Pofonok a Holdról
Ne ijedjen meg a Kedves Látogató, Olvasó e “kemény” bevezető ellenére a pofonok csak képzeletben zuhognak majd, de lehet, hogy ez a “virtuális pofon” fájdalmasabb lesz, mint a valódi…
A Népszabadság 2002. szeptember 13-ai számában Horváth Gábor washingtoni tudósító számolt be az első pofonról, “Kiütéssel győzött a tudomány – Az űrhajós jobbegyenese döntött a vitában” című írásában:
” Edwin Aldrin kénytelen volt saját kezébe venni egy “tudományos” vita sorsát. A 72 esztendős asztronauta tekintélyteremtő jobbegyenessel szabadult meg egy őt zaklató filmrendezőtől, aki a Bibliával bökdöste, és mindenképpen azt akarta, esküdjön meg, hogy tényleg járt a Holdon.
A 37 éves, Aldrinnál nagyobb termetű Bart Sibrel interjúajánlattal csalta az űrhajóst egy Los Angeles-i szállodába. A rendező az összeesküvés-elméletek lelkes híve, most éppen azzal tölti az idejét, hogy bebizonyítsa, az Apollo-11 nem is szállt le a Holdra, valójában el sem hagyta a Földet. A lánya kíséretében érkező Aldrint a falhoz szorította, az orra előtt hadonászott, és hazugnak nevezte, amiért pénzt fogad el interjúért olyasmiről; amit nem is tett meg. A Buzz – Dongó – becenevű Aldrin előbb megpróbált kitérni, majd rendőrért kiáltott, végül egyetlen jól irányzott ütéssel harcképtelenné tette az izgága filmest. Sibrel feljelentést tett; de a rendőrség hivatalból is vizsgálja az eseményeket. A folytatásról az ügyészségnek kell döntenie.
Aldrin 1969. július 20-án másodikként járt a Holdon. Sibrel teóriája annyira komolytalan, hogy a sokatmondó című The Sceptical Inquirer Magazine szóvivője a Los Angeles Timesnak nyilatkozva kijelentette: – Tökéletes marhaság azt állítani, hogy a Holdra szállás csalás lett volna. Bolondság. A tudományos bizonyítékok megkérdőjelezhetetlenek.”
Itt véget is érhetett volna a történet, és az a rögtön kialakuló vélemény sem zavart volna, hogy “na ugye, Aldrin most bebizonyította, hogy mégsem volt a Holdon…!” bár előttem ismeretlen “logikából” fakad ez a következtetés. A végső lökést a pofonsorozat beindításához az idei Űrnapon, azaz november 20-án kaptam az egyik kereskedelmi rádió reggeli műsorának hallatán. Természetesen csak a sors vak szeszélye tette pont az Űrnapra ezt a műsort, bár a “BéBé”-páros adós maradt a magyarázattal, hogy mi késztette őket egy nagyjából két hónappal ezelőtti esemény taglalására…?
Sajnos nem tudtam végighallgatni a műsort, – rohantam az Űrnapra – de az addig hallottak alapján meggyőződtem arról, hogy a műsorvezető páros “hitében megingott”, és a – zászlólobogástól kezdve a csillagok láthatatlanságáig az Apollo-11 űrhajósai által készített felvételeken – felsorolt ellentmondásokból ugyanazt a következtetést vonták le, mint amiért Mr. Sibrel a pofont kapta. Vagyis, hogy a Holdra szállás kamu volt, és a felvételek itt a Földön készültek, ha jól emlékszem egy amerikai katonai hangárban.
Nos, megpróbálom nemcsak az említett műsorvezetők “hitét” helyreállítani, hanem jól irányzott virtuális jobbegyenesekkel kiütni a hamis tételeket a Holdra szállás történetéből. Állóképességemet ismerve őszintén remélem, hogy a bíró az én karomat felemelve hirdeti ki a győztest a mérkőzés végén…
