Égi kalendárium: 2018. október

Októberben már rohamosan hosszabbodnak az éjszakák, de még nem köszönt be a téli hideg. A bolygók közül izgalmas célpont a távolodó Mars, a Vénusz vékonyodó sarlója. Oppozícióban az Uránusz!

A bolygók járása

Merkúr: A hónap folyamán nem kerül megfigyelésre alkalmas helyzetbe részben a Nap közelsége, részben az ekliptika látóhatárhoz viszonyított kis hajlásszöge miatt. A hónap legvégén megkísérelhető a felkeresése, de 31-én is csak 40 perccel nyugszik a Nap után.
Vénusz: Az ekliptikától délre mozog, emiatt megfigyelésre kedvezőtlen helyzetben van, noha fényessége alapján az első pár napban a nappali égen is kereshető. Előretartó mozgása 5-én hátrálóvá változik, gyorsan közeledik a Naphoz, 27-én alsó együttállásban van vele. Fényessége –4,7m-ról –4,2m-ra csökken, majd kissé visszafényesedik, –4,3m-ra. Átmérője 46,2”-ről 61,3”-re nő, majd 60,9”-re csökken. fázisa 0,17-ról 0,006-ra csökken, majd újra 0,01-ra nő.
Mars: Előretartó mozgást végez a Capricornusban. Az éjszaka első felében látható a délnyugati ég alján, éjfél körül nyugszik. Fényessége –1,3m-ról –0,6m-ra, látszó átmérője 15,8”-ről 12,0”-re csökken.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Libra csillagképben. A hónap folyamán napnyugta után kereshető a délnyugati ég alján, de a hónap végére már elvész az esti szürkületben. Fényessége –1,8m, átmérője 32”.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Sagittarius csillagképben. Még kereshető az esti délnyugati ég alján, a késő esti órákban nyugszik. Fényessége 0,5m, átmérője 16”.
Uránusz: Egész éjszaka látható, az Aries csillagképben végzi hátráló mozgását. 24-én szembenállásban van a Nappal.
Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg az Aquarius csillagképben. Hajnalban nyugszik. A hónap végén hátráló mozgása lassulni kezd.

Vénuszsarló-vadászat

Az alsó együttállása felé közeledő bolygó őszi esti láthatósága megfigyelésre nem kedvező. Október 27-i alsó együttállása felé közeledve a Nap előtt nyugszik, és a Nap után kel. Érdemes így esti észlelés helyett nappali égen követni az októberi fogyó Vénusz-sarlót. Október 27-én, az együttállás napján délelőtt, nappali égen 6,2°-os elongáció mellett 61,3”-es átmérőjű és 0,6%-os fázisú sarlót láthatunk, melynek szarvai 25–30°-kal is túlnyúlhatnak az pólusokon. A sarlót november 2-án már megpillanthatjuk a hajnali égen, 60,3”-es átmérő, –4,2 magnitúdós fényesség és 1,9%-os fázis mellett, napkeltekor 6°-kal kerülve a horizont fölé. Jelentős szarvtúlnyúlás ekkora fázisnál már nem várható.

Oppozícióban az Uránusz

Zöldeskék színű külső bolygónk szembenállására október 24-én kerül sor. Az 5,7 magnitúdós, 3,7” átmérőjű bolygó a Pisces csillagkép alsó összekötő csúcsán tartózkodik. Deleléskor 54° horizont feletti magasságot ér el, kiválóan megfigyelhetjük a hosszú őszi éjszakákon. Kisebb távcsővel a bolygó színét becsülhetjük, közepes műszerekkel a peremsötétedés és a koronglapultság iránya is kivehetővé válik. Az utóbbi években nagytávcsöves amatőrök egyre részletesebb felvételeket készítenek az Uránusz felhősávjairól, fényes és sötét foltjairól. Jelenleg a bolygó északi pólusa hajlik 42°-kal felénk. A pólusvidék így gömbölyded sapkaként látszik, az egyenlítővel párhuzamos felhősávok pedig ívesek. Nagy távcsővel, narancs és vörös szűrőkkel bátran próbálkozhatunk az Uránusz felszíni alakzatainak megörökítésével.

A hónap változócsillaga: az RX Cap

Ismeretes, hogy az RV Tauri változók két alaptípusa közötti különbséget az adja, hogy míg az RVb típusnál a mélyebb és sekélyebb minimumok váltakozásán felül egy hosszú periódusú átlagfényesség-hullámzás is jelentkezik, addig az RVa típusnál az átlagfényesség állandó. Néha azonban előfordul, amikor a kevésszámú észlelés folytán a típusba sorolás nem egyértelmű. Az RX Capricorni az utóbbi „csoportba” tartozik. Fő változásainak periódusa alig 68 nap, miközben – az 1955-tól rendelkezésre álló adatsorok elemzésével – talán egy bizonytalan, 140 nap körüli periódus is jelentkezik. Csak jóval több észlelés pontosíthatná e kis amplitúdójú, ám gyors változásokat mutató csillag valódi természetét, így besorolását. Az RX Cap igen könnyen megtalálható kistávcsöves objektum, kiváló összehasonlító-sorozatának köszönhetően nagy pontossággal végigészlelhetjük egy-egy ciklusát.

Célpontok a Holdon

A tarjáni táborban elhangzott „Célpontok a Holdon” című előadás nem sokat ért, ha nem jegyeztük meg az ajánlati objektumokat, márpedig ezt nem várhattuk el senkitől sem. Most megragadjuk az alkalmat és felsoroljuk ezeket az alakzatokat, abban a sorrendben, ahogyan a táborban is be lettek mutatva. Az őszi célpontokat elsősorban a fogyó fázishoz válogattuk, mivel a Hold észlelhetősége ekkor kedvezőbb. A leírások után zárójelben jegyeztük meg, hogy a Rükl-féle holdatlaszban hányas táblán találjuk meg az adott alakzatot. Jó észlelést!

Mare Humboldtianum. Egyike azon két holdi tengernek, amelyet személyekről neveztek el. A Hold északkeleti peremén láthatjuk, a libráció erősen befolyásolja a megfigyelhetőségét. (Rükl, 7-es tábla)

Vallis Rheita. Egy 500 kilométer hosszú völgy, amelyet a Mare Nectaris medencéjét létrehozó robbanásból kirepült, majd a talajra visszahulló törmelék hozott létre. (Rükl, 68-as tábla)

Proclus-kráter. Fényes, fiatal kráter a Mare Crisium keleti peremén. Ferde becsapódás hozta létre, amiről pillangó alakú sugársávrendszere árulkodik. (Rükl, 26-os tábla)

Cleomedes-kráter. Nagy, 126 kilométer átmérőjű kráter a Mare Crisiumtól közvetlenül északra. Szép rianás húzódik az alján. (Rükl, 26-os tábla)

Cauchy-kráter és környéke. Jelentéktelen kráter a Mare Tranquillitatis északkeleti részén, de tőle északra a Rima Cauchy, délre a Rupes Cauchy, illetve még délebbre a Cauchy τ és ω-dómok miatt egyedülálló látvány. (Rükl, 36-os tábla)

Görgei Zoltán rajza a Cauchy-kráter vidékéről 2018. szeptember 28-án, 90/1000-es refraktorral, 200x-os nagyítással készült. “A Cauchy-kráter a terminátortól kb. másfél kráterátmérőnyire fekszik, hosszú árnyéka azzal összeér. Szépen, részletesen látszik a Rupes és a Rima Cauchy. Az omega és a tau-dómok nagyon feltűnőek, az omega tetőkalderája ha nehezen is, de biztosan látszik.”

Menelaus-kráter. Komplex, 27 kilométer átmérőjű kráter a Montes Haemus keleti végén. Tőle északra, a Mare Serenitatis lávamezején egy apró rianás és dóm látszik. (Rükl, 23-as tábla)

Sulpicius Gallus-kráter és rianás. Kicsiny, 12,5 km-es kráter a Montes Haemustól északra. Ami miatt érdekes, az a krátertől nyugatra húzódó 90 kilométeres rianás, a Rimae Sulpicius Gallus. (Rükl, 23-as tábla)

Manilius-ráter és környéke. Szép, 39 kilométeres komplex kráter a Mare Vaporumtól keletre. A Mare Vaporumban, a Maniliustól mintegy két kráterátmérőnyivel nyugatra érdekes dómot láthatunk. (Rükl, 23, 29)

Valentine-dóm. Viszonylag könnyen megfigyelhető dóm a Mare Serenitatis nyugati szélén. (Rükl, 13-as tábla)

Üstökösök

Megjött az ősz, vele a hidegek. Az éjszakák egyre hosszabbak és sajnos nyirkosak is. Ráadásul az üstökösök száma is mintha megfogyatkozott volna, legalábbis azoké, amiket kis, vagy közepes távcsövekkel meg lehet figyelni. Igaz a kevés számú között arányában több a még mindig szép, vagy a várakozások szerint éppen „szépülő” kométa. Ráadásul ezek szinte kivétel nélkül egész éjszaka megfigyelhetők.

Rendhagyó módon Napnyugta után nem teljesen nyugatra kell fordulni, hanem majdnem északi irányba. Itt kell keresni a Göncölszekér rúdja alatt a Vadászebek csillagképben Kelet felé mozgó C/2016 R2 (PANSTARRS) üstököst. Távolodik a Naptól és a Földtől is, ennek ellenére fényessége lassan csökken csak a várakozások szerint. A 13 magnitúdós fényessége ellenére megfigyelése nem könnyű, mert közel van a horizonthoz (este, vagy hajnalban érdemes felkeresni) és kiterjedése is nagy. Október 20-22. között az NGC 5023 galaxis (fényesség: 12,5 magnitúdó; átmérő: 6,0×0,8 perc) közelében halad el.

Következő célpont lehet a 7,2 év keringés idejű Jupiter-családba tartozó 78P/Gehrels üstökös. Az égitest lassan mozog a Vízöntőből a Bakba, miközben közeledik a Naphoz és távolodik a Földtől. Ennek köszönhető, hogy 13,5-14 magnitúdós fényessége a hónap során alig változik. 10-én 20 percre közelíti meg az NGC 7051 jelű galaxist (fényesség: 13,0 magnitúdó; átmérő: 1,3×1,1 perc).

Kicsiny határozott maggal rendelkezik a hónap elején még 11 magnitúdó körüli fényességű 48P/Johnson üstökös. Felkeresése ennek ellenére nem éppen könnyű, mert egész hónapban a Cet csillagképben halad É felé. Mozgása lassú, delelésekor is alig emelkedik 15 fok magasra. A hónap során fényessége is csökken körülbelül 1 magnitúdóval. Azonosításával körültekintően kell eljárni 17-én, amikor az NGC 7306 galaxis (fényesség: 12,9 magnitúdó; átmérő: 1,7×0,7 perc), vagy 24-én amikor az NGC 7313-7314 galaxis (fényesség: 14,4 illetve 11,0 magnitúdó; átmérő: 0,7×0,5 illetve 4,6×2,1 perc) páros mellett halad el.

Többször említettük már, hogy érdemes a 29P/Schwassmann-Wachmann üstökös megfigyelésével foglalkozni, mert előre nem látható időpontokban kitöréseket produkál, amikor fényessége 2-4 magnitúdóval is megemelkedhet. Szeptember végén egy ilyen kitörést lehetett megfigyelni. Az addig kb. 15 magnitúdóról fényesedd fel pár nap alatt 11 magnitúdóra. Jelenleg az üstökös által kibocsátott anyagfelhő tágul, így az üstökös mérete nő, fényessége azonban csökken. A hónap elején még viszonylag könnyen azonosítható, ahogy lassan mozog a Halak és a Vízöntő határán.

A képek 2018.09.15-én, 2018.09.28-án, 2018.10.02-án készültek azonos körülmények között (200/800 Newton; AZEQ6; MGEN vezetés; Canon 750D; ISO 1600; 9x50s expozíció).

Éjfél körül delel a 64P/Swift-Gehrels a hónap elején még 11,5 magnitúdó körüli üstökös. Az előrejelzések alapján a hónap során körülbelül még egy magnitúdót fényesedhet, így kisebb távcsövekkel is elérhetővé válhat. Az Andromédában mozog lassan észak felé, miközben közeledik a Naphoz és a Földhöz is.

2018.09.30. 19:54:22-20:01:46 (UT) 200/800 Newton; AZEQ6; MGEN vezetés; Canon 750D; ISO 1600; 9x50s expozíció

Az idei év egyik talán legjobban várt üstököse a 46P/Wirtanen. Láthatóság a októberben nem ideális. A hónap elején is alig emelkedik 15 fokkal a horizont fölé, miközben a Kemence csillagképben lassan halad D felé. Fényessége ennek ellenére várhatóan majdnem 2,5 magnitúdóval nő, mert mind a Naphoz, mind a Földhöz közeledik. Felkeresésével már most érdemes próbálkozni, de ehhez tiszta és déli irányban fényszennyezés mentes ég szükséges.

A 38P/Stephan-Oterma üstökös megfigyeléséhez már legalább éjfélig várni kell, mert csak ekkor emelkedik elég magasra az Orion csillagképből az Ikrekben Észak felé haladó üstökös. Fényessége elérheti és meg is haladhatja a 10 magnitúdót, így kisebb távcsövekkel is viszonylag könnyen megfigyelhető lehet. Már most is szép határozott csóvája van.

2018.09.16. 1:26:24-1:34:02 (UT). 200/800 Newton; AZEQ6; MGEN vezetés; Canon 750D; ISO 1600; 9x50s expozíció

Hajnalban lehet még megkeresni az utóbbi hónapok leglátványosabb csóvás vándorát a 21P/Giacobini-Zinner-t. Sajnos mind a Naptól, mind a Földtől távolodik, így fényessége a hónap során 2 magnitúdót csökken, de remélhetőleg még így is fényesebb marad 10 magnitúdónál, így kisebb távcsövekkel is felkereshető. Érdemes is megfigyelésével és fotózásával próbálkozni, mivel a hónap elején az Egyszarvúból induló és Dél felé, majdnem a Nagy Kutya aljáig jutó üstökös csillaggazdag környezetben mozog, ami tele van szebbnél-szebb csillaghalmazokkal és ködökkel.

Derült eget és enyhe, páramentes éjszakákat kívánunk ezeknek a szép égitesteknek a megfigyeléséhez.