Égi kalendárium: 2018. november
November hagyományosan “rossz hírű” hónap, jó eséllyel ránk köszöntenek a ködös, párás éjszakák. Lássuk, mit kínál az őszi égbolt!
A bolygók járása
Merkúr: 6-án van legnagyobb keleti kitérésben, 23,3°-ra a Naptól. Láthatósága azonban nagyon kedvezőtlen, ekkor is csak háromnegyed órával nyugszik a Nap után. 20-a után a Naphoz közeledve végleg elvész az alkonyati fényben. 27-én már alsó együttállásban van a Nappal.
Vénusz: Újra látható napkelte előtt a délkeleti ég alján mint ragyogó fehér fényű égitest. Láthatósága villámgyorsan javul, a hónap elején még fél, a végén már három és fél órával kel a Nap előtt, kiváló megfigyelhetőséget biztosítva. 14-én hátráló mozgása újra előretartóvá válik. Fényessége -4,3m-ról -4,9m-ra nő, átmérője 60,7″-ről 41,4″-re csökken, fázisa 0,01-ról 0,25-ra nő.
Mars: Előretartó mozgást végez a Bak, majd 11-étől a Vízöntő csillagképben. Az éjszaka első felében látható a délnyugati ég alján, éjfél körül nyugszik. Fényessége -0,8m-ról 0m-ra, látszó átmérője 11,9″-ről 9,4″-re csökken.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Mérleg, majd 21-től a Skorpió csillagképben. A hónap első napjaiban még megkísérelhető a felkeresése rögtön napnyugta után, ezután a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. Fényessége -1,7m, átmérője 31″.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Nyilas csillagképben. A hónap nagyobb részében még kereshető napnyugta után a délkeleti ég alján, 20-a után a bolygó lassan belevész az alkonyati fénybe. Fényessége 0,6m, átmérője 16″-ről 15″-re csökken.
Uránusz: Az éjszaka nagy részében kereshető a Kos csillagképben. Hajnalban nyugszik. Hátráló mozgása a hónap végén lassulni kezd.
Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg a Vízöntő csillagképben. Éjfél körül nyugszik. Mozgása 25-én vált hátrálóból előre tartóra.
A „csodálatos” csillag: a Mira Ceti
A hosszú periódusú változócsillagok (mirák és félszabályos változók az SRa és SRb altípusban) olyan kis- és közepes tömegű vörös óriáscsillagok, amelyek a Hertzsprung–Russell-diagram aszimptotikus óriáságán (AGB) találhatók. Mivel tömegük a fél és öt naptömeg közé esik, adódik a következtetés, miszerint Tejútrendszerünk csillagainak 80-90 százaléka előbb-utóbb átesik ezen a csillagfejlődési állapoton. Ennek megfelelően, az AGB csillagok tanulmányozása az asztrofizika sok területével kapcsolatos. Emellett az AGB csillagok az egyik legcsodálatosabb égi objektumoknak, a planetáris ködöknek a szülőobjektumai. Így aztán nem meglepő, hogy a vörös óriások kutatása az utóbbi években a csillagászat egyik legdinamikusabban fejlődő területévé vált, akár az elméleti, akár a megfigyelési vonatkozásokra gondolunk.
A Mira Ceti 420 fényévnyire található, a hosszú periódusú pulzáló vörös óriások legmarkánsabb fényváltozású típusának névadója. Fényessége jellemzően 3 és 9 magnitúdó között ingadozik (időnként azonban akár 2 magnitúdóig is felfényesedhet), átlagos periódusa 332 nap, vagyis kb. 11 hónap. Pulzációja során a csillag periodikusan kitágul és összehúzódik 400 és 500 napátmérő (560 és 700 millió km) között. Következő maximuma decemberre várható, ekkor szabad szemmel is megfigyelhető lesz a legrégebben ismert pulzáló változócsillag. Heti rendszerességgel végezzünk róla fényességbecslést!
A Mira Ceti észlelőtérképe. (www.aavso.org)
A csillag fényességváltozását elsőként David Fabricius észlelte 1596-ban. (Először nóvának hitte, de 1609 februárjában újból megpillantotta.) Különös fényváltozását azonban jóval később, csak a 17. század közepén ismerték fel teljes egészében. 1638-ban Johannes Holwarda meghatározta a csillag periódusát, ami tizenegy hónapnak adódott. Gyakran őt tekintik az οmikron Ceti mint változócsillag igazi felfedezőjének. Johannes Hevelius is megfigyelte nagyjából ebben az időszakban, ő adta neki a Mira nevet (a latin „csodálatos”, „meglepő” szóból) a Historiola Mirae Stellae (1662) című művében, mivel nem úgy viselkedett, ahogyan a többi ismert csillag.
A Mira Ceti egy vörös óriásból és egy magas hőmérsékletű fehér törpéből áll. A kísérőcsillag VZ Ceti néven katalogizált változócsillag. A HST ultraibolya és a Chandra-űrtávcső röntgentartományban készült felvételei spirális gázáramlást mutatnak a Mira Ceti B irányába. A kettős rendszer keringési periódusa nagyjából 400 év. A két csillag nagyjából 70 CSE távolságra van egymástól.
Észleljük a Nemzetközi Űrállomást!
Két évtizede vissza-visszatérő vendég égboltunkon a méltóságteljesen átvonuló Nemzetközi Űrállomás, amelynek néhány percig tartó feltűnései sokak figyelmét magukra vonják. Az idők során egyre nagyobb és egyre fényes mesterséges égitest manapság kiváló távcsöves célpont is azok számára, akik kíváncsiak az űrkutatásra – és az Űrállomás távcsővel megörökíthető részleteire. Az ISS észlelésére szóló felhívásunk itt olvasható.
A napkorong előtt átsuhanó ISS és az Atlantis űrrepülőgép Kocsis Antal 2010. május 23-i, 80/1200-as refraktorral készült felvételén.
