Az égitestek fényrendje | MCSE

Az égitestek fényrendje

Az 1700-as évektől kezdődő távcsöves csillagászat szükségszerűvé tette a mérések pontosítását, és a magnitudó érték tized, majd századrészekben történő kifejezését.
A fényrendek közötti pontos különbséget 1856-ban Norman Pogson angol csillagász 2,512 szeresére pontosította, ami azt jelenti, hogy ha a 2,512-t ötször megszorozzuk önmagával, (2,512 az 5. hatványon) akkor 100 szoros a fényességkülönbség egy elsőrendű, (egy magnitudós), és egy 6. magnitudós csillag között. Pogson módosításával az ókorban elsőrendűnek jelölt 20 csillag negatív előjelet kapott, így lehetőség nyílt e csillagoknál is fényesebb bolygók negatív fényrendi tartományban történő besorolására. Planétáink közül jelenleg a nyugati égen a fényesség maximumában tündököl, a -4,45. magnitudós Esthajnalcsillag.
Gyakorlatilag az ókori sorrendiséget jelképező rendszer ma is alapja az égitestek fényességmérésnek, de a modern műszerekkel hihetetlenül kifinomodott technikánk.