Leszállt a Huygens – II. rész
{mosimage}
A rövidesen „magához térő” berendezés először is a környezetét fotózta, amihez a megvilágítást szolgáltató lámpák – a tervezett 15 percen túl – több mint egy óráig működtek. A már biztos alapra került szonda parancsot adott a mintavevő szerkezetnek (penetrátor), ami 15 cm mélyen hatolt a vékony felszín alatti nedves homok, vagy agyag tulajdonságaival megegyező rétegbe. A közelről készült felvételeken látható nagyobb jégtömböknek gondolt alakzatok valójában köveknek bizonyultak, és a többi számtalan adat részletes feldolgozását még hónapokig, vagy akár évekig is végezhetik az Európai Űrrepülési Irányítóközpont (ESOC) munkatársai.
A tudósok által “ősi fagyott Föld”-nek nevezett Titánon kialakult 1,6 földi atmoszféranyomásnak megfelelő légkör 95%-ban nitrogénből áll, és a jelenleg itt kialakult viszonyok nem alkalmasak az élet hordozására. Ennek ellenére – a mínusz 180 Celsius-fok, és a folyékony szénhidrogén-vegyületek kivételével – az itt létrejött fizikai-kémiai körülmények nagyban hasonlatosak az élet kialakulása előtti ősi Földön 4 milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett állapotokhoz.
A távoli jégvilágban örökre elnémult Huygens küldetését az űrkutatás egyik legnagyobb sikertörténetének tekintjük.
