Égi kalendárium: 2024. március

Mit láthatunk márciusban? A Merkúr legjobb idei esti láthatósága, még mindig jól észlelhető Jupiter, nyílthalmazok – és az égbolt legvörösebb csillagainak egyike, az R Leporis. És az elmaradhatatlan üstökösajánló.

A bolygók járása

Merkúr: A hónap elején még a Nap közelsége miatt nem látható, de 6-án már megjelenik a délnyugatijlátóhatár közelében. Ekkor fél órával nyugszik később, mint a Nap. Láthatósága gyorsan javul, és 24-én kerül legnagyobb keleti kitérésbe, 18,7°-ra a Naptól. Ekkor egy és háromnegyed órával nyugszik a Nap után, idei első és legjobb esti láthatóságát adva.
Vénusz: Napkelte előtt kereshető a keleti ég alján mint fényes fehér fényű égitest. Láthatósága egyre rosszabb, a hónap elején 50 perccel, a végén már csak alig fél órával kel a Nap előtt, így el is vész a napkelte fényében. Fényessége –3,9 magnitúdó, átmérője 11,1”-ről 10,3”-re csökken, fázisa 0,91-ról 0,96-ra nő.
Mars: Előretartó mozgást végez a Capri­cornus, majd 19-étől az Aquarius csillagképben. Napkelte előtt kereshető a délkeleti látóhatár közelében. Láthatósága ugyan lassan javul, de megfigyelésre továbbra is kedvezőtlen helyzetben van, egy órával kel a Nap előtt. Fényessége 1,2 magnitúdó, látszó átmérője 4,2”-ről 4,5”-re nő.
Jupiter: Előretartó mozgást végez az Aries csillagképben. Az esti órákban látható a nyugati égen feltűnő égitestként, késő este nyugszik. Fényessége –2,1 magnitúdó, átmérője 35”.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez az Aquarius csillagképben. A Nap közelsége, majd a bolygó kedvezőtlen égi pozíciója miatt nem figyelhető meg. Fényessége 1,0 magnitúdó, átmérője 16”.
Uránusz: A hónap során a nyugati ég alján kereshető, késő este nyugszik. Előretartó mozgást végez az Aries csillagképben.
Neptunusz: A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg, 17-én együttállásban van a Nappal. Előretartó mozgást végez a Pisces csillagképben.

A bolygók királya, az Égúr, azaz a Jupiter Szoboszlai Zoltán február 16-i felvételén.

Márciusi együttállások

Március 3. 04:20 UT. Az utolsó negyedben lévő Hold a Skorpió fejében, 2°-ra az Antarestől, derékszögű háromszöget alkot az előbbivel és a σ Scorpiival. A Hold és az Antares közt félúton az M4 gömbhalmaz helyezkedik el. Az objektumok 15°-kal lesznek a horizont felett. Asztrofotósok megörökíthetik égi kísérőnk együttállását a csillagokkal és a gömbhalmazzal.
Március 26. 20:00 UT. A telihold déli peremétől 37’-re a Spica (α Vir), a horizont felett 12 fokkal. A páros tagjai az este során egyre távolabb kerülnek egymástól, de mindvégig nagyon látványos marad az együttállás.

Vércsepp az égen

Amikor John Russel Hind 1845 őszén felfedezte az R Leporist, elcsodálkozott a csillag mélyvörös színén, amely „a legerősebb karmazsin, hasonlatos egy vércsepphez az égi háttér előtt”. Innen kapta a nevét is: Hind’s Crimson Star. A „vörösségi versenyben” B–V=2,7 színindexével olyan nevezetes csillagokat utasít maga mögé, mint a Gránátcsillag (m Cephei) vagy a La Superba (Y Canum Venaticorum). Fényességváltozása azonban még a színénél is izgalmasabb, átlagfényessége erősen változik mintegy 40 éves ciklikussággal. Napjainkban maximuma időnként meghaladja a szabadszemes határt, halványabb fázisban viszont alig emelkedik 9 magnitúdó fölé. 

Az R Lep Cseh Viktor felvételén.

Csóvás égi vándorok

Márciusban van a tavaszi nap-éj egyenlőség, vagyis amikor a nappal hossza megegyezik az éjszaka hosszával. A hőmérséklet már magasabb és egyre többen merészednek ki az ég alá csillagászati megfigyeléseket, köztük üstökös észlelést végezni. Ebben a hónapban üstökösökben nincs hiány, 31 olyan vándor megfigyelésével lehet fotografikusan próbálkozni, melyek egy 200/800-as tükrös távcsővel inkább több, mint kevesebb sikerrel kereshetünk fel és figyelhetünk meg. Ezek közt legalább 5 olyan is van, amit vizuálisan akár egy közepes (12-20 cm átmérőjű) távcsővel is sikerrel célba lehet venni. Ezek szeretnénk mostani ajánlónkban bemutatni.

A tejes lista elérhető a rovatvezetőnél az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy csatlakozva a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook ) csoporthoz.

12P/Pons-Brooks

A 12P/Pons-Brooks egyre közelebb kerül az április 20-án 0,78 CSE távolságra bekövetkező perihéiumához, miközben a Földhöz is közeledik. A várhatóan növekvő aktivitása és egyre kisebb földtávolsága miatt a látszólagos várható fényessége a hónap elejei 7,0 magnitúdóról annyit fog nőni, hogy a hónap végére sötét zavaró fényektől mentes helyről akár segédeszköz (távcső) nélkül is megpillantható lesz. Ehhez azonban gyakorlott szemre van szükség. A biztos megpillantásához már egy binokulár is elegendő lesz. A felkeresésére alkalmas az esti időpont is, mert napnyugta után az északnyugati horizont felett 23 fok magasan látszik, de hajnalban is felkereshető az északkeleti horizont felett. Utóbbi esetben csak 14 fok magasságig emelkedik, mire a Nap fényébe beleveszik.

Az üstökösnek a fényképeken szép szálas, de halvány csóvája van, amit vizuálisan inkább nagyobb távcsövekkel lehet csak megfigyelni.

Március elején az Androméda csillagkép Pegazussal határos részéről indul kelet felé az üstökös. A hónap első napjaiban a Pegazus négyszögének északi oldalának közepén kell keresni. Március közepén átvág a Halak (Pisces) csillagkép leg északibb részén, hogy útját a Kos (Aries) csillagkép legfényesebb csillaga az α Ari (fényesség: 2 magnitúdó) mellett 22 ívpercre fejezze be.

Március 14-én este 34 ívpercre délre halad el az NGC 262 (fényesség: 13,1 magnitúdó; átmérő: 1,1 x 1,1 ívperc) galaxis mellett, de várhatóan az üstökös fényessége el fogja nyomni a galaxis fényességét. Azonban ne lepődjünk meg, ha az üstökös csóvájában egy apró kis ködös csomót látunk, mert az lesz a galaxis. Ennek megpillantásához azonban már inkább közepes (12-25 cm) átmérőjű távcső szükséges.

16-án este lesz legközelebb az NGC 315 (fényesség: 11,2 magnitúdó; átmérő: 3 x 2,5 ívperc) és az NGC 311 (fényesség: 13 magnitúdó; átmérő: 1,5 x 0,8 ívperc) galaxispároshoz, 22 ívpercre megközelítve őket északról.

A 12P/Pons-Brooks égi útja 2024.03.01-31. között, kiemelve a 2024.03.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium

2024.02.16. 17:49 (UT), 80/400 Refraktor + ASI 183MM Pro; Gain 111; 30 x 30 s, Majzik Lionel

13P/Olbers

Az üstököst a brémai Heinrich Wilhelm Matthäus Olbers fedezte fel 1815. március 6-án. Egyszerűen csak ennyit írt róla: „Kicsi üstökös a Camelopardalisban.” Másnap az észlelőnaplójába kissé bővebben írt: „Az üstökös lassan halad északra és kelet felé a Pegazus teste felé. Kicsi és nehezen definiálható magja van, amit egy halvány átlátszó kóma vesz körül.” A felfedezés évében a kométa 5 magnitúdós fényességet ért el és körülbelül 1 fokos csóvát növesztett. Az ezt követő első visszatérésére számított pályaelemek alapján a perihélium átmenetre 1886. december 17-ét határozták meg, de a hibahatár ±1,6 év volt. Végül az üstökös 1887. október 8-án halad át napközelpontján.

Az 1956-os visszatérésekor az üstökös 6,5 magnitúdóig fényesedett fel és ismét 1 fokos maximális csóvát mutatott.

Az üstökös pályája elég stabil a 1668-2165 közötti időszakban. Ez alatt a körülbelül 500 év alatt nem kerül a legfőbb pályamódosító égitest, a Jupiter közelébe. A Földet azonban 2094. január 10-én 0,756 CSE-re fogja megközelíteni.

A kométa a Halley-típusú üstökösök tipikus példája. Keringésideje 69 év, perihéliumpontja (1,175 CSE) jóval a Jupiter pályáján belül, míg aphéliumpontja pedig jóval azon túl (32,56 CSE) található, és messze az ekliptika síkjától kering.

Több kutató is úgy véli, hogy az, hogy az üstökös összefüggésbe hozható egy marsi meteorzáporral is, ami a Béta Canis Major felől érkezik.

A hónap során a 13P/Olbers üstökös egyre közeledik a 2024.06.30-án bekövetkező napközelpontjához ezért aktivitása várhatóan nőni fog. A Földtől pedig egyre lassuló ütemben kerül távolabb, így a hónap elejei 12 magnitúdós fényességéről az előrejelzések szerint 1 magnitúdót fog fényesedni. Ezzel az üstökös már nem csak a közepes (12-25 cm) átmérőjű távcsövekkel lesz vizuálisan látható, hanem akár a kisebb (5-12 cm) átmérőjű műszerekkel is. Igaz kinézete elég kompakt, nem az a klasszikus hosszú csóvás, nagy kómájú üstökös.

Az üstökös a hónap elején a Cet csillagkép fejénél található meg, ahonnan lassan mozog északkeleti irányba a Bika (Taurus) csillagképben, annak nyugati határán. Megfigyelésére a napnyugta utáni sötétségben az esti órák a leg alkalmasabbak, mivel körülbelül 1-1,5 órával éjfél előtt nyugszik. Legkönnyebben március 1-én lehet megtalálni, az α Cetitől (fényesség: 2,5 magnitúdó) 48 ívpercre észak-északkeleti irányba. Ezen kívül sem fényes csillag, sem olyan mélyég objektum közelében nem halad el, ami felkeresését megkönnyítené. Cserébe, ha az adatott égterületen egy ködös foltot látunk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az üstököst találtuk meg.

A 13P/Olbers égi útja 2024.03.01-31. között, kiemelve a 2024.03.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült

2024.02.17. 19:44 (UT), 120/600 Refraktor + ASI178MM; Gain 100; 28 x 120 s, Bánfalvy Zoltán

144P/Kushida

Márciusban a 144P/Kushida tovább távolodik, mind a Földtől, mind a Naptól, ezért a hónap elejei várható 11,5 magnitúdós fényessége 1-1,5 magnitúdót fog csökkenni. Az egyébként diffúz üstökös mérete valószínűleg kisebb lesz és kinézete is kompaktabb, de ennek ellenére továbbra is inkább legalább közepes (12-25 cm) átmérőjű távcsővel érdemes próbálkozni a felkeresésével. Erre az éjszaka első fele alkalmas, utána az üstökös először a sűrűbb légrétegeken keresztül látszik, majd le is nyugszik.

A hónap elején a Bika (Taurus) csillagkép szarva alól indulva, az Orion északi részén át halad át, hogy a hónap végére az Ikrek (Gemini) csillagkép déli részének közepén fejezze be útját. Ebben a hónapban gazdag csillagmezőn halad keresztül. Március 11/12-én éjszaka kerül legközelebb az LDN 1578 (átlátszatlanság: 4; átmérő: 4,5 ívperc) sötét ködhöz, 13 ívpercre déli irányban megközelítve azt. Rákövetkező éjszakán, vagyis március 13-án 24 ívpercre halad el az IC 2162 (fényesség: 10,6 magnitúdó; átmérő: 4 ívperc) HII ködösségtől 24 ívpercre délre. Ha a távcsőben látott ködösség a háttércsillagokhoz képest elmozdul, csak akkor lehetünk biztosak abban, hogy az üstököst találtuk meg.

A 144P/Kushida égi útja 2024.03.01-31. között, kiemelve a 2024.03.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült

2024.02.13. 20:34 (UT), 200/800Newton+ ASI 533; Gain 100; 12 x 50 s, Nagy Mélykuti Ákos

62P/Tsuchinshan

Március hónapban a 62P/Tsuchinshan üstökös fényessége a várható 11 magnitúdóról további 1,5-2 magnitúdót fog halványodni. Ez jelentős fényesség csökkenés egyenes következménye annak, hogy az öreg üstökös távolodik a Naptól, aktivitása csökken. Ráadásul ezt a csökkenő aktivitást is egyre messzebbről nézhetjük a Földről, mivel tőlünk is távolodik. Az előzőek miatt megfigyelésére legalább közepes (12-25 cm) átmérőjű távcsővel van lehetőségünk. Fotografikusan még a kisebb átmérőjű távcsövekkel is megörökíthető marad.

Halványulása mellett azonban egész éjszaka megfigyelhető, ahogy napnyugta után a Szűz (Virgo) csillagkép északi galaxisokkal telehintett része felől nyugati irányba mozog. Március 5-én ismét elhalad az IC 3468 (fényesség: 13,1 magnitúdó; átmérő: 1,2 x 1,1 ívperc) galaxis közelében, de most 11 ívpercre északra (januárban elhaladt előtte). Három nappal később március 8-án 19 ívpercre halad el az NGC 4482 (fényesség: 12,7 magnitúdó; átmérő: 1,7 x 1,0 ívperc) galaxistól délre. Március 13-án hajnalban az NGC 4390 (fényesség: 12,6 magnitúdó; átmérő: 1,6 x 1,2 ívperc) galaxist közelíti meg 4 ívpercre. A galaxis előtt napközben át is halad, de sajnos ez nálunk ez az esemény a nappal fog bekövetkezni. Útja során több más az előzőekben említett galaxisnál halványabb csillagváros közelében is elhald, éppen ezért vizuális azonosításával körültekintően kell eljárni.

A 62P/Tsuchinshan égi útja 2024.03.01-31. között, kiemelve a 2024.03.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült

2024.02.17. 02:25 (UT), 200/800Newton+ ASI 533; Gain 100; 12 x 50 s, Nagy Mélykuti Ákos

C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS)

Az üstököst kétszer fedezték fel. Először a kinai Tsuchinshan Obszervatórium (Purple Mountain) XuYi állomásán 2023. január 9-én készült fényképeken találták meg. A felfedezést a szokásoknak megfelelően be is jelentették az IAU-nak, de egészen január 30-ig senki nem végzett róla megerősítő megfigyelést, így mint elveszett objektumot törölték a listáról. Később a dél-afrikai Sutherland Obszervatórium 0,5 méteres, f/2 fényerejű Schmidt-teleszkópjával az ATLAS (Asteroid Terrestrial-Impact Last Alert System), a Földre veszélyes kisbolygók keresésére irányuló égboltfelmérő program keretében 2023. február 22-én készült képeken találtak egy égitestet, ami üstökösükre jellemző aktivitást mutatott. A pályaszámítások és a korábbi adatok átvizsgálása után derült ki, hogy ez az égitest ugyan az, amit a kínaiak már másfél hónappal korábban bejelentettek. Így kapta meg az üstökös a két független felfedezőjéről Tsuchinshan-ATLAS nevet. A még korábbi felvételek átvizsgálása során kiderült, hogy az üstököst 2022. december 22-én a Palomar-hegyi 1,2 méteres Schmidt teleszkóppal is lefényképezték. Azon a felvételen a 19,2-19,6 magnitúdós kométának PA 240 irányba mutató 10 ívmásodperces csóváját is meg lehetett figyelni.

Az üstökös retrográd irányban kering. A pálya excentricitása 1,0001927, ami hiperbola pályát jelent. Ennek ellenére a Naprendszerhez tartozónak gondoljuk és valahonnan az Oort-felhőből kellett érkeznie. Egyes vélemények szerint először jár a Naprendszer belső részein. Napközelpontja 0,39 CSE lesz. Elképzelhető, hogy a fiatal és Naprendszer belső részein először járó és a Naphoz ilyen közel merészkedő üstökös még a legkisebb naptávolsága előtt darabjaira szakad.

A C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS) a hónap során még több, mint 3 CSE távolságban lesz a Naptól, de gyors ütemben közeledik hozzá, mint ahogy a Földhöz is. Aktivitása várhatóan nőni fog, amit egyre kedvezőbb helyzetből szemlélhetünk, így a várható fényesség növekedése körülbelül 1 magnitúdó lesz a hó elejei 12,3 magnitúdóról. Egy ilyen fényes égitest biztos vizuális megpillantásához legalább közepes (12-25 cm) átmérőjű távcső szükséges. Fotografikus módon már a kisebb (5-12 cm) átmérőjű műszerekkel is megörökíthető. A megfigyelését már éjfél előtt meg lehet kísérelni, de a hó elején még csak 1 órával éjfél előtt kel, míg a hónap végén már 3 órával. Sajnos a kelés után az üstökös fénye a Föld vastag légrétegeken kell, hogy áthaladjon, ezért megfigyelése nem könnyű. Éjfél után már elég magasra emelkedik, hogy fénye a vékonyabb légrétegeken keresztül zavartalanabbul jusson el hozzánk.

Március elején a Mérleg (Libra) csillagkép északi részén annak is a középső tájékán lesz megtalálható, ahonnan lassan halad nyugat felé a Szűz (Virgo) Mérleggel (Libra) határos nyugati részére. 8-án északról kerül a legközelebb az NGC 5812 (fényesség: 11,2 magnitúdó; átmérő: 2,3 x 2,0 ívperc) galaxishoz 28 ívpercre megközelítve azt. Március 23-27 között viszonylag könnyű lesz megtalálni a lassan mozgó üstökös helyét. Ebben az időszakban a µ Vir (fényesség: 3,85 magnitúdó) csillag 1 fokos közelében fog tartózkodni, 23-25-e között a csillagtól keletre, majd 26-27-én a csillagtól nyugatra. A kométa helyét valószínűleg könnyű lesz megtalálni, de magát az üstököst már nem biztos, ugyanis fényessége várhatóan 8 magnitúdóval elmaradt a csillag fényességénél, így annak ragyogása könnyen elnyomhatja a kis ködpamacs fényét.

A C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS) égi útja 2024.03.01-31. között, kiemelve a 2024.03.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült

2024.02.17. 03:30 (UT), 200/800Newton+ ASI 533; Gain 100; 12 x 50 s, Nagy Mélykuti Ákos

Aki pedig csak gyönyörködni akar a kométákról készült megfigyelésekben, annak érdemes felkeresni az MCSE Észlelésfeltöltő oldalát (https://eszlelesek.mcse.hu), ahol akár regisztráció nélkül is válogathat a szép és érdekes képek között.

Nyílthalmazok az Aurigában

A márciusi estéken még magasan látható az Auriga (Szekeres) csillagkép. A konstelláció területén számos népszerű, gyakran észlelt objektum található: az észlelésfeltöltőn ezek között elsősorban a Messier 36, 37, 38 nyílthalmazok, az IC 405 Lángoló Csillag-köd szerepelnek. A csillagkép Tejútban való elhelyezkedésének köszönhetően számos sötét (LDN, Barnard) illetve világító köd (LBN), nyílthalmaz észlelhető ezen az égterületen.

Messier 36 NY Aur
A nagyjából 60 csillagot tartalmazó halmazt Giovanni Battista Hodierna észlelte először, még 1654 előtt, tőle függetlenül Guillaume Le Gentil fedezte fel 1749-ben. Messier 1764-ben észlelte, ekkor vette fel katalógusába is. Távolsága 4300 fényév. Az objektumot binokulárral, esetleg kis nagyítású távcsővel érdemes felkeresni. Kevesebb fényes csillag alkotja ezt a kompakt tömörülést, már kis távcsövekkel is felbontható. A Szekeres csillagkép Messier-objektumai sötét égen halvány ködpamacsként szabad szemmel is láthatóak.

Fröhlich Viktória rajza a Messier 36 nyílthalmazról. 200/1200 T, 48x: „Az M37-hez képest jóval kevesebb, de szignifikánsan fényesebb csillagokból álló, laza halmaz, társánál szerényebb csillagmezőben. Keresőben együtt látszik az M38-cal, így is remek látványt nyújtanak. Központi vidéket nehezen, de talán ki lehet jelölni. A halmaz egésze kb. szimmetrikusnak nevezhető. Sok a szép, fényes lánc a halmazon belül és környezetében is”

Messier 37 NY Aur
Giovanni Battista Hodierna fedezte fel 1654 előtt. Charles Messier – nem tudván Hodierna észleléséről – 1764. szeptember 2-án jegyezte fel először a nagyjából 500 csillagot tartalmazó halmazt. A Földtől nagyjából 4400 fényév távolságra van, átmérője 20–25 fényév. Az objektum vizuálisan befelé folyamatosan sűrűsödő, inkább háromszög formába tömörülő belső szerkezetet mutat. Sokkal gazdagabb halmaz, mint az M36 és M38, csillagai halványabbak. Binokulárral és kis nagyítással kompakt pamacs, de kisebb távcsővel, közepes nagyítással már csillagokra bomlik. Az Auriga három Messier-nyílthalmaza közül ez a legfényesebb, leglátványosabb.

Csuti István fotója a Messier 37 nyílthalmazról és a mellette elhaladó 21P/Giacobini–Zinner-üstökösről, 2018 szeptember 11-én. Észlelőnk a látványos felvétel elkészítéséhez 72/600-as refraktort és ATIK 428 CCD-kamerát használt

Messier 38 NY Aur
Ötszöget formáló, laza szerkezetű nyílthalmaz. Kora 220–290 millió év, távolsága 3500 fényév. Binokulárral halvány ködszerű, a fényesebb csillagok inkább kisebb távcső okulárjában rajzolják ki a halmaz csillagláncait, amelyek a görög pi betűre emlékeztető formát alkotnak. Az objektum észlelésekor érdemes felkeresni az NGC 1907 nyílthalmazt, amely bő fél fokra déli irányban található. Nagyobb látómezejű asztrofotókon pedig számos sötét (LDN 1516, 1526)és világító (LBN 794, NGC 1931) ködöt is megörökíthetünk.

„15 T, 60x: Az M38 egy gyönyörű nyílthalmaz. Gazdag, nagy, fényes. Néhány hosszú, görbe csillaglánc” (Kovács Marcell)

Kvi, Kaposvári Z., Snt