Szegedi távcsöves találkozó

Régóta tervezett eseményre került sor szeptember 27-én a Szegedi Csillagvizsgálóban. Bár az MCSE Szegedi Csoportja már évek óta csak online csoport képében létezik, időről időre felmerül az igény egy aktív amatőrcsillagász közösség (újbóli) létrehozására. Ennek az első (vagy inkább nulladik) lépése lett a Szegedi Távcsöves Találkozó. Az elnevezés ugyan teleszkópok és észlelők tucatjait sejteti, a realitás azonban az, hogy ezzel az eseménnyel még csak a környékbeli amatőrcsillagászok és távcsőtulajdonosok figyelmét szerettük volna felkelteni.

Ebből a megfontolásból a rendezvényt szabadon látogathatóvá tettük mindenki számára, akit érdekelnek a vizuális megfigyelések és az asztrofotózás rejtelmei. Az észlelések gerincét a hét főnyi „kemény mag” (Berta Nagy László, Eperjesi Dávid, Erdélyhegyi László, Hődör Gábor, Kelemen Tamás, Pintér Máté és Vékony Miklós) által felsorakoztatott teleszkópok és kamerák jelentették, amelyhez a Szegedi Csillagvizsgáló részéről is hozzájárultunk néhány műszerrel. A kupolában rejtőző, CCD-kamerával felszerelt, 40 cm-es Newton egyelőre még nem került bevetésre, a látogatók azonban betekintést kaphattak a Csillagvizsgáló múltjába és az eszköz működési elvébe (Bókon András jóvoltából). Az észlelési programot a Galaxisok – csillagszigetek az Univerzum tengerében (Czavalinga Donát) és Az égbolt csodái (Barna Barnabás) címen tartott előadások egészítették ki.

Az este elején még úgy tűnt, hogy elkél a meghirdetés során a borult idő esetére tett kiegészítés, az egyre gyülekező felhők ugyanis a legtöbb irányban lehetetlenné tették az észlelést – legalábbis a csillagászati objektumok tekintetében. Ekkor ugyanis még az is felmerült, hogy a közeli rádiótorony fényeit fogjuk megmutatni az érdeklődőknek. A déli égbolt azonban szerencsére kitartott, így előbb a Jupitert, majd a Szaturnuszt tudtuk bemutatni a Csillagvizsgáló előtti utcaszakaszon az éppen érkező látogatóknak. A többi műszer a teraszon sorakozott fel, igen jelentős teleszkóp/m2 sűrűséget produkálva. Az előadások után a látogatók rendre a teraszra járultak, ahol az egyre inkább derültté váló égbolt kínálta objektumok – többek között az M13, az Albireo és az ISS – megpillantása mellett jó hangulatú beszélgetések folytak távcsövekről és asztrofotózásról egyaránt. Az est végére már olyan objektumok is terítékre kerültek (pl. a Neptunusz apró kékes korongja), amelyeket a Csillagvizsgáló nyitva tartásain általában nem szoktunk bemutatni.

Becslésünk szerint 90–100 érdeklődő látogatott el a Szegedi Távcsöves Találkozóra, és bár csak néhányan mutattak határozott érdeklődést az SZHCS közösségéhez való csatlakozásra, így sem lehetünk elégedetlenek. Hosszú évek után végre sikerült összehozni a legaktívabb szegedi amatőrcsillagászokat egy közös bemutató erejéig, a szervezett program pedig nem csak jó hangulatú lett, de hasznos tapasztalatokkal is járt. A kis létszámú csoportfoglalkozások helyett a közeljövőben is hasonló pályán szeretnénk tartani az SZHCS-t: közös észlelések és nyilvános bemutatók a rugalmasság és közösségépítés jegyében – mert láthatólag erre Szegeden is igény mutatkozik.

Barna Barnabás

(Kelemen Tamás fotói)