Szaturnusznál a Cassini
Vezérlésük terveit előrelátóan és hihetetlen pontossággal kellet elkészíteni, mert az események tőlünk mintegy 1,5 milliárd kilométerre történnek, ahonnét a rádiójelek csak 1 óra 23 perc alatt érnek a földi irányító központba. Éppen ezért, a szondáknak mindent automatikusan kell végeznie, hiszen az ilyen távoli események a földi időpontokhoz képest, közel másfél órával korábban zajlanak (kommunikációs késés).
2004. december 24.-én a Cassini anyaszondáról leválik a Huygins űrszonda és 2005. január közepén megközelíti a Szaturnusz legnagyobb holdját, a Titánt. Ekkor begyújtva fékező rakétáit megkezdi a leszállást és az egyre lassuló szonda két lépcsőben kinyitja nagyobb, majd kisebb ejtőernyőjét és a Titán sűrű légrétegein át leereszkedik a felszínére. A leszállás közben végzett adatgyűjtést követően, körülbelül 60 percig lesz képes a felszínről visszasugározni a mért eredményeket és felvételeket, majd örökre elnémul.
A Cassini négy év alatt 74-szer fogja megkerülni a Szaturnuszt és ezalatt számtalan adatot gyűjt az óriásbolygó felhőzetéről, a mágneses térről és a holdak anyagi szerkezetéről. A gyűrűrendszer por és törmelékanyagáról máris hihetetlen részletességű képsorozatot küldött, ami régebbi holdak maradványaira utal.
