Égi kalendárium: 2019. december

Beköszöntött a tél, minden tekintetben. A korán kelők észleljék a Merkúrt a hajnali égen, a Vénuszt a kora esti égen, és búcsúzzanak el a Jupitertől és a Szaturnusztól. Észleljük az AB Aur-t, és próbáljuk megfigyelni a Geminidák idei maximumát!

A bolygók járása

Merkúr: A hónap első felében kiválóan megfigyelhető, 1-jén egy és háromnegyed órával kel a Nap előtt. Láthatósága 15-e után gyorsan romlik, 22-én már csak háromnegyed órával kel a Nap előtt. Ezután eltűnik a napkelte fényében.
Vénusz: Egyre magasabban ragyog az esti délnyugati égen, láthatósága végre gyors javulásnak indul. A hónap elején másfél, a végén közel három órával nyugszik a Nap után. Fényessége –3,9m-ról –4,0m-ra, átmérője 11,6”-ről 13”-re nő, fázisa 0,89-ról 0,82-ra csökken.
Mars: Előretartó mozgása során 1-jén lép át a Virgóból a Librába. Hajnalban kel, a délkeleti látóhatár közelében kereshető. Fényessége 1,7m-ról 1,6m-ra, látszó átmérője 3,9”-ről 4,3”-re nő, ami megtalálását is könnyebbé teszi.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Sagittariusban. A hónap elején még megkísérelhető felkeresése a napnyugtát követően a délnyugati látóhatár közelében, ebben erős fénye segít. Ezt követően elvész a Nap fényözönében, 27-én együttállásban van a Nappal. Fényessége –1,8m, átmérője 32”.
Szaturnusz: A hónap első felében még kereshető napnyugta után a délnyugati látóhatár közelében, utána belevész a Nap alkonyati fényébe. Folytatja előretartó mozgását a Sagittarius csillagképben. Fényessége 0,6m, átmérője 15”.
Uránusz: Az éjszaka nagyobb részében kereshető, hajnalban nyugszik. Az Aries csillagképben végzett hátráló mozgása a hónap végére jelentősen lelassul.
Neptunusz: Az esti órákban figyelhető meg, előretartó mozgást végez az Aquariusban. Késő este nyugszik.

A hónap változócsillaga: az AB Aurigae

Az AB Aurigae egy általunk is gyakran észlelt fényes változócsillag. Pár évvel ezelőtt felmerült, hogy van-e egyáltalán értelme észlelni ezt a változót, hiszen szinte mindig 7 magnitúdó körülinek láttam. Lehet, hogy talán nem is változik. Aztán találtam egy fénygörbét, amely azt mutatja, hogy néhány brit észlelő ezt a csillagot 1997. november 30 és december 4. között halvány, 8,0 magnitúdó körüli minimumban látta, és a VSNET levelezőlista archívuma szerint japán amatőrök és észlelték az elhalványodást. Később rábukkantam egy cikkre a BAA honlapján, amely részletesen ismerteti az AB Aur korábbi elhalványodásait. Ebből az derül ki, a csillagot Colin Henshaw és Ian Middlemist majdnem pontosan 22 évvel korábban, 1975. november 29. és december 2. között 8,4 magnitúdó körüli minimumban észlelte. Az észlelések alapján az elhalványodások nagyon gyorsak (néhány óra alatt végbementek), és mindkét alkalommal legfeljebb 2–3 napig tart(hat)tak a minimumok.

Az 1975-ös és az 1997-es elhalványodások lefolyásának hasonlósága alapján felmerült, hogy esetleg egy 22 éves periódusú fedési változásról lehet szó. Épp ezért az 1997-es minimum után 22 évvel, 2019 november végén, december elején érdemes lenne minden éjszaka észlelni az AB Aur-t, mert lehetséges, hogy talán most is sikerül elkapni egy hasonló elhalványodást (már ha egyáltalán periodikusak az elhalványodások). Ezzel kapcsolatban a BAA/VSS Circular júniusi számában meg is jelent egy felhívás az AB Aur fokozott figyelemmel követésére.
Hasonlóképpen mi is arra kérjük változós társainkat, hogy különösen az idei ősz-tél folyamán észleljék naponta az AB Aur-t, és ha a szokásosnál halványabbnak látják, akkor talán félóránként-óránként is meg kellene becsülni a fényességét. (És természetesen ilyenkor azonnal riasszuk a változócsillagokat észlelő közösséget!)

Az AB Aur típusa UXOR/ROT, vagyis egy fiatal, fejlődésben levő eruptív változócsillag, amely ködbe van ágyazva, és a változást akár a köddel való kapcsolat is okozhatja. Emiatt mélyég-észlelők, asztrofotósok számára is érdekes célpont lehet. Ha az AB Aur körüli ködösséget lencsevégre akarjuk kapni, elsősorban fotózással érdemes próbálkozni. Fotometriai célú észlelésnél viszont arra kell figyelni, hogy ne égjenek be a képek, ezért ehhez rövidebb záridőt használjunk!

Vizuális észlelők számára fontos megemlíteni, hogy az AB Aur mellett látható a CTTS/ROT+UXOR típusú 8,9–10,8V között változó SU Aur. Amikor binokulárral észleljük az AB Aur-t, a két csillag fénye akár össze is olvadhat, és ha az AB Aur éppen minimumban van, emiatt akár 0,2 magnitúdóval is fényesebbnek láthatjuk. Ezért ha 8 magnitúdó körülinek látjuk az AB Aur-t, célszerű nagyobb nagyítást használni (pl. 20×60 B, 15×70 B). A térkép tetején látható fényes csillag az iota Aur.

Üstökösök

Egy éve ilyenkor lázban tartott a szak- és amatőrcsillagászokat a 46P/Wirtanen jelű üstökös, ami 2018 decemberében került legközelebb a Naphoz és a Földhöz is, így szép égi jelenséget produkált. Akkor is csak négy üstököst tudtunk bemutatni ajánlónkban, de azok fényessége olyan volt, hogy kisebb, illetve közepes távcsövekkel is könnyen felkereshetőek voltak. Ez a december viszont más.

Most is négy üstököst tudunk megfigyelésre ajánlani, de ezek közül csak egy közeledik a Naphoz illetve a Földhöz, ezért csak ennek fényesedése várható. Kettő távolodik, fényességük csökken, míg a 29P/Schwassmann-Wachmann a már rendszeresen ajánlott szinte körpályán kering a Jupiter távolságában. Ennek fényessége a kitöréseinek köszönhetően akár egyik napról a másikra jelentősen növekedhet, de ez rendszertelen időközönként következik be. Jelenleg csillagszerű maggal és hatalmas, de ritka gázkómával rendelkezik. Összfényessége 15-16 magnitúdó körülii, így biztosan inkább csak közepes távcsövekkel és fotografikusan lehet megfigyelni. Ennek ellenére érdemes megpróbálni vizuálisan is megfigyelni a Pisces (Halak) csillagképben, hátha sikerül elcsípni egy kitörését.

Még mindig megfigyelhető a Földtől és a Naptól is távolodó üstökös a C/2018 N2 (ASASSN) ahogy az Andromeda csillagképben a Lacerta (Gyík) irányába mozog. A vidéki égen határozott és szép csóvát mutató égitest a hónap során a jelenlegi 12 magnitúdó körüli fényességéről várhatóan 12,5-13 magnitúdóra fog halványodni és csóvája is egyre kisebb lesz. Vizuális megfigyeléséhez zavaró fényektől mentes ég és legalább közepes átmérőjű (15-20 cm) távcső szükséges, de fotografikusan akár Budapest belvárosából is megörökíthető, mint azt az alábbi képen láthatjuk.

C/2018 N2 (ASASSN) 2019-11-23 20:00-21:00 Vixen VMC200L; ASI 120MM; 73×41,8 s expozíció, Bánfalvy Zoltán – Budapest

C/2018 N2 (ASASSN) 2019-11-18 17:24-18:06. 150/750 Newton; HEQ5 Pro GoTo; ASI 174MM; 20×120 s expozíció, Sebestyén Attila

A hónap elején szintén az Andromeda csillagképben kereshető fel a 260P/McNaught üstökös. Hasonlóan a C/2018 N2 (ASASSN)-hez, ez a vándor is már kifelé halad a Naprendszerben. Napközelpontját már szeptemberben elérte, így halványodása is gyorsabb lesz. Jelenleg még 12,5 magnitúdó fényes, de mire a hónap elejéről az Andromedából a hónap végére a Perseus csillagképbe kerül, már legalább 1-1,5 magnitúdóval csökken a fényessége. Lassan már most is inkább csak egy kómával rendelkező üstökösként lehet megpillantani a fotókon is. Nagy valószínűséggel a hónap folyamán a csóvája teljesen el fog tűnni és inkább csak egy ködgomolyagként látszik majd az égen. Megfigyeléséhez inkább közepes, vagy nagyobb távcső ajánlott.

260P/McNaught. 2019-11-22 23:35-23:43. 200/800 Newton; AZQE6; Canon 750D; ISO 1600; 9×50 s expozíció, Nagy Mélykuti Ákos

A C/2017 T2 (PANSTARRS) az egyetlen olyan üstökös a hónapban, amely közeledik a Naphoz és a Földhöz, így fényessége várhatóan nőni fog. A jelenleg kb 10,5 magnitúdós vándort az Auriga (Szekeres)-Perseus csillagképek határán lehet felkeresni. December során a Perseuson át érintve a Camelopardalis (Zsiráf) csillagképet eljut a Perseus-Cassiopeia-Camaelopardalis hármashatárhoz, miközben fényessége várhatóan 0,5 magnitúdót fog nőni, így akár kisebb távcsövekkel is megfigyelhetővé válik. Ahogy egyre közelebb kerül a Naphoz, úgy válik csóvája is egyre hosszabbá.

Talán a hónapnak egyik legszebb napja lesz, amikor az üstökös 16-án 20 percen belülre megközelíti az NGC 1528 nyílthalmazt (fényesség: 6,4 magnitúdó; átmérő: 18 perc). Sajnos az együttállás majdnem telihold idején következik be.

C/2017 T2 (PANSTARRS). 2019-11-18 20:42-21:36. 150/750 Newton; HEQ5 Pro GoTo; ASI 174MM; 27×120 s expozíció, Sebestyén Attila

A Geminidák holdfényes maximuma

Az év legszaporább meteorraja a Geminidák, amely lényesen több hullócsillagot produkál, mint a nevezetes augusztusi Perseidák, azonban a hideg téli éjszakákon sokkal kevesebben tartózkodnak kinn a szabadban, ezért a decemberi meteorzápor kevésbé népszerű illetve közismert. A meteorok radiánsa (kisugárzási pontja) az Ikrek fényes csillaga, a Castor közelében található néhány foknyira. A raj tagjai december 7-e és 17-e között jelentkeznek, a maximum éjszakája 13/14-én lesz. Óránként maximálisan 120-140 meteor észlelhető elméletileg, azonban gyakorlatban, egyetlen észlelő ennél jóval kevesebb meteort figyelhet meg. Az erős holdfény miatt a Geminidák idei jelentkezése nem kedvező, a “természetes fényszennyezés” a halványabb meteorok fényét elnyomja. Ha mégis észlelésre szánjuk el magunkat, a lakott helyektől távol, jó körkilátású észlelőhelyről figyeljük a jelenséget, természetesen öltözzünk fel melegen!

A meteorok vizuális megfigyelésekor lehetőleg használjuk az új meteorészlelő lapot!

Biró Zsófia és észlelőtársai a ködpaplan fölé nyúló Mátrából figyelték a Geminidákat 2013 decemberében.

Meteor csillagászati évkönyv 2020

Decemberben jelenik meg évkönyvünk sok-sok előrejelzéssel, érdekes ismeretterjesztő cikkel. 2020-as jelenségek, előrejelzések, évfordulók, továbbá cikkek, beszámolók a hazai csillagászati intézmények munkájáról. Akik a Polaris Csillagvizsgálóban személyesen rendezik tagdíjukat, várhatóan december 6-ától az évkönyvet is átvehetik az esti nyitva tartások időszakában (kedd, csütörtök, szombat 18-22 óra). A Polaris utolsó idei nyitva tartása december 19-én lesz. 

Kalendárium

Cikkek

Hegedüs Tibor: Égi kövek nyomában
Plachy Emese – Molnár László: Ég veled, Kepler
Könyves-Tóth Réka, Vinkó József, Stermeczky Zsófia: Tranziens jelenségek az égbolton
Horváth István: A Shapley–Curtis-vita
Zsoldos Endre: 300 éve született Hell Miksa

Beszámolók

Mizser Attila: A Magyar Csillagászati Egyesület 2018. évi tevékenysége
Szabó Róbert – Kiss Csaba: Az MTA CSFK Csillagászati Intézetének 2018. évi tevékenysége
Petrovay Kristóf: Az ELTE Csillagászati Tanszékének működése 2018-ban 
Szatmáry Károly – Hegedüs Tibor: Az SZTE szegedi és bajai csillagászati tevékenysége 2018-ban
Szabó M. Gyula: Az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium és MKK működése 2018-ban

A tagságukat 2020-ra megújító MCSE-tagok, illetve az újonnan belépők az évkönyvet illetményként kapják. A tagdíj összege 2020-ra 8000 Ft (illetménykiadványaink: Meteor csillagászati évkönyv 2020 és a Meteor c. egyesületi lap 2020-as számai). A tagdíjat befizethetők személyesen, a Polaris Csillagvizsgálóban is, az esti nyitva tartások időszakában, illetve banki átutalással, a teljes név és cím feltüntetésével: Magyar Csillagászati Egyesület, 62900177-16700448. Az évkönyv külön is megrendelhető ill. megvásárolható, ára nem MCSE-tagok számára 3800 Ft. MCSE-tagok számára további példányok ára 2500 Ft. Budapestiek és környékbeliek számára mindenképp a Polarisban történő tagdíjfizetést/beszerzést javasoljuk. Évkönyvünk kapható lesz a Budapesti Távcső Centrumban és a Makszutov.hu távcsőboltban, továbbá az országos könyvesbolt-hálózatok boltjaiban (utóbbival kapcsolatban a boltok tudnak felvilágosítással szolgálni).

Tagjaink egyik illetménye a Csillagászati évkönyv