Ismét kitört az RS Ophiuchi
Az Ophiuchus csillagképben található RS Oph egyike a legismertebb visszatérő nóváknak. A magyar amatőrök először 1958-ban észlelték a csillag kitörését, az elmúlt évtizedek során több mint 4 ezer fényességadat gyűlt össze az MCSE VCSSZ adatbankjában.
A Kígyótartó (Ophiuchus) csillagkép egyik különleges csillaga az RS Ophiuchi visszatérő nóva. Ezt a csillagot 1898 óta ismerjük, először abban az évben sikerült megfigyelni kitörését, melynek során a normálisan csak távcsővel észlelhető jelentéktelen csillag néhány nap leforgása alatt kb. százszorosára fényesedett, szabad szemmel már éppen láthatóvá vált. Az ilyen viselkedésû változócsillagokat nevezzük nóváknak, vagyis “új” csillagoknak, melyek jelentős felfényesedésükkel hívják fel magukra a figyelmet. A nóvák szoros kettőscsillagok, melyekben egy vörös óriáscsillag anyagot ad át egy fehér törpének – a törpecsillagnak átadott anyag felhalmozódása termonuklerális robbanáshoz vezet, ami műszereinkkel jól megfigyelhető. A robbanás után az anyagátadás folytatódik, ami néhány évized, évszázad után újabb kitörést eredményez.
Az RS Oph fénygörbéje 1958-tól napjainkig (MCSE VCSSZ). Az 1967-es kitörésről nem születtek hazai észlelések.
Most érkezett a hír, hogy az RS Oph ismét kitört! K. Geary írországi amatőrcsillagász jelezte, hogy augusztus 8-án kitört az RS Oph. Az ír észlelő 6,0 magnitúdós fényességnél észlelte a felszálló ágon, nem sokkal később már 5,0 magnitúdós észlelések is születtek a csillagról. Az RS Oph mostani kitörésének követése érdekes feladat, lehetőség szerint minden derült este észleljük! A jelenlegi kitörés láthatósága igen kedvező, hiszen az esti égen követhetjük a csillagot. A legutóbbi két kitörés alkalmával, 1985-ben és 2006-ban a téli égen, hajnalban követhettük nyomon az RS Ophiuchit.
Az RS Oph AAVSO ab térképe. A legfényesebb, 3,3 magnitúdós (33) csillag a nű Oph. A térkép szabadszemes és binokuláros észlelések számára egyaránt alkalmas.
