A Nemzetközi Csillagászati Unió állásfoglalása a tömeges műholdfelbocsátásokról

Az elmúlt hetekben nagy érdeklődést – és az amatőr-, valamint szakcsillagászok részéről erőteljes ellenérzést – váltott ki a SpaceX által tervezett tízezernyi, a StarLink hálózatba tartozó műholdcsalád első 60 tagjának felbocsátása. Ezek a földfelszín minden pontján megfizethető, szélessávú internetelérés biztosítására felbocsátott holdak viszonylag alacsony pályán keringenek, így felbocsátásuk után – még alacsonyabb pályán – szabad szemmel is könnyűszerrel, magasabb pályákon pedig kisebb távcsövekkel is láthatók.

Fényességükre és nagy számukra való tekintettel (hasonlóan a jóval csekélyebb számú, és csak időnként felvillanó Iridium-műholdak felbocsátása előtti időszakhoz) az éjszakai égbolt látványát kedvelők, illetve szakcsillagászok körében jogos félelem keletkezett. Az elmúlt évtizedekben számos műhold került Föld körüli pályára. Ezek között megtalálhatók csillagászati, űrkutatási, meteorológiai, földtudományi és számos más céllal felbocsátott, rendkívül hasznos eszközök. Mind ez idáig a kommunikációs céllal működő műholdak száma 200 alatt volt, azonban úgy tűnik, a jövőben ezek száma drasztikusan emelkedni fog, akár tízezres nagyságrendben veszik majd körül bolygónkat. Ezen „csillagképeket” alkotó műholdak száma hamarosan meghaladja az összes eddig felbocsátott műhold számát.

A Nemzetközi Csillagászati Unió aggodalmát fejezi ki ezen holdakkal kapcsolatban. Az Unió rendkívül fontosnak tartja a sötét és rádiótartományban is csendes égbolt meglétét, nem csupán az Univerzum megértése miatt, hanem annak megőrzése érdekében, hiszen a sötét, évezredek óta ismert csillagos égbolt az emberiség közös, természetes kincse. Mindezeken túlmenően a sötét égbolt része a mindannyiunkat körülvevő természetes környezetnek, az élővilág jelentős része számára alapvetően fontos, hogy az évmilliók alatt kialakult természetes fényforrásokhoz igazodó életritmusukat továbbra is zavartalanul folytathassák. Még ma sem értjük teljesen a mesterséges világítás hatását, nem is beszélve a jövő gyorsan mozgó, fényes „csillagairól”, de a létrehozásukra irányuló minden jószándék mellett megeshet, hogy ezek komolyan veszélyeztetik környezetünket.

Május 25-én éjszaka ez a felvétel készült az NGC 5354/4 galaxiscsoportról az arizonai Lowell Obszervatóriumban. A Starlink-műholdak szinte „átgázoltak” látómezőn, teljesen tönkretéve a felvételt  (Victoria Girgis/Lowell Observatory)

A probléma kétrétű. A műholdak felülete jó fényvisszaverő képességű fémből készül, így a műholdak a Nap fényével megvilágítva még a helyi napnyugta/napkelte után/előtt órákkal is megfigyelhetők. Lehetséges, hogy fényességük révén nem zavaróak, vagy akár észrevétlenek az emberi szem számára, azonban a nagyságrendekkel érzékenyebb földi távcsövekkel folytatott vizsgálatoknál komoly gondot jelenthetnek, különösen a nagylátószögű égboltfelmérő távcsövek esetében. Másrészt, dacára a tervezéskor megtett erőfeszítéseknek a rádióinterferencia elkerülésére, a több száz, több ezer műhold rádióforgalmazása jelentős problémát jelent a rádiócsillagászat területén. A rádiócsillagászat által az utóbbi időben elért jelentős eredmények (fekete lyukról történő képalkotás, bolygórendszerek vizsgálata stb.) számára roppant fontos a használt tartományokban a zavaroktól mentes rádióégbolt megléte.

Bár jelentős erőfeszítések történtek a különféle műholdflották esetében, az IAU fel kívánja hívni minden érintett fél figyelmét a szorosabb együttműködésre az űr felhasználásának ezen a viszonylag új és gyengén szabályozott területén. Az új műholdflották kifejezett veszélyt jelentenek már futó és tervezés alatt álló csillagászati programokra, megzavarhatják az élőlények viselkedését, és veszélybe sodorják a sötét égboltot az egész emberiség számára. Az IAU fel kívánja hívni a fejlesztők, felbocsátók, politikai döntéshozók figyelmét a csillagászat tudományában dolgozókkal való együttműködésre, amelynek során a veszélyek felmérése eredményeképp megfelelő tervezési megoldások lennének bevezethetők. Az IAU sürgeti a hasonló eszközök felbocsátására vonatkozó szorosabb, egységes és nemzetközi szabályozás kidolgozását is.

Az IAU B7 jelű, „Protection of Existing and Potential Observatory Sites” (a meglévő és tervezett megfigyelőhelyek védelmével foglalkozó) munkacsoportja örömmel vesz részt a fenti problémák megoldásában minden érintett féllel.

iau.org, ann19035 – Molnár Péter

Ajánljuk...