Közös észlelés Fülöpszálláson

Már régi tervem volt, hogy személyes kapcsolatba kerüljek tapasztalt amatőrtársakkal és persze közös észlelést végezzünk. Most végre minden összejött és sietős készülődés után, kissé megkésve indultam Kecskemétről Fülöpszállásra. Mire a helyszínre értem teljesen besötétedett, szerencsére a 250/1250-es TS-GSO Dobson-t nem kellett szerelgetni, csak kitenni a fűre és máris indulhat az észlelés. Illetve indulhatott volna, csakhogy otthon maradt a kereső és ráadásul én gyakorlatlanságomból adódóan, egyébként is csak a szabadszemes objektumokat tudom kivárható időn belül az LM-be csalni. Ezért is nagy örömömre szolgált, hogy eljött Szöllősi Attila is, akiről köztudott, hogy rendszeresen sok-sok sikeres észlelést végez, méghozzá nem Go-to mechanikával. Attila a bemutatózáshoz jobban használható H-EQ5 óragépes, acéllábas Celestronja már beélesítve várt. A gyors, szakszerű keresés kézi ráállás után szépen követte az egymás után ötletszerűen kiválasztott érdekességeket, látványosságokat. Közben a Kecskeméti Planetárium Meade Go-To villás műszerét is sikerült életre kelteni Szűcs Laci jóvoltából.

Mivel az érdeklődők hada nem lepte el a focipályát, szerény számban voltunk jelen, így spontán megindult egy kis tesztelés. A három műszer közül melyiknek jobb a képe, melyikkel lehet gyorsabban megkeresni ezt vagy azt. Ennek én roppant mód örültem, mert eddig nem volt lehetőségem ilyen tapasztalatot szerezni. Általában felváltva adtuk az ötletet, mit kellene megkeresni, Attila és Laci beállította a saját műszerein, aztán a Dobsont is célra állítottuk. Majd gyorsan körbejártuk egymás távcsövét. Próbálgattuk az okulárokat, hol egyik, hol másik műszerben. Előkerült egy UHC szűrő, egy 2″-os nagylátószögű, egy 5 mm-es ortho is. Ez az éjszaka számtalan tanulsággal és tapasztalattal gazdagított, végre először láttam élőben az M51-et, és ráadásul össze is hasonlíthattam több műszerben látottakkal.

Nos, a látvány mindhárom műszerben igazi élmény volt, bár mind háromnak meg vannak az előnyei, hátrányai. Laci műszere eléggé lestrapált állapotban van, ami látszik is a képén és hallatszik a hangján, de a villás felfogás még az élességállításkor sem engedte a tubust beremegni. Attila műszere szépen felment 600x-os nagyításig és stabilan követett, bár élesség állításakor a kép elmozdult és jobban remegett, mint a Meade. A Dobson pedig a fényerejével, kontrasztjával bizonyult jobbnak, de a folytonos után állítás nagy hátrányt jelentett. Éppen most mikor írom ezeket a sorokat, kaptam levelet arról, hogy mi az a jelenség, amiről részben lemaradtunk. Ugyanis még az érkezésem utáni pakolgatás közben egy erős villanást illetve a saját árnyékunkat láttuk és egy durranást is hallottunk, de mire körbe néztünk már nem volt semmi nyoma a történteknek. Nos, kiderült ez egy tűzgömb volt, mi persze a közvilágítás kipukkant lámpájára gondoltunk. Később, pedig több meteort is láttunk, bár azokat sem mindig teljesen, meg is jegyezte Attila, mi van ma, hogy különböző szokatlan irányokból jönnek a kövek.

{mosimage}

Miután minden ötletünk elfogyott és kezdett hideg is lenni, meg a műszerek teljesen bepárásodtak, befaltuk a házigazdáink, Morvai Józsi és Morvai Anikó által készített „észlelő” szendvicseket, a maradék forróteával és összepakoltunk. Elégedetten kocsikáztam a meleg autóban hazafelé és elhatároztam, hogy megtanulom a térképek használatát és keresés művészetét.

Ajánljuk...