebb, de jól kezelhető műszerrel.

Esetenként meglepő dolgok is történnek. S.W. Burnham olyan kettőscsillagokat fedezett fel egy 15 cm-es refraktorral, amelyeket kétszer-háromszor nagyobb távcsövekkel azelőtt egynek látott. I. Word egy 11 cm-es refraktorral két Uránusz-holdat látott, amelyek még egy 30 cm-es távcsővel is próbára teszik szemünket. Az ilyen teljesítmények természetesen nagyon ritkák, és nem is képes rájuk az amatőr és szakmegfigyelők többsége. Mindenesetre jól példázzák a természetes érzékek kivételes kifejlődését.”

A Meteor 31 évvel ezelőtti, 1980/3-as számában – sajnos név nélkül – megjelent íráshoz napjainkban sincs sok mindent hozzátenni. Manapság főképp a növekvő lehetőségek miatt éppúgy fennáll a folyamatos nagyobb műszer iránti vágyakozás, sokszor némi csalódással vegyítve a kis-közepes műszerekkel látható valódi látvány és az elvárások közötti különbséget tapasztalva. Ezek elkerülésére ma sem tanácsolhatunk mást a kezdő távcsövezőknek, hogy használják ki adott műszerük lehetőségét maximálisan, mielőtt egy komolyabb (és jóval nagyobb anyagi áldozatot jelentő) műszer vásárlása mellett döntenek. Számos, nemrégiben észlelni kezdett amatőrtársunk bizonyíthatja, hogy hosszú hetek-hónapok észlelése után határozott javulást tapasztalt szemének érzékenységében, halványatt részletek megpillantásában. A közismert mondások szerint „minden távcső annyit ér, amennyit használják”, illetve „minden távcsőnek megvan a saját ege”, így akár életre szóló észlelési programot is összeállíthatunk egy kisebb méretű binokulárral is. Részben saját műszerünk használatának elsajátítását, a lehetőségek megismerését és a határok kitapogatását segíti a Polaris Csillagvizsgálóban indított Észlelőkör is.

Miféle egyéb praktikákhoz folyamodhatunk, ha adott műszerünkkel szeretnénk a maximális teljesítményt elérni? Feltéve, ha műszerünk és a használt kiegészítők megfelelő minőségűek, csak a saját fejünkben optikai eszköz „tuningjára” gondolhatunk, amely néhány egyszerű tanács megfogadásából áll, amelyek nagy részére a világhálón is rábukkanhatunk. Igen fontos, hogy óvjuk szemünket az intenzív napsugárzástól (kiváltképp az ultraibolya fénytől) egy megfelelő minőségű napszemüveg viselésével. Naplemente után, már az észlelés előtt is tartózkodjunk lehetőség szerint az éles, fényes fényforrásoktól (pl. ne sötétedésben vezessünk az észlelés helyére, miközben a szembejövő reflektorok elvakítanak). Adjunk megfelelő időt szemünknek a sötéthez való adaptációra, amely a kor előrehaladtával szintén növekszik, de mindenképpen legalább fél órát vesz igénybe. Észlelés közben természetesen csak erősen tompított, vörös fényű észlelőlámpát használjunk, az esetleg jelen levő fényforrások (laptop-kijelző, távcsövek kezelőszervei, fényképezőgép kijelzője) tompítására is fordítsunk figyelmet (igen olcsón kaphatók átlátszó, vörös színű, vékony műanyaglapok e célra). Törekedjünk a környező, direkt fények előli „árnyékba menekülésre”, esetleg hordozható kerítéselemekkel való takarásukra. Észlelés előtt ne fogyasszunk alkoholtartalmú italokat, és szintén ajánlatos tartózkodni a dohányzástól is. A szemünk számára fontos vitamint legegyszerűbben répából szerezhetjük be: naponta 2-3 nagyobb, jó minőségű répából facsart friss répalé-kúra hatására a beszámolók szerint jelentős javulás tapasztalható akár már egy hét alatt is.

Reméljük, a fenti tanácsok valamelyest hozzájárulhatnak a még részletesebb észlelések, rajzok elkészítéséhez – amelyeket örömmel várnak a szakcsoportok -, és természetesen várunk egyéb, hasznos, bevált praktikák leírásait is.

Forrás: Meteor 1980/3