MCSE

C/2020 F3 (NEOWISE): az év üstököse

Szerző: · 2020. augusztus 20, csütörtök

Az emberek az „üstökös” szó hallatán – hacsak nem tévesztik össze a meteorral – egy szabad szemmel eltéveszthetetlen, fényes, látványos, hosszú, akár a fél égboltot átszelő csóvát mutató égi vándorra gondolnak. Bár az égen kisebb-nagyobb műszerekkel folyamatosan megfigyelhetők kométák, ezek legtöbbje csak kisebb-nagyobb műszerekkel érhető el. Bár megfigyelésük, útjuk és fejlődésük nyomon követése izgalmas feladat az égi vándorok iránt érdeklődő amatőrök számára.

Iskum József felvétele 1997. március 31-én készült a Hale-Bopp üstökösről

Hasonlóan látványos, az északi féltekéről megfigyelhető, „igazi” üstökös ritka vendég. Sokak számára a legutóbbi hasonló kométa a Hale-Bopp lehetett (C/1995 O1), mely -1,8 magnitúdós fényességet ért el, a feljegyzések szerint 18 hónapig volt szabad szemmel megfigyelhető. A becslések szerint mintegy 40-80 km-es, óriási magú, mintegy 2520 év körüli keringési periódusú üstökös mellett a Hyakutake (C/1996 B2) volt szabad szemes üstökös. A jóval kisebb, 4,2 km-es magú, 70 ezer éves keringési periódusú üstükös arról volt nevezetes, hogy csóváján az Ulysses nevű szonda is áthaladt, a magtól mintegy 500 millió km-es távolságban, ezzel az addigi leghosszabb üstököscsóvát jegyezték fel a kutatók. Szabadszemes üstökös volt még az igen furcsa alakot öltött, hatalmas kómát növesztett 17P/Holmes üstökös is, mely viszonylag halvány, gömb alakú foltként volt megfigyelhető hónapokon keresztül egy – a felfedezését is lehetővé tevő – kitörésnek köszönhetően. A 2013 tavaszán rövid ideig szabadszemes üstökösként megfigyelhető, C/2011 L4 (PANSTARRS) üstököst említhetjük még többé-kevésbé látványos objektumként, melynek megpillantására igen sokan vállalkoztak a nagyközönségből is, és valószínűleg erről készítették az érdeklődők az északi féltekén a legtöbb felvételt digitális fényképezőgéppel. Hatalmas reményekkel vártuk a C/2012 S1 (ISON) jelű üstököst, melyet sokan a pálya hasonlósága alapján az 1680-as nagy üstököshöz mérhető látványosságnak gondoltak fényességét és a csóva hosszúságát tekintve – azonban ez az üstökös a perihélium-átmenetet követően szétesett.

A NASA 2009. decemberében bocsátotta fel a WISE (Wide-field Infrafred Survey Explorer, kb. Széles látószögű infravörös térképező) szondáját. 40 cm-es Newton típusú távcsövével, 3,4; 4,6; 12 és 22 mikronos hullámhosszakon végezte megfigyeléseit tíz hónapon keresztül, több ezer kisbolygót és számos csillaghalmazt fedezve fel. 2011. februárjában a szondát hibernálták, majd ebből az állapotból 2013 szeptemberében ébresztették fel. Hűtőfolyadékának kifogyása után a műszerek hőmérséklete jelentős mértékben emelkedett, de még alkalmas volt fő feladatának végzésére, naprendszerbeli kisbolygók és üstökösök felfedezésére. A NEOWISE program 2018 májusáig összesen 262 földközeli kisbolygót, 47 Földre potenciálisan veszélyes aszteroidát és 28 üstököst fedezett fel.

A WISE (később NEOWISE) szonda fantáziaképe (NASA/JPL-Caltech)

A szonda 2020. március 27-én egy 18 magnitúdós objektumot fedezett fel, mely Napunktól mintegy 2, Földünktől pedig 1,7 CsE távolságban helyezkedett el, ekkor a déli égbolton, a Puppis (Hajófara) csillagképben mozgott. Március 31-én üstökösként katalogizálták, és a felfedező űreszköz nevét kapta. Jelölése – C/2020 F3 (NEOWISE) – alapján egy nem periodikus, vagy 200 évnél hosszabb periódusú vándorról van szó, melyet harmadikként fedezték fel március második felében. A későbbi pontosabb pályaszámítások alapján keringési periódusára 4400-6700 év adódott, magjának méretét pedig 5 km-esre becsülték. Március 31-én elkészültek az első földfelszíni felvételek is az alig négy napja felfedezett csóvás vándorról.

A 2 méteres déli Faulkes-teleszkóppakl (siding Spring, Ausztrália) készült március 31-i felvételek egyike (Astronomy and Internet in Münster)

A Nap felé közelítő üstökös június 22-én került rá a SOHO napkutató szonda látómezejére. A kométa ekkor kb. 1 magnitúdóval volt fényesebb az előrejelzettnél, így komoly remény ébredt arra nézve, hogy július 3-i napközelségét túlélve szabadszemessé fényesedhet.

A SOHO napkutató szonda június 23-i felvételén már a lent mutatkozó üstökös porcsóvája is szépen látható. A csóva hossza legalább fél fok, a kép jobb szélén látható fényes csillag a 3,0 magnitúdós ζ Tauri (NASA/ESA)

A várakozások valóra válni látszottak július első napján, amikor arról számolt be a csillagaszat.hu hírportálunk, hogy a nagy reményekkel várt üstökös áthaladt napközelpontján, illetve kibukkant a Nap sugaraiból, és továbbra is rendkívül biztatóan mutatott mind a SOHO napkutató szonda felvételein, mind pedig az első földfelszíni felvételeken. Ekkor már úgy tűnt, július közepén akár szabad szemmel is láthatóvá fényesedhet. A Napot ilyen mértékben megközelítő üstökösök esetében azonban hiába a rendkívüli fényesség, a Nap látszólagos közelsége rendkívül megnehezíti a kométák megfigyelését.

Ez idő tájt a média is kezdett felfigyelni az ígéretes üstökösre, de örvendetes, hogy az „évszázad üstököse” szavakra rákeresve a találatok zöme a már említett ISON-üstökösre vonatkozik, úgy tűnik tehát, hogy a hasonló cikkeket írók ezúttal óvatosabban lelkesedtek. Az írások többségét a csillagaszat.hu portálról vették át, a nem innen származó írások is visszafogottak, szakmailag kevés hibát tartalmazók voltak.

Az üstökös a számításoknak megfelelően július 3-án 0,295 CSE-nél érte el napközelpontját. Mivel egy héttel ezelőtt már túljutott legkisebb látszó távolságán a Naphoz képest, így már folyamatosan távolodott, így az egyik első vizuális megfigyelésre a napközelség időpontjában a Svábhegyi Csillagvizsgáló munkatársai vállalkoztak egy 30 cm-es lencsés műszerrel. A kísérlet sikertelenül zárult: a Capella és az Aldebaran (0, illetve 1 magnitúdósak) könnyen látszottak a távcsőben, így a mag kb. 1-1,5 magnitúdónál nem lehetett fényesebb. Később az éppen pirkadat alatti Arizonából észlelő Carl Hergenrother sikeresen észlelte a nagyjából 1 magnitúdós, 1 ívperc méretű üstököst – alig 1 fokkal a horizont felett!

Az üstökös nagyon elnyújtott ellipszispályán kering a Nap körül, legalább 4900 éves periódussal. Naptávolpontja 740 CSE-re található (mintegy 25-szörös Neptunusz-távolságban, ami 4 ¼ fénynapnak felel meg), pályasíkja 129 fokos szöget zár be az ekliptika síkjával, azaz retrográd irányban kering (NASA JPL/SSD)

Az eleinte a hajnali égen, majd mozgása következtében az esti égen megfigyelhető, később pedig cirkumpolárissá váló üstökös észlelési archívumunk adatai szerint az eddigi legészleltebb üstökösnek tűnik, ezidáig 218 megfigyelés érkezett be, amelyekből az alábbiakban időrendben haladva válogatunk. Ezek egy része, tovább számos – sok esetben csillagászathoz csak igen lazán, vagy egyáltalán nem kapcsolódó érdeklődők – valóban rendkívül látványos, szép felvétel, sok esetben jó érzékkel mutatva az üstököst a földi táj vagy nevezetes épület felett. Ezeket teljes méretben, színesben az MCSE észlelésfeltöltő oldalán tekintsük meg.

Ráadásul, az első, az üstököst hajnalban megfigyelő észlelők hihetetlen háttérrel (helyesebben: előtérrel) örökíthették meg az üstököst: kiterjedt éjszakai világító-felhők tették még felejthetetlenebbé a látványt (valószínűleg még sokáig fogom bánni, hogy aznap hajnalban az invitálás ellenére inkább az alvást választottam…)

Az első rögzített megfigyelés Landy-Gyebnár Mónika nevéhez fűződik, aki július 4-én, 01:24 UT-kor készítette felvételeit meglehetősen rossz minőségű, fátyolfelhős égen, alig 3 fokkal a horizont felett látszó kométáról. Becslése szerint az üstökös összfényessége ekkor 1 magnitúdó volt. Egyéb adatok (csóva méretére, helyzetére, a mag sűrűsödésére nézve) nem voltak biztonsággal megállapíthatók.[Az alábbiakban a megfigyelőinktől származó képekre kattintva az MCSE Észlelésfeltöltőjének oldalai nyílnak meg, a megfigyelés összes adatával]

Landy-Gyebnár Mónika felvétele július 4-e hajnaláról (kivágott és kontrasztosított részlet)

Következő hajnalon Hölgye Attila (Gyermely) örökítette meg az üstököst. A kómát elnyúltnak írta le, mintegy 1 fokosnak, pozíciószögét 135 foknak becsülte.

Hölgye Attila felvétele (72/430 apokromát)

Július 6-án Sárkeczky Krisztián 8×42-es binokulárral észlelve az összfényességet 2 magnitúdóra, a kóma átmérőjét 2’-ra tette, a kóma alakját parabolának látta. A csóva pozíciószöge jelentősen eltér az előző észleléstől, 315°, mérete 1°, a kóma sűrűsödési foka S7-8.

Két nappal később Szendrői Gábor és Szakály Nikoletta készítettek rendkívül látványos felvételt a már említett, bonyolult szerkezetű világító felhők között látszó égi vándorról.

A horvátországi Privlakából nézve az üstökös 01:54 UT-től egészen 02:44 UT-ig megfigyelhető volt (Szendrői Gábor és Szakály Nikoletta)

A csóva közben látványosan hosszabbodott, görbülete egyértelműen látszott. Talán a 10-ei napok körül volt megfigyelésre leginkább kedvező helyzetben az üstökös, szerencsére legtöbbször az időjárás is kedvező volt.

Bánfalvy Zoltán felvétele július 10-én készült az immár két fokos csóvát mutató vándorról, még a hajnali égen

Keszthelyi Sándor ugyanezen a hajnalon szintén észlelte a kométát Bucsuról. A csóva méretére adott 2 fokos becslés kiválóan egyezik Bánfalvy észlelésével. A pozíciószög 300 fok, ami az üstökös égen való haladása miatt változott a korábban említett értékekről. A kóma átmérőjére 4’-et, az összfényességre 1,6 magnitúdót becsült észlelőnk, és részletes leírást is készített.

Egy nappal később Sárneczky Krisztián 8×42-es binokulárjával már 4,5 fokos csóvaméretet becsült szabad szemmel, binokulárral pedig 7 fok hosszan volt képes követni a háttérbe vesző csóvát. A csóva pozíciószöge 325° volt. Az 1,4 magnitúdóra becsült üstökös esetében elsőként találunk a leírásban határozott szín-észlelést: Sárneczky szerint a mag sárgán izzó az apró kóma közepén.

Július 13-án hajnalban Bánfalvy Zoltán és Török Tünde észlelték az üstököst Dobogókőröl. A kezdetben szabad szemmel 3 fokosnak becsült csóva mellett készült kiváló fényképen háttércsillagok tömege, a már „megszokott” fényes mag és a hajlott, szakadozott porcsóva mellett feltűnik a szálegyenes, vékony ioncsóva is. Leírásuk szerint a remek égen hajnali 01:00 UT körül a csóva a 6,8 fokos látómezejű binokulár teljes látómezejét kitöltötte.

Bánfalvy Zoltán felvétele (Dobogókő) 2020. július 13-án 00:00 UT-kor készült 135 mm-es teleobjektívvel

Természetesen nem csak fotózni lehet az objektumokat – egy-egy jól sikerült leírás, vagy éppen megfelelően elkészített rajz rengeteg információt hordoz. A nyáron – koronavírus-helyzetre való tekintettel – különleges módokon megrendezett táborok (pl. Az MCSE tarjáni ifjúsági tábora, a Vega Csillagászati Egyesület tábora és más táborok) alkalmával is kitüntetett helyet foglalt el az üstökös.

Kóti Dávid július 14-én, 20:15 UT-kor készített észlelése alapján az üstökös ekkor már halványodott, fényessége 2 magnitúdó volt, bár csóváját még mindig 3 fokosnak becsülte észlelőnk. Az 50/540-es refraktorral készült vázlaton jól kivehető a kóma fényességváltozása, a végleges rajzon pedig az üstökös helyzete a környező csillagokhoz képest.

Rajzoljunk! Kóti Dávid július 14-i észlelése jó példa a gondosan elkészített rajzos észlelésre

Az egy nappal később, szintén a tarjáni táborban készült rajzos észlelés valamivel magasabb összfényességet közöl, az üstökös rajza azonban igen jól sikerült.

Tímár Jasmine rajza július 15-éről

Bár a Jasmine által becsült fényesség magasabb, az általános halványodást megerősíti Sárneczky Krisztián ugyanaznap, 15-én készült észlelése, amely szerint szintén 2 magnitúdós összfényességet becsül. A halványodás dacára a becslés szerint a porcsóva mintegy 13-14 fokon át, az ioncsóva (igaz, csak 8×42 B-vel) 4-5 fok hosszan követhető.

Szöveges leírások, rajzok, és szokványos fényképek mellett bátran próbálkozzunk másféle megközelítéssel is. Így tett Csoknyai Attila, aki a Normafától július 19-én, 23:05 UT-kor készült felvételére egy különleges, az üstökös csóvájának szerkezetét látványosan kiemelő szűrőt alkalmazott. A kép bár szokatlan, kivehető rajta az egyenes ioncsóva, illetve a porcsóva bonyolult szerkezete.

Csoknyai Attila különleges szűrővel feldolgozott felvételén kiválóan látszanak a csóva különféle fényességű tartományai

Az üstökös lassú halványodása folytatódott. Piriti János 23-i észlelése alapján a mag fényessége már csak 4,5, az üstökös összfényessége pedig 3,5 magnitúdó. A csóva továbbra is jelentős, 3 fokon át követhető, leírása szerint az esti, még nem teljesen sötét égen szabad szemmel éppen megpillantható. Érdekes, hogy a néhány nappal korábban megjelent első színbecslésekhez hasonlóan Piriti is feltűnő zöld színt említ, amely a fotókon is egyre inkább szembeötlő, szemben a korábban említett sárgás színnel. Ugyanő augusztus 12-én már 7 magnitúdós, jelentősen elhalványodott foltról számol be, melynek határozott zöldes színe továbbra is észlelhető. Augusztus 12-i 200/1000 Newton-távcsővel készült felvételén az üstökös már csak csóva nélküli, diffúz foltként figyelhető meg, bár zöldes színe továbbra is roppant feltűnő. Alig negyed fokos csóvájának pozíciószöge ekkor 60 fok.

A távolodó és jelentősen elhalványodott üstökös, halványan kivehető csóvakezdeménnyel Piriti János felvételén (augusztus 12)

A média folyamatosan nyomon követte az üstökös mozgását, láthatóságát. Természetesen elsősorban a látványos, laikusok által készített, mindazonáltal jól sikerült felvételek jelentek meg, de sok esetben gondot fordítottak az üstökös keresést megkönnyítő leírások, térképek közlésére is. „Természetesen” a vándor fizikai tulajdonságaira, pályájának jellemzőire (kivéve talán a keringési idejét) nem sok figyelmet fordítottak. Mindazonáltal bizonyos, hogy több (tíz)ezer ember kereste, és szerencsés esetben látta is az elmúlt negyed évszázad legfényesebb üstökösét. A Polaris Csillagvizsgálóban a járványhelyzetre való tekintettel az időszakban csak előzetes regisztrációval volt lehetséges a látogatás – számos telefon érkezett, amelyben a leendő látogatók „ha csak egy mód van rá” szerettek volna csatlakozni a bemutatóhoz, hogy az üstököst láthassák. Néhányuknak – főleg a halványodó időszakban, ill. amikor kérdéses volt, hogy látható-e a tereptárgyak miatt a vándor – az tanácsoltuk, hogy ha van binokulárjuk és autójuk, keressenek egy adott irányban jó kilátást nyújtó, sötétebb egű területet, és a megadott támpontok (leginkább a Nagy Göncöl alapján) próbálják megkeresni az objektumot. (Sajnos tőlük nem kaptunk visszajelzést, sikerrel jártak-e, és vajon milyen élményben volt részük?)

A nagyközönség érdeklődését, és a média válaszát jól jelzi, hogy világszerte számos országban jelentek meg üstökös-láthatósági időjárás-előrejelzések. Hazánkban is készült ilyen:

Az Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzése az üstökös iránt érdeklődők számára, július 17-ére (Facebook, Országos Meteorológiai Szolgálat)

Sajnos némelyek kissé megkésve, augusztus elején-közepén is érdeklődnek látogatás iránt, kifejezetten az üstökös miatt. Őket sajnos már el kell keserítenünk: a kométa már korántsem nyújt olyan látványt, amit a bekezdő sorokban várnánk egy üstököstől. E sorok megjelenésekor az üstökös már valószínűleg csak közepes-nagyobb műszerekkel lesz megfigyelhető, míg végleg el nem tűnik szemeink és detektoraink elől.

Mind a Polarisban bemutatásokat végzők számára, mind a Csillagtanyán dolgozóknak nagy élmény volt közösen követni az üstökös mozgását, fejlődését, halványodását. A Csillagtanyán egy-egy dolgos nap szinte kötelező befejezése volt az üstökös felkeresése.

Nem tudom, a többiek hogy vannak ezzel, de én talán most értettem meg, mi hajtja a halvány, kevésbé látványos üstökösöket is folyamatosan felkereső amatőrtársakat. Amatőrként és bemutatóként számos mélyég-objektumot ismerünk (természetesen mindig korlátlan lehetőség van az ismerős objektumok körének bővítésére), de ezek az objektumok megbízhatóan, mindig ugyanott vannak az égbolton. Ezen üstökös első, binokulárral való megpillantása azonban olyan izgalomba hozott, amit már régen éltem át az ég alatt. Ott van! Csodálatosan látszik a csóvája, még talán hajlik is kissé! Ezt le kell rajzolni, legalább vázlatban! Talán a magyarázat az, hogy olyasmit láthattunk, amit egyetlen ma élő ember sem fog már látni, mi pedig szemtanúi lehettünk, csakúgy, mint az életünkben megadatott, más látványos eseményeknek (Merkúr- és Vénusz- átvonulás, napfogyatkozás stb). Nem is baj, ha a látványos üstökösök ritkán érkeznek. De azért 25 évnél jó lenne jóval gyakrabban látni hasonló csodát…

Források:

Címkék:

Ajánljuk...