Égi kalendárium: 2020. augusztus

Augusztus hagyományosan a legderültebb nyári hónap, amely sok látványossággal szolgál. Elbúcsúzhatunk a NEOWISE-üstököstől, észlelhetjük a Perseidákat és a nyári ég két óriásbolygóját – és még megannyi más izgalmas célpontot kínál a hónap.

A bolygók járása

Merkúr: A hónap elején jól megfigyelhető napkelte előtt az északkeleti ég alján, 1-én még másfél órával kel a Nap előtt. Láthatósága azonban gyorsan romlik, 13-én már elvész a kelő Nap fényében. 17-én felső együttállásban van a Nappal. A hónap legvégén már kereshető napnyugta után a nyugati látóhatárhoz közel. 31-én fél órával nyugszik a Nap után.
Vénusz: Augusztus elején bő három, a végén közel négy órával kel a Nap előtt. A hajnali keleti égen ragyog erős fehér fénnyel. 13-án van legnagyobb nyugati kitérésben, 45,8°-ra a Naptól. Fényessége -4,5m-ról -4,3m-ra, átmérője 27,2˝-ről 19,7˝-re csökken, fázisa 0,43-ről 0,59-re nő.
Mars: Előretartó, de egyre lassuló mozgást végez a Halak csillagképben. Késő este kel, az éjszaka nagy részében a déli égen látszik mint ragyogó fényű, vörös színű égitest. Gyorsan fényesedik
-1,1m-ról -1,8m-ra, látszó átmérője 14,6˝-ről 18,8˝-re nő.
Jupiter: A Nyilas csillagképben mozog, hátráló mozgása a hónap végén lassulni kezd. Az éjszaka nagy részében megfigyelhető a déli-délnyugati égen mint feltűnő sárgásfehér fényű égitest, hajnalban nyugszik. Fényessége -2,7m, átmérője 46˝.
Szaturnusz: A Nyilas csillagképben végzi hátráló mozgását. Az éjszaka nagy részében látható a délnyugati ég alján, hajnalban nyugszik. Fényessége 0,2m, átmérője 18˝.
Uránusz: Késő éjszaka kel, az éjszaka második részében látható. Előretartó mozgása 15-én hátrálóvá változik, és fokozatosan gyorsul a Kos csillagképben.
Neptunusz: Az esti órákban kel, az éjszaka nagy részében megfigyelhető. A Vízöntő csillagképben végzi hátráló mozgását.

A hónap változója: az ES Aquilae

Az R CoronaeBorealis (RCB) típusú változók az eruptív osztály egyik legritkább csoportját jelentik, a Tejútrendszerben mindösszesen kb. 150 példányukat ismerjük. Besorolásuk nem egyszerű, ugyanis viselkedésük, többnyire nagy hasonlóságot mutat más típusok képviselőivel, sőt sokuknál előfordult, hogy kezdeti – téves- katalogizálásukat revideálva lettek a csoport tagjai. Az ES Aquilae is egy ilyen változó, a 2000-es évek kezdetéig félszabályosként, illetve RV Tauri csillagként tartották számon. 2002-ben Geoffrey C. Clayton és csapata az 1904-ig visszanyúló harvardi lemezek tanulmányozásával, valamint a csillag friss spektrumának analízise útján feltárták, hogy az ES Aquilae egy hidrogénben szegény, szénben és porban gazdag, életútja végéhez közeledő csillag, jelentős amplitúdójú változásokkal.  Mindezek szinte tipikus ismérvei egy RCB változónak, így a változó besorolása RCB lett, ráirányítva az amatőrcsillagászok figyelmét is a változások nyomon követésére.Míg az AAVSO adatbázisában az ezredforduló óta több száz, a magyar észlelők körében eddig csupán pár tucat észlelést találunk. Az alábbi ábrából is kitűnik, hogy a rendkívül mozgalmas, szinte állandóan hullámzó fénygörbe nem a tipikus RCB-változókra, inkább annak még kivételesebb alcsoportjára, a DY Persei típusú csillagokra jellemző. Ennek talán az lehet az oka, hogy az ES Aql felületi hőmérséklete is alacsonyabb (mintegy 5000 K) a „hagyományos” RCB csillagokénál, ahogy a DY Persei csillagoknál (2900-3100 K) is megfigyelhető, mintegy átmenetet képezve azok felé.

Az ES Aql jelenleg maximumban található, kistávcsöves célpontnak számít, kitöréseinek detektálása és meredek leszálló ágának követése pedig izgalmas feladat lehet akár a legnagyobb távcsövek számára is. Mivel újabb kitörése (elhalványodása) bármikor bekövetkezhet, legalább hetente egyszer érdemes megfigyelnünk.

Perseidák

Az augusztusi csillaghullás egyike azon égi jelenségeknek, amelyekről a nagyközönség is többé-kevésbé biztos tudással van felvértezve. Ha augusztus, akkor csillaghullás! Az ám, de pontosan mikor is hullanak azok a futócsillagok? (Milyen kár, hogy nem honosodott meg ez a nyelvújításkori szóalkotás!)

A Perseus csillagkép felől érkező meteorok, vagyis a perseidák az év egyik leginkább megbízható meteorraja, egyben a nyár leglátványosabb meteorárama. A kellemes augusztusi éjszakák kiváló lehetőséget nyújtanak az alkalmi, vagy a szervezett, csoportos meteorozásra, nem is szólva arról, hogy asztrofotósok számára is kiváló célpontot jelentenek a raj hullócsillagai. Az IMO szerint a rajtagok július 17. és augusztus 24. között jelentkezik. Ebben az időszakban találkozhatunk a nagyjából a Perseus-ikerhalmaz vidékéről érkező Perseida meteorokkal, amelyek gyorsak, sárgás színűek, a negatív fényrendűek gyakran mutatnak gyors felfényesedést pályájuk végén, emiatt a fényképeken lándzsaszerű a megjelenésük. A fényesebb meteorok gyakran hagynak másodpercekig, percekig megmaradó nyomot, amelynek nyomon követése érdekes észlelési feladat mind vizuálisan, mind fotografikusan.

A Perseidák 2016-os maximuma Kolláth Zoltán montázsán.

A lelkes amatőrök meteorészlelő tábort is szervezhetnek, így éjszakáról éjszakára nyomon követhetik a raj aktivitását. Habár a Perseidákról a mai videometeoros kamerarendszerek egészen lenyűgöző statisztikai adatokat szolgáltatnak, de még mindig van értelme a vizuális észleléseknek, nem beszélve az esztétikai élményről.

A jelenleg használatos vizuális meteor­észlelő lapnak már nem része az észlelőtérkép, elegendő, ha az adott időszakban látott meteorok statisztikai adatait adjuk meg. Ettől függetlenül csillagtérképre is rajzolhatjuk az észlelt meteorokat, mindenképp izgalmas élmény megtapasztalni, ahogy a berajzolt meteornyomok kiadják a radiáns égi helyzetét.

Idén nincs szerencsénk a Perseidákkal, hiszen maximumuk augusztus 12-én 13 és 16 óra UT közé esik, ami a hazai észlelők számára nem kedvező. A ZHR (a zenitre korrigált óránkénti darabszám) értéke 110.A Hold fázisa sem túl szerencsés, az utolsó negyed augusztus 11-ére esik, tehát elég erős holdfény fogja zavarni az észlelést. Tudjuk, hogy az erős holdfény természetes fényszennyezése szinte „letörli” az égről a halványabb meteorokat – jóval kevesebb rajtagot fogunk látni, mint újhold idején.

Tavaly a telehold és a felhős, esős időjárás akadályozta a Perseidák megfigyelését. Reméljük, idén kedvezőbb körülmények mellett észlelhetünk!

Csóvás égi vándorok

Sokak számára emlékezetes júliuson vagyunk túl. Végre egy üstökös, amelyik a várakozásoknak megfelelően, sőt talán azt egy kicsit túl is szárnyalva teljesített. Hosszú évek óta ez első olyan csóvás égi vándor, amely szabad szemmel is látható volt. Lehet, hogy a következő ilyen égitestre megint éveket, vagy akár évtizedeket is várni kell, így sajnálhatja, aki nem nézte meg a NEOWISE-üstököst. Augusztusban erre már nem lesz lehetősége. Aki azonban távcsővel még meg akarja tekinteni, annak lehetősége lesz ebben a hónapban is, sőt már majdnem el is vagyunk kényeztetve, mert két üstökös kisebb, további kettő pedig közepes távcsövekkel is megfigyelhető. Ha ez sem lenne elég, akkor mindegyik az esti égen látszik, így korán sem kell kelni felkeresésükhöz. Nézzük szép sorban ezeket a vándorokat, nyugvásuk sorrendjében.

A 88P/Howell jelű üstökös nyugszik legkorábban, ezért inkább a hónap közepéig lehet megfigyelni nem sokkal napnyugta után közel a horizonthoz, ahogy a Szűz (Virgo) csillagképből a Mérleg (Libra) csillagképen át halad kelet felé. A hónap második felére olyan közel kerül a horizonthoz, hogy a vastag légkörön át már nehezen figyelhető meg közepes távcsövekkel, azonban fotózása még lehetséges. Megfigyelését még az sem segíti, hogy a Nap felé közeledve a fényessége a hónap során a jelenlegi 10,5 magnitúdó körüli értékről várhatóan 9,5-10 magnitúdó körüli értékre emelkedik. Mindenképpen érdemes hosszabban szemlélni az üstököst, annak érdekében, hogy biztosan tudjuk azonosítani. Gyors mozgásának köszönhetően már 10 perc alatt is elmozdul a környező csillagokhoz képest. Ha ilyen elmozdulást nem látunk a megtalált objektum esetében, akkor valószínűleg egy, a két csillagkép valamelyikében levő apró üstökössel összekeverhető mélyég-objektumot (galaxist) sikerült a távcsőbe beállítani.

88P/Howell-üstökös. 2020.07.20 20:30 (UT)
200/800 Newton, Canon EOS 750D, ISO 1600, 9 x 50 s
Nagy Mélykuti Ákos

A hosszú évek óta első igazi szabadszemes üstökös, a C/2020 F3 (NEOWISE) sötét égbolton még megfigyelhető akár kis távcsővel is. A távcsőbe pillantva ne várjuk, hogy a fényképeken látható színes két határozott (ion és por) csóvával rendelkező üstököst fogunk látni, hanem inkább egy diffúz foltot keressünk, aminek még lehet nyúlványa, ami a csóva. Az üstököst fotózva még mindig szép csóva látszik, de ahogy a vándor távolodik a naptól úgy csökken aktivitása, egyre kevesebb csóvaképző anyag szabadul ki a magból és lesz egyre kisebb a csóva. A hónap elején a Bereniké haja (Coma Berenices) csillagképből gyorsan halad a Szűz csillagképbe, majd ott egyre lassulva folytatja mozgását kelet felé. Ennek ellenére az éjszaka első fele alkalmasabb a megfigyelésére. Fényessége a hónap elejei 6 magnitúdóról várhatóan 3-4 magnitúdót fog csökkenni, így a hónap elején még kistávcsöves objektum, a hónap végére inkább közepes távcsővel lesz csak elérhető. Augusztus 6-án szép együttállásban lesz az M 53 jelű (fényesség: 7,7 magnitúdó; átmérő: 13 ívperc) gömbhalmazzal, majd 18-án napnyugta után az NGC 5363 (fényesség: 10,1 magnitúdó; átmérő: 4,1 x 2,6 ívperc) és NGC 5364 (fényesség: 10,5 magnitúdó; átmérő: 6,8 x 4,4 ívperc) galaxisoktól távolodóban figyelhető meg. Felkeresésével érdemes még most próbálkozni, mert visszatérésére több mint 7000 évet kell várni.

C/2020 F3 (NEOWISE)-üstökös. 2020.07.27 20:52 (UT) 80/400 Refraktor, Canon EOS 1300D, ISO 1600, 18 x 60 s, Tápióbicske,  Majzik Lionel

C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös 2020.07.28. 21:59 (UT) 150/750 Newton; ASI 174MM; 35 x 120 s; Csongrád,  Sebestyén Attila

A Naptól szintén távolodó C/2019 U6 (Lemmon)-üstököst a hónap elején még a Bereniké haja (Coma Berenices) csillagképben kell keresni, a hónap végére az Ökörhajcsár (Bootes) csillagképen áthaladva már a Kígyó (Serpens) nyugati szélén lehet megtalálni. Fényessége a jelenlegi közepes távcsöves 9,3 magnitúdóról várhatóan 2 magnitúdót fog halványodni, így inkább már csak nagyobb 20-25 cm átmérőjű, vagy azt meghaladó távcsövekkel lehet vizuálisan megfigyelni. Fotografikusan egész hónapban elérhető lesz még kis távcsövekkel is. Folyamatosan olyan környezetben halad, ahol azonosíthatósága könnyű, mivel nem lesz a közelében mélyég-objektum és mozgása is viszonylag gyors. Ha valaki elmulasztja a felkeresését, annak a visszatérésre a számítások szerint több mint 9000 évet kell várnia.

C/2019 U6 (Lemmon) üstökös az M 87 galaxis mellett kissé párás égen
2020.07.20 20:46 (UT)
200/800 Newton, Canon EOS 750D, ISO 1600, 9 x 50 s
Nagy Mélykuti Ákos

A hónap elején ugyancsak napnyugta után a nyugati égbolton a Bereniké haja (Coma Berenices) csillagképben lehet felkeresni a még mindig látható C/2017 T2 (PANSTARRS) üstököst. A hónap folyamán lassan mozog a Berenké haja (Coma Berenices) csillagképből az Ökörhajcsáron (Bootes) át a Szűz (Virgo) csillagképbe. A Naptól lassabban a Földtől sokkal gyorsabban távolodik (a két égitest ellentétes irányban mozog) így fényessége a jelenlegi 10,6 magnitúdóról egy magnitúdót csökkenhet az előrejelzések szerint, ami ennek az üstökösnek az esetében elég pontos. Vizuálisan a közepes távcsövekben csak egy kis ködös foltként látszik, míg a nagyobb távcsövekben illetve a fényképeken valószínűleg megfigyelhető marad a csóvája, ami szinte feltekeredik az üstökösre. Ha valaki még nem észlelte, tegye meg, ugyanis az üstökös keringésideje több mint 250.000 év.

C/2017 T2 PANSTARRS
2020.07.20 21:19 (UT)
200/800 Newton, Canon EOS 750D, ISO 1600, 9 x 50 s
Nagy Mélykuti Ákos

Az utolsó, az esti égen megfigyelhető objektum kb. masztodonok idejében a pliocén kor végén és a pleisztocén kor kezdetén, 2.710.453 éve itt járt C/2019 N1 (ATLAS) jelű üstökös. Szerencsére a perihéliumát majd csak december elején fogja elérni, így addig folyamatosan fényesedik. Megfigyelésére azonban inkább augusztusban lesz lehetőség, utána látszólag közel kerül a Naphoz, így nem lesz felkereshető. Újra majd csak decembere elején, a hajnali égen fog feltűnni. Jelenleg a Vadászebek (CanesVenatici) csillagképben tartózkodik, ahonnan lassan halad déli irányba. A hónap végére a Bereniké Haja (Coma Berenices) csillagkép közepéig fog eljutni, miközben fényessége a jelenlegi 12,5 magnitúdóról várhatóan 0,5-1 magnitúdót fényesedik így közepes távcsövekkel elérhető lesz. Augusztus 6-án az NGC 4228 (fényesség: 9,8 magnitúdó; átmérő: 8 x 6,6 ívperc) galaxis közelében, attól 24 ívpercre fog elhaladni, majd 20-án éjszaka majdnem „elüti” az NGC 4314 (fényesség: 10,6 magnitúdó; átmérő: 4,2 x 3,7 ívperc) átmérőjű galaxist. Sajnos a hónap során egyre közelebb kerül a horizonthoz, így megfigyelése is egyre nehezebbé válik.

C/2019 N1 (ATLAS) jelű üstökös
2020.07.27 21:59 (UT)
200/800 Newton, Canon EOS 750D, ISO 1600, 9 x 50 s
Nagy Mélykuti Ákos

Észlelések feltöltése: https://eszlelesek.mcse.hu/main.php

(Bgb, Kaposvári Z., Mzs, Nma) 

Kérjük, támogassa Ön is a Magyar Csillagászati Egyesületet!