Égi kalendárium: 2024. május

A májusi égről “eltűnnek” a bolygók, legalábbis nehezen, a Naphoz közel észlelhetők. Kárpótlást nyújthat az éta Aquaridák meteorraj hajnali produkciója május 5/6-án, a Hold-Antares együttállás, és ki tudja, hátha épp most fog kitörni a T Coronae Borealis, hogy néhány napra átformája az Északi Korona csillagképet.

A bolygók járása

Merkúr: Megfigyelésre igen kedvezőtlen helyzetben van. Mivel a lapos szögben látszó ekliptika alatt tartózkodik, a hónap nagyobb részében alig háromnegyed órával kel a Nap előtt. 9-én van legnagyobb nyugati kitérésben, 26,4°-ra a Naptól. Elszánt észlelők napkelte előtt kereshetik a keleti látóhatár felett. 31-én már csak fél órával kel korábban, mint a Nap, így elvész annak fényében.
Vénusz: A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. Fényessége –3,9 magnitúdó, átmérője 9,8”-ről 9,6”-re csökken, fázisa 0,99-ról 0,999-re nő.
Mars: Előretartó mozgást végez a Pisces, 9-től a Cet, majd 13-tól ismét a Pisces csillagképben. Hajnalban kel, napkelte előtt kereshető a keleti ég alján. Láthatósága egyre javul, a hónap végén már két órával kel a Nap előtt. Vöröses fénye megkönnyíti azonosítását. Fényessége 1,2 magnitúdóról 1,1 magnitúdóra, látszó átmérője 4,7”-ről 5,0”-re nő.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Taurus csillagképben. A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. 18-án együttállásban van a Nappal. Fényessége –2,0 magnitúdó, átmérője 33”.
Szaturnusz: Az Aquarius csillagképben figyelhető meg, előretartó mozgása a hónap végén lassulni kezd. Kora hajnalban figyelhető meg, alacsonyan a délkeleti égen. Fényessége 1,0 magnitúdó, átmérője 17”.
Uránusz: Előretartó mozgást végez az Aries, majd 23-ától a csillagképben. 13-án együttállásban van a Nappal. A hónap során nem figyelhető meg.
Neptunusz: Hajnalban kel. A szürkületben kereshető a Pisces csillagképben, a délkeleti látóhatár közelében. Előretartó mozgása a hónap végén lassulni kezd.

Búcsú a Jupitertől. Május bolygókban szegény hónapnak ígérkezik, elbúcsúzhatunk az óriás Jupitertől is. Egyelőre az idei láthatóság utolsó feltöltött Jupiter-észlelése Molnár Attilától származik, aki március 5-én örökítette meg az óriásbolygót 150/1800-as Makszutov-Cassegrain-távcsövével. https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=108100

Éta Aquaridák (031 ETA) meteorraj
Maximuma: május 5/6.
Aktív: április 19. és május 28. között
A raj részletes adatai: radiáns: =338°, =–1° ; ZHR=50 ; r=2,4, sebesség: 65,5 km/s, gyorsak
Szülőégitest: 1P/Halley-üstökös
Igen intenzív raj, de Magyarországról a radiáns alacsony helyzete következtében csak közepes erősségű. A radiáns éjjel 2 óra után kel, ezért csak közvetlenül hajnal előtt látható óránként 10–30 meteor. A maximum körüli héten nő meg az aktivitása. Az Aquarida-meteorok gyorsak, gyakran húznak nyomot, de kevés közöttük a tűzgömb. A közelgő újhold (május 8.) miatt a Hold csak minimálisan zavar.

Denis Vida hívta fel a figyelmet arra, hogy 2024.05.05-én várható az éta Aquaridák nagy kitörése, amelynek láthatósága az amerikai kontinensen kedvező.

Hold–Antares-együttállás
Május 24. 00:30 UT. A telihold keleti pereme 1,4°-ra a tőle keletre lévő Antarestől (α Sco), miközben a σ Scorpii kísérőnk északi peremétől 49’-re lesz. A Hold elfedi az M4 gömbhalmazt, de az óriási fényességkülönbség miatt ez sajnos nem lesz látható. A fedés legnagyobb fázisában, 01:30 UT-kor a gömbhalmaz magja is a Hold mögött lesz. Esetleg fotózással, a holdkorong kitakarásával lehet megörökíteni a különleges eseményt. Ezt azonban az is hátráltatja, hogy égi kísérőnk 00:30 UT-kor már csak 12–13 fokos magasságban látszik.

Oppozícióban a (2) Pallas
A kettes számú kisbolygót az „égi rendőrség” egyik tagja, Heinrich Olbers fedezte fel 1802. március 28-án, miközben a Ceres égi mozgását követte. A fő kisbolygóövhöz tartozó égitest a harmadik legnagyobb aszteroida, átlagos átmérője valamivel nagyobb, mint 500 km. Keringési ideje 4,6 év, pályája meglehetősen lapult, excentricitása 0,23. Ami igazán különlegessé teszi, jelentős, 35°- os inklinációja, aminek eredményeként az ekliptikától igen nagy távolságra is eljuthat. Ilyen különleges égi helyzet következett be 2022. október 9, én, amikor a Siriustól 8,5 ívperccel délnyugatra volt észlelhető, az ekliptikától 30 fokkal délre! Idei oppozíciója május 19-én következik be, 9,1 magnitúdós fényességnél. Ezúttal is az ekliptikától távol fog járni, a Hercules területén, de júniusban a Corona Borealisba is „ellátogat”.

A (2) Pallas 2024-es égi útja.

A T Coronae Borealisra várva
A közönséges nóvakitörések, bár igen jelentős energiakibocsátással járnak, nem semmisítik meg az abban részt vevő fehér törpét, így a kísérő vörös óriás komponensről továbbra is történik anyagáramlás, akár több ezer-tízezer éves időskálán újabb és újabb nóvarobbanásokat produkálva.

A visszatérő (rekurrens, NR típusú) nóvák egy speciális alcsoportját képezik a nóvaszerű objektumoknak, és mindössze kb. egy tucat képviselőjük ismert. Esetükben a nóvakitöréshez szükséges hidrogéntöbblet „begyűjtése” emberi léptékkel mérhető, száz évnél is rövidebb idő alatt történik.

Az amatőrcsillagászok, kivált a változóészlelők számára az egyik legjobban várt égi esemény egy-egy szabadszemes visszatérő nóva újabb, legtöbbünk életében csupán egyszer látható kitörése. Különösen, ha az olyan kivételes helyen található, mint a T Coronae Borealis, aminek felfénylésenapokra átrajzolhat egy jellegzetes csillagképet, ékes bizonyítékát adva az égbolt változékonyságának és a csillagok dinamikus fejlődésének.

Az óraműpontossággal kiszámítható geometriai (pl.fedési-) és a többé-kevésbé szabályosan pulzáló változókkal szemben a kataklizmikus változók kitörései jórészt előrejelezhetetlenek. A nóvaszerű kitöréseket produkáló szoros kettős rendszerek tömegátadási mechanizmusát bár jól ismerjük, csupán tapasztalati úton, korábbi kitöréseik során tanúsított viselkedésük alapján jósolhatjuk meg a következő kataklizma vélhető időpontját.

Az eddig mindössze két alkalommal, 1866-ban és 1946-ban kitört T Coronae Borealis esetén ilyen előjel lehet a 2006 óta tartó viszonylag fényesebb állapota, amely az 1946-os kitörést is megelőzte (és amely a kitörést követő még további 9 évig fennmaradt). További, korábban megfigyelt jelenség a kitörést közvetlenül megelőző „lemerülés”, amikor az akkréció során a vörös kísérőről a fehér törpe komponensre tartó anyagáram hirtelen lecsökken, ezáltal a csillag a megszokott 10 magnitúdó körüli fényességről 11m-ig halványodik. Bradley E. Schaefer, a visszatérő nóvák egyik legismertebb kutatója tanulmányában a következő kitörés várható időpontját 2024,2 és 2026,8 közé teszi (erről bővebben a Meteor 2023. áprilisi számában olvashattunk), bár ez akár korábban is bekövetkezhet, 2023 második felétől ugyanis már határozott jelei mutatkoznak a kitörést megelőző lemerülésnek. Az Északi Korona csillagkép féltekénkről egész évben látható, így az év során minden derült éjszakán érdemes egy pillantást vetni rá, vagy akár kis távcsővel nyomon követni a csillag változásait. Mivel a kitörés igen éles, a várhatóan 2-2,5 magnitúdós maximumot követően alig egy-két hétig tart szabadszemes láthatósága, csupán reménykedhetünk, hogy az időjárás nem gátolja meg a kivételes égi jelenség hazai észlelését.

Csóvás égi vándorok

Áprilishoz képest májusra „megfogyatkoztak” azok az égitestek, melyek üstökösre valló aktivitást mutatnak. Vagy már túl messze vannak és „lecsillapodtak”, vagy még nem értek elég közel a Naphoz, hogy kigázosodásuk miatt kómát és csóvát növesszenek, így észrevétlenek is maradhattak – túl halványak és csillagszerűek is. Összesen 24 olyan üstökösről gondoljuk, hogy érdemes megpróbálkozni a fotografikus felkeresésükkel egy 200/800-as tükrös távcsővel. Természetesen kisebb átmérőjű műszerrel ennél még kevesebb a sikerrel kecsegtető vándor, de nem lehetetlen. A 24 között 3 olyan is van, amit vizuálisan akár egy közepes (12-20 cm átmérőjű) távcsővel is sikerrel célba lehet venni. Ezeket szeretnénk mostani ajánlónkban bemutatni.

A tejes lista elérhető a rovatvezetőnél az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy csatlakozva a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook ) csoporthoz.

13P/Olbers

Majd csak a következő hónap végén következik be a 13P/Olbers üstökös napközelponti átmenete, így aktivitása várhatóan nőni fog. Eközben a Földhöz is egyre közelebb kerül ezért várható látszólagos fényessége a május elejei 9,0 magnitúdóról valószínűleg legalább 1 magnitúdót fog fényesedni. Ezzel pedig már biztosan binokulárral is megfigyelhetővé válik a csillagszerű maggal és viszonylag kondenzált kómával rendelkező kométa. Azonban az üstökös nem csak fizikailag közeledik a Naphoz, hanem látszólagosan is, ezért megfigyelésére napnyugta után, még a teljes sötétség beállta előtt van csak lehetőség. Később ugyanis a vastagabb légrétegeken keresztül jut el csak hozzánk a fénye, ami sokat ront a látványán.

Az üstökös a hónap elején még a Bika (Taurus) csillagképben lesz megtalálható a Bika és a Szekeres (Auriga) nyugati határához közel. Innen indulva gyorsan átlép a Szekeres csillagképbe, melyben északkeleti irányba halad a Hiúz (Lynx) csillagkép irányába.

A hónap során csak egyetlen jelentősebb mélyég objektumhoz kerül közel. Május 21-én elhalad a B 226 (átlátszatlanság: 2; átmérő: 17 ívperc) sötét köd előtt, aminek közvetlen szomszédja a M 36 (fényesség: 6 magnitúdó; átmérő: 10 ívperc) nyílthalmaz. Míg előbbit elég nehezen lehet észrevenni a horizonthoz közeledő üstökös mellett, addig a nyílthalmaz még binokulárokkal is látszik. Így ha ennek a halmaznak a helyét ismerjük, akkor az üstökös is gyorsan meglesz.

A 13P/Olbers égi útja 2024.05.01-31. között, kiemelve a 2024.05.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült

2024.04.19. 18:30 (UT) 200/800 Newton + ASI533MM; Gain 101; 18 x 60 s, Dr. Elek Tamás

C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS)

A hónap közepéig a Naphoz és a Földhöz is közeledik a C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS) üstökös, majd a hónap második felében az égitestek térbeli mozgása miatt a Földtől már távolodni fog. Ennek következtében ugyan fényesedik, de nem a korábbi hónapoknak megfelelő várhatóan 1 magnitúdóval, hanem csak körülbelül 0,5 magnitúdóval. Ezzel a hónap végére a fényessége eléri a 10 magnitúdót és így megfigyelhető lesz már kisebb (5-12 cm) átmérőjű távcsövekkel is. Ráadásul felkeresésére szinte az egész éjszaka rendelkezésünkre fog állni, mert napnyugta körül kel a Szűz (Virgo) csillagképben, ami ilyentájt egész éjszaka látszik. Az üstökös ebben a csillagképben mozog majd nyugati irányba a csillagkép közepétől annak nyugati oldaláig.

Annak ellenére, hogy a Szűz csillagkép tele van galaxisokkal, csak május 11-én az esti órákban kerül közel az első jelentősebb galaxishoz az NGC 4771-hez (fényesség: 12,3 magnitúdó; átmérő: 3,8 x 0,9 ívperc), amit 36 ívpercre délre fog elkerülni. 17-én hajnalban lesz a legközelebb, 15 ívpercre délkeletre az NGC 4581 (fényesség: 12,5 magnitúdó; átmérő: 1,9 x 1,1 ívperc) galaxishoz. Szép látvány lehetne 18-án este az üstökös és az NGC 4536 (fényesség: 10,6 magnitúdó; átmérő: 7,6 x 3,2 ívperc) galaxis együttállása 42 ívperces távolságuk ellenére, ha nem lenne tőlük 5 fokra az első negyeden éppen túljutott Hold. Az üstökös felkeresése nem lehetetlen ezen a napon, de inkább csak a gyakorlott megfigyelőknek ajánljuk. Szerencsésebbek lehetünk május 30-án, amikor a C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS), az NGC 4116 (fényesség: 12,0 magnitúdó; átmérő: 3,8 x 2,3 ívperc) és az NGC 4123 (fényesség: 11,4 magnitúdó; átmérő: 4,3 x 3,2 ívperc) galaxis kerülnek egy vonalba egy holdátmérőn (30 ívperc) belül. Egy nappal később, május 31-én hajnalban az NGC 4073 (fényesség: 11,4 magnitúdó; átmérő: 3,2 x 2,3 ívperc) galaxissal fémjelzett csoporttól 38 ívpercre északra lesz megtalálható az üstökös.

A C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS) égi útja 2024.05.01-31. között, kiemelve a 2024.05.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült

2024.04.25. 19:39 (UT), 250/1000 Newton + ASI533MM; Gain 300; 4 x 60 s, Forgács Attila

C/2021 S3 (PANSTARRS)

Május másodikára cirkumpolárissá válik a C/2021 S3 (PANSTARRS) üstökös, mely mind a Naptól, mind a Földtől távolodik. A csökkenő aktivitása ellenére a hónap elején még 10,0 magnitúdós üstökös fényessége közel 1 magnitúdót fog csökkenni, így a hónap elején felkeresésére vizuálisan még talán a kisebb (5-12 cm) átmérőjű távcső is elegendő, de inkább a nagyobb távcsövek ajánlottak a megpillantásához, annak ellenére, hogy az üstökös elég kicsi kompakt maggal és kómával rendelkezik. Közepes és nagyobb távcsövekkel talán még a rövid csóvája is megfigyelhető.

Az üstökös a hónap során a Hattyú (Cygnus) testének közepétől egyre lassulva mozog északi irányba. Útja végig a Tejút csillagai között vezet, ezért szép látvány lehet, főleg fotografikusan, a csillagokkal teleszórt látómezőben. Szerencsére útja nem vezet el ködös mélyég objektumok közelében, így ha a jelezett helyen ilyet találunk, akkor az nagy valószínűséggel a keresett üstökös lesz. Biztos azonosítása miatt fél-egy óra elteltével ismét keressük fel, és ha a csillagokhoz képest elmozdult, akkor biztosak lehetünk benne, hogy megtaláltuk a C/2021 S3 (PANSTARRS) üstököst.

A C/2021 S3 (PANSTARRS) égi útja 2024.05.01-31. között, kiemelve a 2024.05.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült

2024.04.13. 01:40 (UT) 120/600 Refraktor + ASI178MM; Gain 100; 28 x 120 s, Bánfalvy Zoltán

Aki pedig csak gyönyörködni akar a kométákról készült megfigyelésekben, annak érdemes felkeresni az MCSE Észlelésfeltöltő oldalát (https://eszlelesek.mcse.hu), ahol akár regisztráció nélkül is válogathat a szép és érdekes képek között.

Kaposvári Z., Snt, Mzs, Bgb, Nmá