Égi kalendárium: 2018. január | MCSE

Égi kalendárium: 2018. január

Megkezdődött a leghidegebb téli hónap – lássuk, mit kínál 2018 januárja a csillagászatkedvelők számára!

A bolygók járása

Merkúr: A hónap első felében jól megfigyelhető napkelte előtt a délkeleti égen. 1-én egy és háromnegyed órával kel a Nap előtt, 2-án van legnagyobb nyugati kitérésben, 22,7°-ra a Naptól. Láthatósága ezután lassan romlik, 20-án már csak egy órával kel a Nap előtt. A hónap utolsó napjaiban már elvész a kelő Nap fényében.

Vénusz: A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg, 9-én felső együttállásban van a Nappal. Fényessége -4,0m-ról -3,9m-ra csökken, átmérője 9,8″, fázisa 0,999-ről 0,99-ra csökken.

Mars: Előretartó mozgást végez a Mérleg, majd 31-től a Skorpió csillagképben. Kora hajnalban kel, a hajnali órákban látható a délkeleti ég alján. Fokozatosan fényesedik 1,5m-ról 1,2 m-ra, látszó átmérője 4,8″-ről 5,6″-re nő.

Jupiter: A Mérleg csillagkép közepén végez előretartó mozgást. Hajnalban kel, az éjszaka végén látható a délkeleti égen mint ragyogó fényű égitest. Fényessége -1,9m, átmérője 34″.

Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Nyilas csillagképben. A hónap közepétől már kereshető napkelte előtt a délkeleti ég alján. Fényessége 0,5m, átmérője 15″.

Uránusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg a Halak csillagképben, éjfél után nyugszik. 2-ától előretartó mozgást végez, amely egyre gyorsul.

Neptunusz: Az esti órákban figyelhető meg, előretartó mozgást végez a Vízöntő csillagképben. Késő este nyugszik.

Együttállások

A 2018-as esztendő nem bővelkedik olyan mértékben együttállásokban, mint a 2017-es, ám ennek ellenére lesz néhány kimondottan látványos égi randevú.

Rögtön az év elején lesz az év legszorosabb és talán legszebb bolygóegyüttállása: január 7-én hajnalban (05:30 UT) egymástól 13′-re, azaz kevesebb mint fél holdátmérőnyire láthatjuk a -1,5 magnitúdós Jupitert és a +1,6 magnitúdós Marsot! A vörös bolygó látszólag két és félszer lesz messzebb az óriásbolygótól, mint a Ganymedes és a Callisto párosa. A két bolygó lenyűgöző kettősétől nyugat felé 2 fok távolságban a Mérleg csillagkép binokulárral megfigyelhető kettőscsillagát, az α Librae-t (Zubenelgenubi) is érdemes felkeresni.

Január 11-én hajnalra a két bolygó távolsága 1,8 fokra nő, de csatlakozik hozzájuk szűk 4 fok távolságra a 28%-ban megvilágított – és erős hamuszürke fényt mutató – Hold is.

Január 15-én 05:50 UT-kor a horizont felett 5-7 fokos magasságban megpillanthatjuk vagy lefotózhatjuk – kiváló égbolt esetén – a Szaturnusz, a Merkúr és a rendkívül vékony (44,5 órás) holdsarló háromszögét, ahol alul, a háromszög csúcsán a Merkúr található. Nyugatra tőle a Szaturnusz 2,5, észak felé a Hold 2,7 fok távolságra lesz látható.

Jupiterholdárnyék-játék

Január 5-én az Europa és Ganymedes árnyéka a Jupiterre vetül

Legutóbb október 26-án volt a Jupiter együttállásban a Nappal, azóta már 57 fokos nyugati elongációba került, és a Nap előtt négy és fél órával kel. Így szinte egész hajnalban uralja az égboltot a szembenállása felé közeledő Marssal együtt. Ezen a hajnalon kevesebb mint egy fokra tartózkodnak egymástól (legközelebb két nap múlva, 7-én hajnalban, lesznek mindössze 12 ívpercre). A Jupiter 2 óra UT-kor kel, de ekkor már a Ganymedes árnyéka a bolygó felszínén vonul, ehhez fél óra múlva csatlakozik az Europa árnyéka az északkeleti peremen. A megfigyeléshez  jó keleti-délkeleti horizontra lesz szükség, hiszen ekkor a bolygó még csak 3-5 fok magasan lesz a látóhatár felett. Viszont kényelmesen megvárhatjuk, hogy magasabbra emelkedjen, hiszen a két sötét árnyékfolt több mint egy órán keresztül a felhőzeten tartózkodik. Leglátványosabban 3:00-3:15 között láthatjuk azokat, még messze a peremtől, miközben 3:03-kor az Io egy perc alatt eltűnik a Jupiter árnyékában. Elsőként a nagyobb Ganymedes árnyéka vonul le a bolygóról 3:36-kor 12-15 fokos magasság mellett. Utána az Europa árnyékának vonulását még több mint egy órán át követhetjük, miközben maga a hold is a bolygó felhőzete előtt látszik.

Az ábra 3:00 UT-kor ábrázolja a Jupiter keleti felén a két árnyékvető holdat, a nyugati peremen pedig az Iót néhány perccel az árnyékba merülés előtt.

2:32,9   Europa              árnyékvetés kezdete
3  3,3    Io                     fogyatkozás kezdete
3 36,4   Ganymedes       árnyékvetés vége
4 35,4   Europa              átvonulás kezdete
4 49,2   Europa              árnyékvetés vége

01-05-0300ut

Észleljük a Cerest!

Az elkövetkező hónapokban kedvező helyzetben észlelhetjük az elsőként felfedezett kisbolygót, az (1) Cerest (amely 2006-ban kapott törpebolygó besorolást). Az égitest január 31-én kerül oppozícióba, fényessége ekkor 6,9 magnitúdó lesz. A következő hónapokban is érdemes próbálkozni észlelésével, és nyomon követni lassú vándorlását a csillagos égi háttér előtt.

01-2018-ceres-171001-180531 Az (1) Ceres törpebolygó keresőtérképe

Észleljük a Mira Cetit!

Az elsőként felfedezett pulzáló változócsillagról közel négy évszázadnyi folyamatos adatsor született a csillagászok generációinak köszönhetően. A magyar amatőrcsillagászok évtizedek óta nyomon követik ezt a pulzáló vörös óriáscsillagot, amelynek nagyjából január végén esedékes soron következő maximuma. A Mira Ceti szabad szemmel is könnyen megfigyelhető január és február során, ezért mindenkinek ajánlunk, hogy végezzen róla rendszeres fényességbecsléseket, amelyek alapján megbizonyosodhat a csillag változó voltáról épp úgy, mint az emberi szem mint “mérőműszer” hatékonyságáról. A változóészlelés nem ördöngösség, az MCSE Változócsillag Szakcsoport oldalán olvashatunk róla.

cet-iridium32_0102

A Cet csillagkép egy látványos Iridium-felvillanással, Landy-Gyebnár Mónika január 2-i felvételén.

MiraCet-aavso-a

A Mira Ceti (omikron Cet, a térképen középen, “célkeresztben” AAVSO észlelőtérképe.

MiraCet-2010-2017-1230-35

A Mira Ceti fénygörbéje 2010-2017 között, 35 magyar amatőrcsillagász 1230 fényességbecslése alapján.

Üstökös-ajánló

Üstökösök szempontjából az 2018-as év januárja ott folytatódik, ahol a 2017. decembere abbamaradt. Sőt talán rosszabb is lesz ez a hónap, mint az előző. Kis és közepes távcsövekkel kevés szám szerint 7 db üstökös felkeresésével érdemes próbálkozni abból a kb. 30 darabból, amit nagyobb (40 cm feletti átmérőjű) távcsövekkel vizuálisan, de közepes (legalább 20 cm-es) műszerrel fotografikusan lehet megkeresni. A halványabb üstökösök közül is többhöz igazi szerencse és jó ég kell.

Napnyugta után nem sokkal még érdemes megpróbálni felkeresni a horizonthoz és egymáshoz is elég közel tartózkodó 29P/Schwassmann-Wachmann-t (13 magnitúdó körül) és a 185P/Petriew-t (13,5 magnitúdó). Előbbi a Bak csillagképben tartózkodik, míg utóbbi a Bakból indulva halad keresztül a Vízöntőn, miközben a Naphoz közeledik. Remélhetőleg aktivitása is nőni fog.

Hónap elején fotografikusan közepes, vagy nagy távcsővel vizuálisan is elérhető lehet még 71P/Clark (Vízöntő), 213P/Van Ness (Vízöntő, majd Halak) 240P/NEAT (Cet) üstökös. Mindegyik közös jellemzője, hogy központi csillagunktól távolodva aktivitásuk és ezzel együtt fényességük is csökken.

Szintén a Halakban távolodik a Naptól és a Földtől a C/2015 V1 (PANSTARRS) jelű égitest a Halakban. Szintén 16 magnitúdó körüli fényességgel jelzik előre, de ennél sokkal halványabb kinézetű.

A Naphoz közelítő üstökösök sorába tartozik a C/2017 S6 (Catalina) a Pegazusban. Vizuálisan már decemberben 16 magnitúdónál fényesebbnek látták, de az előrejelzések vele kapcsolatban borúlátóbbak.

Szintén a Halakban mozog a 14 magnitúdó körülinek becsült 47P/Ashbrook-Jackson, de távolodása miatt fényéből veszíteni fog.

Decemberi kakukktojás volt és remélhetőleg januárra is az marad a Kos és a Cet határán 174P/Echeclus. Decemberben ugyanis nem várt kitörést produkált több mint 7 CSE-re levő és távolodó üstökös. Ennek során 3-4 magnitúdót fényesedve érte el a közepes műszerekkel vizuálisan megfigyelhető 13 magnitúdós fényességét, amiből fokozatosan veszít. Szinte egész éjszaka felkereshető.

Talán a januári ég legszebbje lehet a majdnem egész éjszaka a Taurusban felkereshető C/2016 R2 (PANSTARRS) üstökös. A hónap elején a Hyadok halmaz közeléből indulva jut el a hónap végére a Pleiadok halmaz közelébe. Bár közeledik a Naphoz és ezért aktivitása nőhet, de közben a Földtől távolodik, ezért fényessége 10-11 magnitúdó között alakul.

Két fényesebb üstököshöz már éjfél után érdemes kimenni az ég alá. A 62P/Tsuchinshan a Szűz csillagkép haladva távolodik központi csillagunktól ezért fényéből veszít. Cserébe viszont észlelése kihívás a halvány galaxisoktól hemzsegő vidéken. Azonosításához nagyon jó térkép és vizuális megfigyelés esetén idő kell, hogy az elmozdulásában biztosak legyünk.

A 24P/Schaumasse üstökös a Mérleg csillagképben gyorsan halványodva tréfálhatja meg a felkészületlen megfigyelőt. Itt is sok a halvány galaxis, melyek kinézetre nagyon hasonlíthatnak az üstököshöz. Ráadásul 16-17-én majdnem elüti a halvány NGC 5917-et, majd egy héttel később az NGC 5973-at is. A biztos azonosításhoz érdemes kivárni az égitest elmozdulását.

Egész éjszaka megfigyelhető két olyan üstökös, melyekhez 2017-ben nagy reményeket fűztünk. Az egyik a C/2017 T1 (Heinze) volt. Amilyen gyorsan jött, úgy már megy is, miközben fényessége éppen csak a közepes távcsövekkel érzékelhető határt lépt át. A hónap elején még cirkumpoláris a Cepheusban, de gyorsan mozog a Cassiopeián és a Gyik csillagképen át, majd a hónap vége már a Pegazusban találja.

Másik reménységünk a C/2017 O1 (ASASSN) volt. Sajnos ez az üstökös is csalódást okozott, mert fényessége éppen csak elérte a 9 magnitúdót. Most már 12 magnitúdó körül jár és fokozatosan csökken, ahogy távolodik a Naptól és a Földtől. Szinte egész hónapban a Sarkcsillag közelében jár a Cepheus csillagképben. Január 7-8-án szép együttállásban lesz az NGC 188 jelű nyílthalmazzal.

 

Észlelések felöltése: eszlelesek.mcse.hu