Átészleltük magunkat 2023-ba

Évvégi együttállások

Az ünnepek alatt az időjárás nem kényeztetett el bennünket, ködös, felhős volt az idő jellemzően. Azonban 2022. december 29-én derült napra ébredtünk. Reméltem, hogy estig kitart a derült idő, mert az esti szürkületben a Vénusz és a Merkúr 1,5°-os, később az esti órákban pedig a növekvő Hold és a Jupiter bő 3°-os közelsége várt ránk. Kinéztem egy kaszálót nem messze a Zsámbéki Rakétabázistól, ahonnan pompás kilátás nyílik délnyugati irányba. Beszórtam a felszerelést az autóba és felhajtottam a tett helyszínére.

A vörösen izzó Nap lassan lebukott a látóhatáron, készültem a fotózásra. Ahogy sötétedett, a Vénusz már bágyadtan mutatta fényeit, a Merkúrt még nem sikerült megpillantanom. Míg vártam, a Hold és a Jupiter párosában gyönyörködtem. Aztán jó pár képet készítettem a nyugvó bolygópárosról, a Merkúrt továbbra sem láttam szabad szemmel. Kicsit csalódottan pakoltam össze, de reménykedtem, hogy a fotók végül is használhatók lesznek valamennyire.

Aztán átgurultam a Szomor és Gyermely határán álló kereszthez, melyet 1879-ben állított a két település, felújítása 2005-ben történt. Korábban már készítettem itt képeket, így nem volt ismeretlen a környezet. A fagypont feletti hőmérséklet miatt a szántó szépen felolvadt, így bokáig érő cuppogós sárban tapicskolva kerestem a sötétben a megfelelő helyet a Hold és a Jupiter párosának megörökítéséhez az előtérbe helyezett kereszttel. Késő délután révén a hazaérkezők miatt a forgalom kissé megnőtt, így jó pár képet készítettem úgy, hogy a kereszt mögött egy autó robogjon el fénycsíkokat húzva. Aztán jött egy távolsági busz, és ő lett a befutó végül.

A képek Canon EOS 400D fényképezőgéppel készültek. A bolygópáros megörökítéséhez Pentacon 2,8/135 teleobjektívet (F/8, ISO 200, 0,5 mp), a Hold és a Jupiter együttállásához Canon EF-S 10-22 USM objektívet (F/5, ISO 800, 13 mp, 16 mm) használtam.

Csoportos távcsövezés az év első estéjén Bucsuban (Keszthelyi Sándor beszámolója)

A Szombathely környéki csillagászbarátok újév napján közös távcsövezésre gyűltek össze 2023. január 1-én este Szombathelytől északnyugatra, Bucsu községtől délkeletre. A Nyestei úti dombvonulatra az első fecskék már 16 óra és 16:30 között odaérkeztek, majd egyre gyarapodtak a gépkocsik a dombtető földútján. Dobos Csaba, Dobos Csabáné Csoknyai Cecília, Keszthelyi Sándor, Lampért Dénes, Lampért-Csáki Marianna, Szalai Dávid, Varga György, Varga Nikoletta voltak a közös észlelésnek és a távcsöves látnivalók bemutatásának szereplői. Dobos Csaba 250/1200 mm-es újonnan vásárolt Newtonja Dobson szereléssel, Lampért Dénesék 200/1200 mm-es Newtonja Dobson szereléssel, Szalai Dávidék 150/750-es Newton távcsöve ekvatoriális állványon, Varga György 160/660 mm-es Newtonja újonnan csiszolt főtükörrel és óragéppel, és Keszthelyi Sándor 102/500 mm-es lencsés távcsöve azimutális állványon jelentette a távcsövek arzenálját.

A korai kezdést az indokolta, hogy Merkúr bolygót észrevehessük a délnyugati ég alján. 16:14-kor volt napnyugta és a Merkúr nyugvását csaknem 1 órával későbbre, 17:13-ra jelezték erre a helyre. Reménykedhettünk, mert az égbolt teljesen felhőtlen volt, és még alul is kellően tiszta volt. Viszont a lenyugvó Nap után sokáig fényes, narancsos, sárgás, sárgásfehér színekben játszó alkonypír maradt. A Merkúrt szabad szemmel nem láttuk és távcsövekkel sem sikerült elcsípnünk.

16:30-tól észrevehetővé vált viszont a Vénusz. Magasan, 8-10 fokkal a horizont felett volt és az idő múlásával egyre feltűnőbb lett szabad szemmel. Meglepetésünkre villódzást, pislogást (szcintillációt) mutatott. Ezt a kicsi, 10″-es átmérője okozhatta. Távcsövekben hófehér, kicsi korongot mutatott, amelynek elliptikus alakja, azaz fázisa volt. Ahogy egyre alacsonyabbra csúszott a Vénusz, úgy vált zavarosabbá az alakja és a pereme. Még lejjebb a fehérségében más színek is megjelentek, vörösek, zöldek, amelyek pillanatonként változva torzították távcsöves látványát. Szabad szemmel meglepően sokáig látszott, egészen 17:27-ig. Távcsövekkel nézve 17:29-kor merült egy távoli facsoportba. Az előre számított Vénusz-nyugta pontosan ez a 17:29 volt.

Ahogyan sötétedett, úgy jelentek meg további bolygók: a Jupiter, a Mars, a Szaturnusz. Mivel a Szaturnusz sem volt már nagyon magasan délnyugaton, így távcsövek már erre irányultak. A gyűrűrendszer is vetett árnyékot a bolygóra, viszont a bolygógömb is vetett árnyékot a gyűrűre. És valamicske fősáv is látszott. A fényes hold, a Titan jól látszott. Viszont a bolygó és a Titan között félúton is látszott egy kis fénypont. Ez (utólag nyomozva) a Rhea holdacska volt, amely a második legfényesebb szaturnuszhold.

A lapult Jupiter látványa döbbenetes volt! A két erős fősáv mellé további csíkok is előjöttek, a pólusok környékének más színű területeivel együtt. Sokféle szín, a sávokban egyenetlenségek látszódtak. 4 hold látszott, nyugat felé 3, kelet felé 1. A nagy távcsövek nagy nagyításaival a holdak nem csillagszerűek voltak, némelyik nagyobbnak, mások kisebb korongnak látszottak.

A Mars szabad szemmel csaknem annyira fényes volt, mint a Jupiter. A távcsövekben ez a fényesség egy 15″-es átmérőjű területen volt, így a Mars nagyon erős felületi fénnyel ragyogott. Minden távcső mutatott valami sötétebb területet, ide-oda kanyarodó részekkel, de határozatlan volt mindez.

Sokszor rápillantottunk a Holdra. Közben jöttek további látogatók is közénk (egyikünk leánya, annak szlovák férje, egy 11 hónapos kislánnyal, aztán egy másik szombathelyi házaspár), ők is a Hold gyönyörű képét nézték elsőként a távcsövekkel. Valamivel első negyed utáni Hold volt most, amely a legszebb területeket mutatja. Alul a Clavius a kis krátersorával, a Tycho központi csúcsával, a Copernicus gyűrt kráterfalai és középen a két hegycsúcs, a Mare Imbrium a hegyeivel és lávagyűrődéseivel, a Plato és az Alpesi-völgy. Minden kontrasztosan, a fény és az árnyék hatásaival.

Közben persze néztünk az ég más részére. Mert lassan sötétedett, tűntek fel először a fényesebb csillagok. Nyugat felé még magasan volt a “Nagy Nyári Háromszög”. A Hattyúban mintha még a Tejút is előderengett volna. Vagy csak odaképzeltük? A keleti égen felkelt és látható lett az Ikrek. Pontosan keleten az Orion csillagkép felső fele is kezdett megjelenni.

És akkor egy váratlan dolog történt! 17:08-kor valami furcsa dolgot láttak többen.
– Ott az Orion három övcsillaga!
– Merre? –
– Szombathely felé, alul!
– Valóban ott vannak egyvonalban, de négy csillag.
– Biztos repülő az egyik.
– Most meg már öt csillag.
– Most újra három.
– Most négy, most öt.
– Nem lehet Orion, mert a Betelgeuse még alacsonyan van, az Orion öve még nem kelt fel. Meg ezek 25-30 fokkal balra vannak.
– Ez valami kötelék repülőgépekből, vagy műholdakból. Csakhogy nem mozognak. Már egy perce ugyanott állnak.
– Műholdak? Akkor Stralinkek!
– Az nem lehet, mert azok északnyugaton szoktak megjelenni, félmagasan. Ezek meg délkelet felé vannak és 5-10 fok magasan csak. Pedig a híres (hírhedt) műholdsereg volt! A Starlinkek! Éppen a Hold alatt, de jóval mélyebben (jóval később az alfa Ceti környékén volt ez a terület). Kicsivel a horizont felett haladtak, de a látóhatárra merőlegesen. Ez már a távcsövekkel, a keresőtávcsövekkel odanézés után derült ki. Bizony a halvány csillagok között gyorsan haladtak ezek, azaz a műholdak. Átment a látómezőn egy, de már jött utána a következő. 3-4 magnitúdósak voltak, egy negyedfokon belül tartották az irányúkat. Szabad szemmel mindez nem látszott, csak annyi, hogy megjelent egy fénypont, haladt pár fokot és elhalványult. De a következő ugyanott jelent meg, megtéve az útját kihunyt ugyanott ahol az előző és így egy 3-4-5 csillagból álló fényfüzér mindig ott volt. Távcsövekben a fények haladása hosszabb úton volt követhető és megérthető. Későn kaptunk észbe, de 30-40 Starlink legalább elénk került.

Kezdetben +8, a végén +4 fokC volt a levegő hőmérséklete. Lenn nem volt légmozgás, de feljebb lehetett. A távcsövekben látottak eleinte nyugtalanok volt, lassú hullámok mögött látszódott a Hold és a bolygók képe. 17:45-re minden megnyugodott, a képek mozdulatlanokká váltak, nem moccantak. A távcsövek jól bírták a 120-szoros, a 133-szoros, a 240-szeres, sőt a 320-szoros nagyításokat is. Varga György távcsövében nagyon gyönyörű volt a holdfelszín és nem vakított a kép. Amint kiderült a főtükröt ma reggel csiszolta készre és még semmiféle bevonatot nem kapott. A sima üvegfelületes kép nemcsak a Holdra, de még a Jupiterre és a Marsra is jó volt, azok sem vakítottak. Habár már halovány képet mutattak, de részletekkel még szolgáltak.

Néztünk néhány kettőscsillagot is: Albireo, Mizar. Beállításra került az M42-es Orion-köd és az NGC 457-es Bagoly-köd. Ám ez az este nem a mélyegere volt kitalálva, a holdfény miatt. Sajnos 18:15-től párásodás kezdődött. Először az okulárok felülete nedvesedett be. 19 óra után mindenhová lecsapódott a pára. Az ég alja is gyengébb lett. A kezdődő ködön az erős holdfény szóródott. Nappali világosság lett, erős árnyéka volt mindennek, de a Hold fénye által.

Következett az est fénypontja, az Uránusz megkeresése! A 3,7″-es bolygó most fényes csillagoktól távoli részen halad, így holdtalan estén is nehéz megkeresni. (Go-to-ja senkinek sincs.) Ma este éppen a Hold segített a rátalálásban. Ugyanis ezen az éjjelen, éjfél körül a Hold az Uránusz felett halad el, úgy, hogy a déli holdperemtől csak 5 ívpercre lesz az Uránusz. 18 óra után kezdtük a keresést. Ugyan még 6 óra hiányzott az éjfélig, azaz a Hold nagyjából 3 fokra volt a bolygótól, de minden távcső keresni kezdte. Ennek módszere az volt, hogy a legkisebb nagyítású, legnagyobb látómezejű okulárral ráálltunk a Hold kráterekkel csipkézett déli csücskére. Innen keletebbre, a Mars felé húzva a távcsövet, 5-6 holdátmérő után, ha bejött egy csillag, ott megálltunk. Ezt középre téve, egy nagyobb nagyítást adó okulárra cserélve nézni kellett csillag marad-e a csillag, vagy koronggá válik? Ha nem, akkor kis nagyítás vissza és másik fénypontra állás, újra ránagyítva. Így 3-4 próbálkozás után meglett az Uránusz. Először Szalai Dávid állította be az igazi Uránuszt. Utána Lampért Dénes. Végül Dobos Csaba. Legvégül Varga György. Az alumínium felületű távcsövekkel az Uránusz 133 és 240 nagyításokkal igazi kerek korong volt, éles peremmel, sötétsárga-halványzöld árnyalattal. Nagy örömmel fogadta mindenki a látványt, különösen az, aki életében most látta először az Uránuszt!

Így ma este 5 nagybolygót láttunk: Vénuszt, Marsot, Jupitert, Szaturnuszt, Uránuszt. Sőt a 3-dik bolygóval (a Földdel) együtt hatot! Kis ünneplés kezdődött, a pezsgősüveg pukkant egyet. Csaknem 1 deciliter pezsgő jutott mindenkinek. Köszöntöttük egymást és boldog új csillagászévet kívántunk! A koccintás műanyag poharakkal történt, de a lényeg a közös együttlét volt. 19:45-kor az egyre kellemetlenebb hűvösödés, nyirkosság és a kezdődő köd vetett véget az év első esti távcsövezésének.

Hadházi Csaba, Hajdúhadház

A következő öt kép tegnap este, 2023.01.01-én készült magáncsillagvizsgálómban, a Herkules Obszervatóriumban.