Folytatom cikksorozatomat az amatőr távcsőépítés témában. Most a gépi távcsőtükör csiszolásról szeretném leírni, pár tapasztalatomat és képekkel illusztrálni a témát. Bízom benne, hogy mások hasznára válik. Ezt a cikket szorosan a maszkolásos távcsőtükör ellenőrzés cikkem mellé csatolnám. Tulajdonképpen kiegészítője az előző cikkemnek, ugyanakkor mégis egy másféle technikai kivitelezést foglal össze.
Az elkövetkező pár sorban, szeretném bemutatni a saját műszerparkomat, illetve korábbi távcsöveimet és rövid történetüket. Valamint bemutatnám a velük készült rajzaim egy részét.
Magyarországon több évtizedes hagyománya van az amatőr távcsőtükör készítésnek. Többen is az amatőrcsillagászok közül késztetést éreznek arra, hogy saját kezűleg csiszoljanak kitűnő minőségű távcsőtükröt a Newton rendszerekhez. Az elkészült optikák minősége eléggé széles skálán mozog. Ennek legfőbb oka, hogy a felbuzdult amatőrcsillagásznak az esetek nagy többségében nincs semmilyen kézzelfogható támpontja, „valami tuti módszer” arra, hogyan győződjön meg a tükre minőségéről. És „jó recept híján” valljuk meg, az eredmény sem lesz valami biztató.
Tisztelt Olvasó – Kedves Amatőr Barátaim! A Magyar Amatőrcsillagászati mozgalmon belül sokféle eljárás, módszer terjedt el a távcsőtükör készítés mikéntjéről. A minőség régebben sokáig, sok esetben megkérdőjelezhető volt jogosan-jogtalanul. Kevés olyan módszer van elterjedve a gyakorlatban, mellyel valóban meggyőződhet egy amatőr csillagász az optika „jóságáról”. Szeretnék megosztani egy megbízható, de...
A NASA James Webb-űrtávcsövének egyik új felvételén a széles karimájú mexikói kalapról elnevezett Sombrero-galaxis sokkal inkább egy céltáblára hasonlít, mint fejfedőre. A közeli infravörös tartományban a Sombrero-galaxisról (M104) készített képen egy sima belső korong tűnik fel, szemben a látható tartományban készült felvételeken ragyogó izzó maggal. A Webb MIRI műszerének kiváló felbontása lehetővé teszi, hogy megfigyeljük
A magösszeomlásos szupernóvák maradványaként létrejövő neutroncsillagok által kibocsátott gamma-sugarak segíthetnek megoldani a sötét anyag rejtélyét, mindössze 10 másodperc alatt. A vizsgálatukkal ugyanis megerősítést nyerhet az az elmélet, amely szerint a sötét anyagot az úgynevezett axionok alkotják. Az axionok az elméletek szerint létező, kis tömegű részecskék, amelyek jelenlegi ismereteink alapján talán a legalkalmasabbak arra, hogy az
A téli égbolt jellegzetes csillagképe a W-t formázó Cassiopeia. Kisebb-nagyobb távcsövekkel pásztázva csillaghalmazok tömegébe botlunk, érdekes, tanulságos, üdítő élmény ez az égterület a „böngésző” számára. Hosszú expozíciójú felvételeken még varázslatosabb részletek tűnnek fel. Varga István, Cserszegtomaj Beverly Lynds fényes és sötét ködöket listázó katalógusának néhány tagja alkotja a Segítő kéznek nevezett formációt a Cassiopeia csillagképben. A
A 2019-ben felfedezett furcsa rádiókörök (odd radio circles, ORC) a legújabb és legrejtélyesebb asztrofizikai jelenségek közé tartoznak. Egy friss kutatás azt vizsgálja, hogy a fekete lyukak plazmasugarai által fújt buborékok hogyan hozhatják létre ezeket a feltűnő képződményeket. Az ORC-k halvány, extragalaktikus rádiósugárzó körök, amelyek más hullámhosszokon nem érzékelhetők. Ahogy lassan egyre több példányukat fedezték fel, a
A kutatók a James Webb-űrtávcső használatával felfedezték a negyedik bolygót egy érdekes, kis tömegű és sűrűségű bolygókat tartalmazó csillagrendszerben. Az exobolygó a Naphoz hasonló, Kepler-51 nevű csillag körül kering, amely tőlünk 2615 fényévre található a Hattyú csillagképben. A rendszer rendkívülinek számít, hiszen mind a négy, eddig felfedezett bolygója vattacukor-sűrűségű, amellyel rekordernek számítanak. Az ilyen típusú