101. Rees, Martin: Csak hat szám. Az Univerzumot kialakító erők
{mosimage}
Kapható a könyvesboltokban, és beszerezhető a Vince Kiadó KFT. (1027. Budapest, Margit Körút 64b.tel: 375-7288) címén.
A Királyi Csillagász Sir Rees, a világegyetemünkben mérhető fizikai törvények mérőszámait elemzi. A legfontosabb hat állandót, arányt, számot választva ki: N, epszilon, ómega, lambda, Q, D. Ezen számok alapvetően meghatározzák, hogy miért is ilyen a ma észlelhető világunk. Ezeket a számokat ezelőtt 15 milliárd éve Valaki” tudta, már akkor ilyen precízen behangolta, és ezt olyan jól követte el, hogy nyugodtan hátradőlhetett és sorsára, öntörvényü fejlődésére hagyhatta az egészet. Aztán a világegyetem éppen ilyen lett, amilyen. Ha csak egy picit is elszámolta, “elszúrta” volna ezeket a számokat: nem ilyen lenne a kozmosz, és mi sem lennénk, nem olvashatnánk ezt a könyvet.
Nagyon nehéz, alapvető, kemény dolgokról mesél a szerző, de könnyed, érthető stílusban. Végigköveti a természet törvényeit, a makro-és mikrofizika főbb jelenségeit, egészen a világ legeslegnagyobb méretéig. Elmerészkedik egészen az univerzum ma is látható részének sokmilliószorosáig!
Világos: ennek a világegyetemnek itt körülöttünk olyan kicsi a valószínüsége, hogy nem is szabadna léteznie. De még sokkal kisebb a valószínüsége (=nulla), hogy benne élőlények, sőt elmélkedő-gondolkodó lények létezzenek. Rees szerint ilyesmiknek abszolút nem szabadna lenni. Az biztos, hogy sokkal könnyebb lenne a kozmológusoknak, ha a világegyetem egyáltalán nem létezne, vagy legalábbis benne sehol sem alakult volna ki élet!?
Na de nem elemzem ennél aprólékosabban ezt a könyvet, inkább jó szívvel ajánlom olvasását! Ezt egy ültő helyben megteheti bárki, egy-két óra alatt kiolvasható a kötet. Benne van: a világ szerkezete, bolygók kialakulása, gravitáció, csillagok fejlődése, csillagok energiatermelése, galaxisok, táguló univerzum (Escher köbös térrácsaival illusztrálva), COBE, Nagy Bumm, kritikus sürüség, sötét anyag, barna törpék, neutrínók, antianyag, távoli szupernóvák, gyorsuló univerzum, entrópia, sima univerzum, a “Mennyire hihető a Nagy Bumm története?”, inflációs elmélet, multiverzumok, az Idő, az Idő nyila, kvantumgravitáció, szuperhúrok….stb.
A Sir optimista alapvetésével egyetérthetünk: “A nagyon korai univerzum leírása, és a multiverzum fogalmának tisztázása a 21. század kihívása. Ez kevésbé elbátortalanító, ha visszanézünk arra, mit értünk el a 20. században. 100 évvel ezelőtt rejtély volt, miért ragyognak a csillagok, fogalmunk se volt mindarról, ami a Tejútrendszeren túl található…. Ezzel szemben jelenlegi látóhatárunk 10 milliárd fényévig nyúlik, és történetét időben visszafelé a “kezdetet” követő töredékmásodpercig nyomon tudjuk követni.”
A csillagászok tehát (olvasva ezt a jó könyvet) elégedettek lehetnek. A fizikusok nem, mert sehogyse tudják a mikrovilág kvantummechanikáját és a gravitációs elméletet egyesíteni. De van remény! Egyik fizikus (név szerint valami Stephen Hawking) “most éppen arra fogadott, hogy 20 éven belül lesz egyesített elmélet, jólehet elismeri, nemrég kellett kifizetnie egy hasonló, 20 évvel ezelőtt kötött fogadása elvesztéséből adódó tartozását”! Reméljük, most ő nyer!
