A félezredik Meteor kapcsán | MCSE

A félezredik Meteor kapcsán

Februárban jelenik meg a Meteor 500. száma. Lapunk közel fél évszázaddal ezelőtt indult, az évtizedek során rengeteget változott, akárcsak a csillagászat és az amatőrmozgalom világa.

Az 500. Meteor-lapszám megjelenése örömteli esemény és jelentős eredmény a Magyar Csillagászati Egyesület berkein belül és kívül egyaránt. A csillagászat kedvelői hónapról hónapra újabb szakmai információkat kapnak, és ez órákig-napokig tartó olvasmányt jelent számukra, amit esetleg internetes böngészés is követ a témával kapcsolatos részletek megismerése érdekében. És a Meteort nemcsak olvasni lehet, hanem írni is lehet bele. Az égbolt látnivalói szerencsére kimeríthetetlenek. Szinte mindennek van külön rovata, és aki maga is észlel, és a megfelelő módon eljuttatja megfigyelési adatait a szakcsoport vagy a rovat vezetőjének, saját eredményeit is viszontláthatja a lap hasábjain. Ha pedig nem tartozik az aktívan észlelő amatőrök közé, de közérdekű közlendője van, akkor az Olvasóink írják rovatban megjelenő anyagokat színesítheti a Meteor szerzőjeként.

meteor-500A színesítés apropóján: a Meteor külalakja, a benne közölt színes képanyag önmagában is szemet gyönyörködtető. Elfogultság nélkül állítható, hogy a lap vetekszik a hazai folyóiratpiacon kapható havi magazinokkal.

Csakhogy a Meteort nem modern irodaépületben ülő, több főből álló, fizetett szerkesztőgárda állítja elő főfoglalkozásban. Ezért is egy ideig tipródtam, hogy a most kézben tartott kerek sorszámú Meteorban megengedhető-e a hagyományostól eltérő stílusú méltatás. A Magyar Csillagászati Egyesületben – mint idegen civilizációk által nem pénzelt civil szervezetben – minden tag önkéntes munkával járul hozzá az egyesület tevékenységének sikeréhez. Ilyen önkéntes munka a távcsöves bemutatás, előadások tartása, észlelések végzése, mások észleléseinek összegyűjtése, feldolgozása, kiértékelése, az eredmények sajtó alá rendezése vagy bármi más, a csillagászati kultúra terjesztése érdekében végzett egyéni vagy közösségi feladat teljesítése. E sokszínű tevékenység egyetlen közös jellemzője az, hogy a köszöneten és a megelégedettség kifejezésén túl hivatalos elismerés, sem díjazás nem jár érte. Természetesen ezzel minden érintett tisztában is van. Csakhogy a Meteor havonkénti megjelentetése (és az évkönyvnek jóval az év vége előtt történő kiadása) ennél sokkal többet kíván a közreműködőktől. Aki a havi vagy az éves periodika szerkesztésében bármilyen módon részt kíván venni, annak a szándékon és az anyagiakról való lemondáson kívül a köz érdekében még pontosnak is kell lennie, a pontosság összes jelentését beleértve: a leírtak igaz voltát, a szabatos fogalmazást, a gondos helyesírást és a megszabott határidő betartását egyaránt.

Ha ezek közül bármelyik nem teljesül, akkor még mindig ott van a szerkesztő, hogy javítson a helyzeten, de az időt visszafelé fordítani, és a beígért, de meg nem írt kéziratokat elkészíteni ő sem képes. Egy folyóirat szerkesztése gyakorlatilag havonta ismétlődő infarktus közeli állapottal jár együtt. Ezért különösen elismerésre méltó Mizser Attila tevékenysége: az ő főszerkesztői munkájának köszönhetően az olvasó talán észre sem veszi, hogy milyen nehezen is állt össze az utolsó pillanatra a Meteor aktuális száma.

Ha már klaviatúrát ragadtam, akkor a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Űrfizikai Tudományos Bizottsága elnökeként a hivatásos csillagászok nevében is kiemelem a Meteor fontosságát az 500. lapszám megjelenése alkalmából. Mivel a csillagászat nem közismereti tantárgy, ezért a csillagászati tudás minél szélesebb körbe történő eljuttatásában jelentős az amatőr csillagászok szerepe, hiszen ők legalább egy nagyságrenddel többen vannak, mint a hazánkban dolgozó szakcsillagászok. Az is méltányolandó tény, hogy az amatőr és a hivatásos csillagászok között nálunk hosszú idő óta szoros és gyümölcsöző a kapcsolat – nem volt mindig így.

Az ötszázadik Meteor megjelenésének méltatásához emelkedett befejezés illene. Ezért A walesi bárdok egyik klasszikus sorát idézem, de e gondolatsor ünneprontom-bontom stílusával összhangban megfelelően átköltve…

Ötszáz, bizony, de nem ment dalolva.

 



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close