Égi kalendárium: 2019. július

Óriásbolygók az esti égen, látványos részleges holdfogyatkozás, célpont a Hold! Itt a nyár és a júliusi látnivalók!

A bolygók járása

Merkúr: A hónap elején még kereshető a napnyugta után a nyugati ég alján. 1-jén egy és negyed órával nyugszik a Nap után, majd 10-én már kevesebb mint fél óra múltán eltűnik az alkonyatban. 21-én alsó együttállásban van a Nappal. A hónap legvégén újra megfigyelhető napkelte előtt, a keleti látóhatár közelében. 30-án már közel egy órával kel a Nap előtt.
Vénusz: A hónap első felében még kereshető napkelte előtt a délkeleti látóhatár közelében, majd lassan belevész a hajnalpír fényébe. A hónap elején még 50 perccel, 20-a után már csak fél órával kel a Nap előtt, ezzel idei hajnali láthatósága véget ér. Fényessége -3,9m, átmérője 9,9”-ről 9,7”-re csökken, fázisa 0,98-ról 0,997-re nő.
Mars: Előretartó mozgást végez a Rák, majd 30-tól az Oroszlán csillagképben. Napnyugta után kereshető a nyugati látóhatár közelében, de láthatósága egyre romlik, a hónap végére elvész az alkonyati fényben. Fényessége 1,8m, látszó átmérője 3,7”-ről 3,5”-re csökken.
Jupiter: Egyre lassuló hátráló mozgást végez a Kígyótartó csillagképben. Az éjszaka nagy részében fényesen ragyog a délnyugati égen, hajnalban nyugszik. Fényessége -2,5m, átmérője 44”.
Szaturnusz: Hátráló mozgást végez a Nyilas csillagképben. 9-én van szembenállásban a Nappal, egész éjszaka megfigyelhető. Fényessége 0,1m, átmérője 18,4”, és az oppozíció időszakára 18,3”-es maximumot ér el.
Uránusz: Éjfél körül kel, az éjszaka második felében látható. Előretartó mozgása a Kos csillagképben egyre lassul.
Neptunusz: A késő esti órákban kel. Az éjszaka nagy részében látható, hátráló mozgást végez a Vízöntő csillagképben.

Részletek sokasága figyelhető meg a Jupiteren Stefan Buda felvételén, amely az ausztráliai Melbourne-ből készült, 40,5 cm-es Dall-Kirkham-távcsővel. Különösen érdekes a Nagy Vörös Folt szerkezete és az alakzattól északra környezetének láthatóan egyre mozgalmasabb kinézete.

Szembenállásban a Szaturnusz

A gyűrűs bolygó július 9-én kerül oppozícióba. A Szaturnusz a Nyilasban látszik, ezután évről évre egyre magasabban delel majd. A szembenállás napján 18,4” átmérőjű és 0,1 magnitúdó fényességű bolygó éjjel egy óra előtt delel, 21°-kal emelkedve a horizont fölé. A gyűrű és az északi félteke még mindig nagyon erősen, 24,4°-ban hajlik a Föld felé, a gyűrű kistengelyének széle most érinti a pólusokat. A bolygó északi felén a sötét NEB vidéke könnyebben, a mérsékelt öv és pólus sötét sávjai csak sokkal árnyaltabban látszanak. Használjuk ki a kedvező lehetőséget a gyűrű megfigyelésére, ezután a gyűrű hajlásszöge már látványosan csökkenni fog!

Gulyás Krisztián felvétele a Szaturnuszról 2016. május 21-én készült, 180 mm-es Makszutov-Cassegrain-távcsővel.

Részleges holdfogyatkozás július 16-án

Az év negyedik fogyatkozása egy nagymértékű részleges holdfogyatkozás, amely Magyarországról teljes mértékben megfigyelhető a holdkelte utáni órákban. A távcsöves bemutatók szempontjából nagyszerű az időzítés, a teljes árnyék megjelenése a holdkorongon égi kísérőnk felkelte után mintegy másfél óra elteltével következik be. Az egész jelenség látható lesz Afrikából, Európa nagy részéről, a Közel-Keletről, Közép-Ázsiából és Nagy-Britanniából, illetve a Skandináv-félszigetről nézve. Ázsia keleti-délkeleti részein és Ausztráliában a részleges fogyatkozásban levő Hold nyugszik le.

A félárnyék 18:43:53 UT-kor érinti a Holdat, ennek jelenléte azonban csak 19:20 után észlelhető, mint szürkés-barnás fátyol a holdkorong bal felső részén. A részleges fogyatkozás 20:01:43-kor kezdődik, az umbra a holdkorong bal felső sarkáról indul. Fokozatosan beteríti a Hold felső kétharmadát, legnagyobb kiterjedését másfél óra múlva, 21:30:45-kor éri el. Ezután újabb másfél óra kell, hogy az árnyék levonuljon a Hold korongjáról, 22:59:39-kor el is hagyja azt. A félárnyék jelenléte bő negyven percig még érzékelhető marad, de valójában csak 17-én 0:17:36-kor távozik róla. A részleges holdfogyatkozás 2 óra 57 perc 56 másodpercig tart, maga a teljes jelenség 5 óra 33 perc 43 másodperc hosszú.

A holdfogyatkozás idején a Hold a Nyilas csillagkép keleti felében tartózkodik. A részleges fázis maximumában ugyan a Hold még viszonylag fényes marad, így a nyári csillagképeknek
csak a fényesebb csillagai lesznek jól láthatóak. A Szaturnusz 7°-kal nyugatra látszik, míg jóval távolabb, közel 40°-ra a Jupiter ragyog a déli-délnyugati égen. A közeli Tejút fényét elnyomja a
még mindig erős holdfény. A fogyatkozás nagysága 0,6531 magnitúdó, a félárnyékos fogyatkozásé 1,7037 magnitúdó. A maximum pillanatában a holdkorong északi pereme 20,36’-re van az árnyékkúp tengelyétől, és 19,57’-re az árnyék szélétől. A déli perem ellenben 10,39’-re kinyúlik a félárnyékból, de a félárnyékba csak 21,08’-re lóg ki, ami azt jelenti, hogy ezen a részen is érvényesül már a félárnyék
fénycsökkentő hatása. A penumbra átmérője 2,38°, az umbráé 1,331°. A Hold négy nap múlva lesz földtávolban, látszó átmérője csak 29,96’, így bőven elfér a penumbra 31,47’ vastag gyűrűjében, vagyis ennek
a holdfogyatkozásnak van tisztán félárnyékos fázisa. Ez a holdfogyatkozás a 139-es Szárosz-sorozat 22. fogyatkozása a 81-ből.

Kráterkontaktusok a jelenség idején (UT):

20:12 Aristarchus belépés
20:17 Plato belépés
20:24 Pytheas belépés
20:24 Timocharis belépés
20:26 Kepler belépés
20:26 Aristoteles belépés
20:29 Eudoxus belépés
20:32 Copernicus belépés
20:33 Grimaldi belépés
20:42 Manilius belépés
20:44 Menelaus belépés
20:48 Plinius belépés
20:56 Dionysius belépés
20:57 Billy belépés
20:57 Proclus belépés
21:05 Taruntius belépés
21:19 Billy kilépés
21:21 Goclenius belépés
21:24 Langrenus belépés
21:30 – maximum! 65,3 %
21:30 Grimaldi kilépés
21:56 Kepler kilépés
22:04 Aristarchus kilépés
22:07 Copernicus kilépés
22:15 Pytheas kilépés
22:22 Timocharis kilépés
22:24 Dionysius kilépés
22:25 Goclenius kilépés
22:28 Manilius kilépés
22:32 Langrenus kilépés
22:33 Menelaus kilépés
22:34 Plato kilépés
22:36 Plinius kilépés
22:41 Taruntius kilépés
22:42 Eudoxus kilépés
22:43 Aristoteles kilépés
22:48 Proclus kilépés
22:59 U4 – a teljes árnyékból való kilépés

Forrás: Eclipses During 2019. By Fred Espenak. Based on the ArticlePublished in Observer’s Handbook 2019, Royal Astronomical Society of Canada, Ksz

A Manzinus C-kráter és vidéke

A tervek szerint július 14-én indul útjára az Indiai Űrkutatási Szervezet (India Space Research Organisation, vagyis az ISRO) második holdszondája, a Csandraján–2. A szonda a tervek szerint szeptember 6-án száll le a déli pólus közelében található Manzinus C-kráter közelében. A Csandraján–2 három egységből áll; egy, a Hold körül keringő orbiterből, egy leszállóegységből és egy roverből. Az orbiter mintegy 100 kilométeres magasságban fog keringeni égi kísérőnk körül. A közel másfél tonnás leszállóegység, a Vikram fogja a holdfelszínre juttatni a napelemek által működtetett 27 kilogrammos rovert. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor a Pragján lesz az első, a hold déli pólusa közelében működő rover.

A Csandraján–2 kijelölt leszállóhelyét, a Manzinus C-krátert nem könnyű megtalálni a távcsövünk látómezejében. Ennek okát az elképesztően nagyszámú, hasonló méretű és kinézetű kráterben találjuk. A Hold déli krátermezejét a legrövidebben és legtömörebben úgy jellemezhetjük, hogy kráter kráter hátán. A holdfelszín legősibb alakzatait találjuk itt, nem ritkák a 4 milliárd évnél is idősebb, úgynevezett pre-nectari korú kráterek. A Manzinus szép példája a nagyméretű, ősi romkrátereknek. Átmérője közel 100 kilométer, mélysége, ami a kráter sáncának a legmagasabb pontja és a kráter talaja közti különbség, 3800 méter. Talaja sima és részlettelen, a központi csúcsnak még a nyomát sem találjuk. A krátertalajt részben betemette a későbbi becsapódások által kidobott, majd a talajra visszahullott törmelék. A 25 kilométeres Manzinus C mintha csak a Manzinus kisebb változata lenne. A főkrátertől délre található, meglehetősen jelentéktelen alakzat. A Manzinus-C szelenografikus koordinátái: 70,1° déli szélesség, 22,1° keleti hosszúság.

Kocsis Antal szakcsoportvezető felvételén jól látható többek között a Manziunus-kráter. A felvétel Schné Attila gyulafirátóti Corvus Csillagvizsgálójában készült a 280/2810-es Yolo reflektorral és egy DMK 41 AU02.AS-webkamerával, 2013. december 10-én.

A déli pólushoz való közelség miatt a láthatóságukat erősen befolyásolja a szélességi libráció értéke: legelőnyösebb az a helyzet, amikor a déli pólus billen a Föld felé. A ferde rálátás miatt a kráterek alakja ilyenkor is elliptikus, de magasabb holdfázisnál a krátertalajt és a belső déli sáncot a maga teljességében figyelhetjük meg mind a Manzinusnál, mind a Manzinus C-nél. A legszerencsésebb az első negyed utáni néhány nap, amikor az árnyékok már rövidek, csak a keleti belső sáncra korlátozódnak, de még elegendő kontrasztkülönbséget okoznak ahhoz, hogy a környéken eligazodhassunk a sok kráter között. A kráterekhez többféle úton is eljuthatunk, ki-ki találja meg magának a legbiztosabb utat. Egy bizonyos, ezeket a krátereket még mindig sokkal egyszerűbb megtalálni, mint például a minimumban lévő χ Cyg-et.

Észleljük a Fátyol-ködöt!

A Cygnus csillagkép legszebb, legnagyszerűbb látnivalója a Fátyol-köd, amely egy 7000 esztendővel ezelőtt felrobbant szupernóva maradványa. Bár nagyon sok ilyen maradvány létezik, fényességükben, részletgazdagságukban és szépségükben egyik sem ér a Fátyol közelébe. A köd számtalan apró foszlánya közül három nagyobb lehet érdekes a vizuális észlelők számára: az 52 Cyg melletti, sőt azon „áthaladó” NGC 6960, a tőle 2,5 fokkal KÉK irányában mutatkozó NGC 6992, 6995 és IC 1340 markáns íve, és a katalógusszámmal nem jelölt Pickering-háromszög (az NGC 6974 és 6979 jelzés a tőle keletre lévő két kisebb, szintén a Fátyol-ködhöz tartozó ködfoltra vonatkozik). A Fátyol-köd már 10×50-es binokulárral jól látható, kis műszerekben (kb. 15 cm-ig) a látvány nem sokat változik: fényes és halványabb ködszálak, rajtuk foltok, csomók. Közepes távcsővel, különösen OIII szűrő segítségével a köd látványa döbbenetes módon megváltozik: ha jó az égbolt, a ködök felületén szálakat és apró foltokat tudunk elkülöníteni, a Fátyol-köd teljes szépségében tárul elénk! Ha módunkban áll – pl. egy nyári tábor során – 40 cm-es vagy afeletti távcsővel, nagy nagyítással, OIII szűrővel megfigyelni, tekintetünk minden bizonnyal hosszan szegeződik majd az okulárhoz, s a mögöttünk sorban állók bosszús megjegyzései sem lesznek képesek elrángatni onnan. A köd így teljesen fényképszerűen látható, ha előttünk van egy fotó, annak minden apró szálacskáját, hurkát, ágát-bogát be tudjuk majd azonosítani!

A Fátyol-köd nyugati íve (NGC 6960) az 52 Cygnivel. A ködkomplexum Pickering háromszöge elnevezésű része a kép közepén látható. Benő Dávid felvétele az MTT 2018 során készült, 72/420-as SW ED refraktorral, átaladított Canon EOS 700 fényképezőgéppel, 79×300 s expozícióval (ISO 1600)

A Fátyol-köd természetesen kiváló asztrofotós célpont is, mind a nagyléptékű szerkezetének megörökítése, mind pedig a nagy felbontású, hosszabb fókuszú műszerekkel elérhető részleteinek „előcsalogatása” szép észlelési programnak ígérkezik a nyári időszakra.