HULLÓCSILLAGOK | MCSE

HULLÓCSILLAGOK

A Naprendszer határán húzódó Oort-felhőből esetenként kilökődik egy-egy kisebb égitest, amely lassan a Nap felé veszi az irányt. Csillagunkhoz közeledve a sugárzó hő megolvasztja a – bolygórendszerünk keletkezésekor – ráfagyott gázokat, amelyeket az égitestre tapadt porszemcsékkel együtt magával ragad az erősödő napszél. Az anyaégitest mögött húzódó csóva esetén már üstökösről beszélünk, amelynek ködös gázfelhője a Napunkkal ellentétes irányban több millió kilométere nyúlik. A Naptól távolodó üstökös (kométa) magjára lassan visszahúzódik a lehűlt gázanyag java, ám ha éppen óriásbolygóink közelébe ér, előfordulhat, hogy azok gravitációs ereje nagy anyagtömegeket szakít le róla. Egy-egy keringés során ezek a porszemcsék és kődarabok hosszan elszóródnak a pályája mentén és sokszor kisebb rajokba tömörülnek.


Földünk napkörüli útján időnként keresztezi néhány üstökös pályáját, és ez esetben láthatunk néhány meteort, ám ha esetleg egy meteorraj kerül az utunkba, akkor a légkörünkbe csapódó porszemcsék csodálatos meteorzáporában gyönyörködhetünk. Néha megesik, hogy nagyobb öklömnyi ködarab vágódik a légkörbe, amikor az több darabra hullva, – a villámlás fényével vetekedő – óriási felvillanást (Bolida) produkál, amelynek fénylő füstcsíkja percekig látszik. Ami a talajra hullott nagyobb (összeégett) meteorból megmarad, meteoritnak nevezzük. {mosimage}

Ez év októberében is láthatunk meteorrajokat, amelyeket gyakorisága, maximuma idején a legjobb megfigyelni. Az Ikrek csillagképből érkező Epszilon Geminidák aktivitása 14. és 27. között lesz, míg maximuma szerencsére jóval a telihold után, 18-án várható. A meteorok elnevezése arra a csillagképre utal, amely felől érkeznek, (radiáns) és ezt sokszor halvány füstcsík jelöli. Másik raj az Orionidák, amelynek aktivitása október 02. és november 7-e közé esik, míg maximumát október 21-én várjuk. Ez utóbbi észlelése éjfél körül a legjobb, mivel az Orion csillagkép ekkor emelkedik kellő magasságba.