Újvárosi csillagászat

Az épülő városban különböző érdeklődésű emberek dolgoztak, akik közül egyesek az ötvenes-hatvanas években tudás és hobby szerint csoportokat, szakköröket hoztak létre.  Az amatőrcsillagászat is ebben az időben született, amit leghűebben nyugdíjas barátunk, Farkas István szavaival tudok idézni: „A dunaújvárosi csillagászati klub 1963-64-ben alakult munkásfiatalokból, akik könyvtári olvasólapokon nyomozták ki az azonos érdeklődésű társaikat. A tagok többsége még csillagászati távcsövet sem látott, így az első 15 centiméter átmérőjű tükrös műszer nagy sikert aratott közöttünk. Az égre meredő tükrös teleszkóp városunkban annyira ismeretlen eszköznek számított, hogy az akkor még sötét piactéren posztoló rendőrök is belevilágítottak.”
Az amatőrcsillagászat terén bekövetkezett nagy változás, dr. Kulin György csillagász nevéhez fűződik, aki fellendítette az amatőrmozgalmat, megalakította a Csillagászat Baráti Körét, és viszonylag olcsón hozzájuthattunk különböző optikai elemekhez. Gyakoriak lettek az ismeretterjesztő előadások, és beszerezhetővé váltak azok a 10-20 centiméter átmérőjű üvegkorongok, melyekből a leírások, és a mellékelt csiszoló-polírozó készlet segítségével távcsőtükröket, teleszkópokat készítettünk. Ezzel végre eldobhattuk a dióverőknek csúfolt távcsöveinket és befejeződött az a kor, amikor még papírcsőbe szerelt szemüveglencsékkel vizsgáltuk az eget.
A hatvanas-hetvenes években a városi szakkör tagjai kiváló vezetőikkel eredményesen dolgoztak, még országos csillagászati vetélkedő is volt városunkban. Közös segítséggel felépült a Vasmű Igazgatóság tetején ma is látható kupola, alatta egy 30 centiméter átmérőjű távcsővel, de az Igazgatóság előtti parkoló növekvő fénye és a Martin acélgyártás során képződő porral telített füst megpecsételte a kis obszervatórium sorsát. A nyolcvanas évek végén a tagok sorra lemaradoztak, és a szakkör feloszlott.
A kilencvenes évek elején a TIT szervezésével újraindultak a foglalkozások, de próbálkozásuk nem volt eredményes, mert az előadások csak elméleti síkon zajlottak. Lassan elmaradtak az érdeklődők, de a csapat törzse vezető nélkül is tartotta a heti összejöveteleit a Munkásművelődési Központban. 1997-ben a Hale-Bopp üstökös megfigyelésére már távcsöves bemutatókat tartottunk, és lassan állandó észlelő csapattá váltunk. Az 1999. augusztusi napfogyatkozás alkalmával még szorosabb lett a kapcsolat tagjaink között, a régi társaink is felzárkóztak, majd a városi és környékbeli amatőrökkel 1999 év végén létrehoztuk a dunaújvárosi Szíriusz csillagász szakkört.
A heti foglalkozásokon kívül gyakran találkoztunk riadóláncunknak köszönhetően, és megkezdtük az égi objektumok fényképezését, ami arra ösztönzött bennünket, hogy mindezt másnak is láthatóvá tegyük.
Első kiállításunk a csillagászat 2000, nagy sikert aratott a nézők körében, és az aktívabb közös munka szakkörünkben tovább erősítette a baráti kapcsolatokat.  
Fokozott ismeretterjesztő, és észlelő tevékenységünk alapján, Szakos Szelimen vezetésével 2001. március 23.-án, megalakítottuk a Magyar Csillagászati Egyesület Dunaújvárosi Csoportját.

E név fokozott felelősséget, ismeretterjesztő-szervező, és megfigyelő munkát jelent számunkra, melyről e-mail segítségével folyamatosan beszámolunk egyesületünknek, majd éves munkánkról, a minden évben megrendezésre kerülő országos közgyűléseinken kell számot adnunk több száz tagtársunk előtt.
Erre a szakcsillagászok előadásaival, konzultációkkal, és asztrobörzével tarkított közgyűlésre, ez év május 10-én, került sor az Óbudai Művelődési Házban, ahol helyi csoportunk 6 fővel képviseltette magát.
A Magyar Csillagászati Egyesület tagjai között több szakcsillagásszal tartjuk a kapcsolatot, akik az adott esetben meghívott előadóként látogatják meg csoportunkat, vagy az országos rendezvényeken, csillagásztáborokban tudunk velük konzultálni az érdekesebb jelenségekkel, felfedezésekkel kapcsolatban. 
Büszkék vagyunk Szaniszló Erikára, aki szakköri munkája, és igyekezete alapján felvételt nyert a Szegedi Csillagászati Egyetemre, és ma harmadévesen előadásaival színesíti helyi csoportunk foglalkozásait.
Ma az amatőrcsillagászok már könnyebben juthatnak távcsövekhez, de éppen a bőség zavara miatt kell óvatosabbnak lenni! Az érdeklődők már 30-40 ezer forintért kaphatnak lencsés csillagászati távcsöveket, melyek hihetetlen, 525-szeres nagyításokra is képesek, de vigyázzunk, ez csak üzleti fogás. Ezek az ingatag állványra épített távcsövek kezdők számára 100-120-szoros nagyításig jók a Hold, a bolygók, és a táj megfigyelésére, de komolyabb amatőrmunkára, vagy fotózásra nem alkalmasak.
A kezdők számára megfelelő „olcsóbb” tükrös műszer ára sajnos70 ezer forintnál kezdődik például a Pesti, vagy a Fehérvári Média Márk boltokban. Az észlelő munkához legalább három, különböző fókuszú okulár szükséges, míg az asztrofotózáshoz a megfelelő fényképezőgépen kívül további kiegészítők is kellenek. Legfontosabb egy jó óragép, amely a hosszú expoziciós idejű felvételek alatt pontosan követi a látszólag nyugat felé elmozduló égitesteket, és szükség esetén tudjunk vele lassítani-gyorsítani. Így már az olcsó teleszkóp ára is 150 ezer körül jár, de haladók műszerei ennél jóval többe kerülnek.
Szerencsére vannak közöttünk olyan komoly szaktudással rendelkező amatőrök is, akik olcsóbban készítik az esetenként gyári optikákat is felülmúló távcsőtükröket, amelyeket tubusba szerelve magunk is készíthetünk állványra szerelt távcsövet.
Mindnyájunk öröme és egyben feladata, másokkal is megosztani a látvány szépségét, de ezt sokszor csak fotózással tudjuk elérhetővé tenni.  
Csapatunkból néhányan vidéken laknak, és Ők már az udvarból is csodálhatják az égbolt ékszereit, de mi városi amatőrök, ha a Nap, a Hold, és a bolygók észlelésén túl mást is szeretnénk látni, kénytelenek vagyunk 5-15 kilométerre elhagyni a lámpaerdőt, mert a világos égi háttér itt elmossa (felülírja) tejútrendszerünk halvány csillagait, és a csillagok közötti sötét „ablakokon” több millió fényévről átderengő csillagvárosok sokaságát.  
Az északi égbolt ezerötszáznál is több halvány objektuma közül, csodálatos program a kezdő mély-ég vadászok számára egy, vagy több év alatt végigészlelni
azt a 110 fényesebb objektumot, melyek többsége kellő türelemmel 10-15 centiméter átmérőjű műszerekkel is elérhető.
E látványos objektumok felfedezője Charles Messier, aki az 1700-as években vált amatőrcsillagászból neves üstökös-felfedező csillagásszá. Az üstökösök kutatása közben 9 centiméter átmérőjű távcsövével felfedezett sok olyan homályos ködfoltot, melyek a vándorló üstökösökhöz (kométákhoz) képest mozdulatlanok voltak. A számára zavaró objektumokat hosszú idő után sorra megtalálta, és azokat
az égi koordináták szerint 1-110-ig katalogizálta, melyeket az NGC, azaz New General Catalog számai mellett ma is nevének „M” betűjével jelölünk.
Az általa összeállított, majd többszöri kiadásban megjelent Messier Album című könyv, ma is az amatőrcsillagászok féltett kincse. 

Azt, hogy mikor megyünk mély-ég objektumokat észlelni, mely fogalom alatt a galaxisokat, gázködöket, nyílt, és gömbhalmazok sokaságát értjük, vagy mikor lehet fotózni őket, nem lehet előre tervezni, csak a derült ég alapján megsejteni.
Egy felhőtlen, megfelelő átlátszóságú holdtalan estén sorba megcsörrennek mobiljaink, és néhányan elindulunk a közösen megbeszélt helyszínre, ahol mindig a légkör nyugodtsága alapján tudjuk eldönteni a fényképezés lehetőségét.   
A fotózásra beállított objektum követését a távcsőállványra szerelt óragép végzi, de szemünket így is a vezetőtávcső világító szálkeresztjén kell tartanunk, felkészülve az esetleges korrekció elvégzésére. Ez a mozdulatlan figyelés fárasztó feladat, mert egy rossz mozdulat, egy váratlan lépés tönkretehet mindent.  Az expozíció sokszor félóráig, vagy annál tovább is eltart, és közben csak abban reménykedhetünk, hogy egy repülőgép kondenzcsíkja sem hagy nyomot a negatívon.
Arra a várható kérdésre, hogy miért nem unjuk meg a sokszor hajnalig tartó megfigyeléseket, csak azt tudom mondani, hogy csodálatos. Csodálatos egy a végtelenben lebegő szétrobbant csillag gázburkából létrejött gyűrűsköd, vagy egy a csillagok szülőhelyeként ismert hidrogénfelhő, és külön siker számunkra az ilyen szabad szemmel láthatatlan objektumok megtalálása, és azonosítása.
Sokan kérdezték már tőlünk: „Mit akar egy amatőr kis műszerével az óriástávcsövek világában, amikor automaták fotózzák az égboltot?” Erre példaként elmesélem Önöknek Berkó Ernő amatőrbarátunk észlelési eredményét, aki 1991-ben egy galaxist vizsgált távcsövével a Göncölszekér (Nagy Medve, latinul Ursa Maior) közelében, és feltűnt neki a ködös objektum peremén egy apró csillag, melyet emlékezete szerint még soha sem látott.  Gyors egyeztetés után szupernóvára gyanakodva értesítette a Nemzetközi Csillagászati Uniót, majd kétnapi izgatott várakozás után kapta a jó hírt: Elsőként ő fedezte fel az1991 by szupernóvát.
Végül Dr. Kulin György szavait idézve:
„Sokkal több az égi jelenségek száma, mint amennyit a szakcsillagászok nyomon követhetnek. Sok váratlan égi esemény történik, melyeket a sok tízezer amatőr hamarabb észrevesz, mint a kupola résén át fényképező szakcsillagász.”