Égi kalendárium: 2007. június
Itt a nyár! Júniusban nagyon későn sötétedik, az éjszakák
rövidek, ám melegek, sok-sok alkalmat nyújtanak az égbolttal való ismerkedésre.
És még csak fel se kell komolyabban öltözni, beköszöntöttek a rövidnadrágos
éjszakák… Igazán sötét csak jóval este tíz után köszönt ránk, azonban a kora
esti ég addig is bőven szolgál látnivalóval.
A belső bolygók a kora esti égen
Május végén kezdődött a Merkúr legkedvezőbb idei esti
láthatósága. A bolygó június 2-án jut legnagyobb keleti kitérésbe, 23 fokra a Naptól. A
legnagyobb keleti kitérés azt jelenti, hogy a Merkúr keringése során a Földről
nézve a Naptól keleti irányban ekkor éri el maximális távolságát. Ekkor a Nap
lenyugvása után, a nyugati égen figyelhetjük meg a bolygót a horizonthoz
közel, mint sárgás fényű, kb. 0 magnitúdós „csillagot”. Ha sikerült
megtalálnunk a Merkúrt, gondoljunk arra, hogy a nagy Kopernikusz állítólag soha
sem látta életében ezt a bolygót. Igaz, a fromborki kanonok nem észleléseivel,
hanem Revolutionibus c. művével okozott revolúciót, vagyis forradalmat a
csillagászat világában. A Merkúrt legalább 8-10 cm átmérőjű
amatőrtávcsővel érdemes megvizsgálnunk, 80-100x-os nagyítás mellett
megpillanthatjuk a bolygó fázisát: mely június elején gyorsan csökken, napról
napra vékonyabb Merkúr-sarlót észlelhetünk. Sajnos alacsonyan, igen vastag
levegőrétegen keresztül észlelhetjük a Merkúrt, ezért a távcsőben látott kép többnyire erősen hullámzik.
A másik belső bolygó, a Vénusz fennen ragyog a nyugati égen,
aki ezt az égi briliánst se találja meg, hát magára vessen. Az Esthajnalcsillag
valóban ragyogó fényű égitest, a Nap és a Hold után a harmadik legfényesebb
objektum a Föld egén. Többen is feljegyezték már, hogy a Vénusz megfelelően sötét
környezetben árnyékot vet! A bolygó június 9-én jut legnagyobb keleti
kitérésbe, a Naptól 45 fokra, ekkor három és fél órával nyugszik a Nap után.
Fényessége -4,2-ről -4,4 magnitúdóra nő, miközben fázisa 0,55-ről 0,36-ra
csökken.
A hónap legérdekesebb eseménye a nappali égen látható: a Hold elfedi a Vénuszt június
18-án délután. Ha derült, mélykék ég lesz aznap, némi keresgélés után
szabad szemmel is megpillanthatjuk a holdsarlót és tőle balra a ragyogó
Vénuszt. Már 10×50-es binokulár is mutatja a holdsarlót és mellette az
apró Vénusz-sarlót. Hasonló nappali Vénusz-fedést legutóbb 2004
májusában láthattunk.
A június 18-i Vénusz-fedés
Az Esthajnalcsillag további érdekességgel szolgál: június 12-15. között
az M44 nyílthalmaz közelében "húz el", jó lehetőséget kínálva az
asztrofotósok számára. Az együttállás alábbi ábránkon követhető nyomon:
Óriásbolygók az esti égen
Még megfigyelhetjük a Szaturnuszt, a gyűrűs bolygót a kora
esti égen, az Oroszlán csillagképben, nem messze a fényes Regulustól. A
Szaturnusz fényessége +0,5 magnitúdó, látszó átmérője 17 ívmásodperc. Jó
amatőrtávcsővel megfigyelhetjük a bolygó erős lapultságát és a csodálatos
gyűrűrendszert, és egész sor holdját: 4-5 kísérőt könnyen azonosíthatunk a
Csillagászati évkönyv alapján. A Szaturnuszt jelenleg is behatóan vizsgálja a
Cassini-űrszonda, érdemes körülnézni e „kis naprendszer” világában.
Napnyugta táján kel délkeleten az Égúr, vagyis a Jupiter. (A
legnagyobb bolygót találóan nevezték el Égúrnak a reformkori nyelvújítók,
azonban ez az elnevezés nem honosodott meg a csillagászati köznyelvben.) Június
6-án kerül szembenállásban a Skorpió fölött, a Kígyótartó csillagképben.
Fényessége -2,6 magnitúdó, nem lehet eltéveszteni! Már kis kézi látcsővel is
megfigyelhetjük négy legfényesebb holdját, a Jupiter rendszerének komolyabb
tanulmányozásához azonban csillagászati távcső szükséges. A Jupiter "arculatán" komoly változások észlelhetők, ui. déli egyenlítői sávja (SEB) jelentős mértékben elhalványodott a legutóbbi láthatósághoz képest. Az észleléseket (rajzokat és webkamerás felvételeket) az MCSE Bolygóészlelő Csoportja számára Tordai Tamás gyűjti.
Az Uránusz és a Neptunusz csak távcsővel láthatók,
keresőtérképük a Csillagászati évkönyvben megtalálható. A Mars a kora hajnali órákban látható, a Halak, majd a Kos csillagképben. Egyelőre halvány, +0,8 magnitúdós, átmérője 6 ívmásodperc.
A Polaris Csillagvizsgálóban az MCSE önkéntes távcsöves bemutatói várják az érdeklődőket egy kis bolygólesre minden kedden, csütörtökön és szombaton.
A legfényesebb kisbolygó
Egész hónapban jól látható a Vesta, a Jupitertől nem messze
keressük kis kézi látcsővel. Június elején az élesebb szemű megfigyelők puszta
szemmel is megpillanthatják! Térképét májusi ajánlatunkban közöltük.
Nyári napforduló
Idén a nyári napforduló június 21-én 7 órakor köszönt be. A
környező napokban a legrövidebbek a nyári éjszakák, azonban számottevő
különbséget nem fogunk érzékelni. A nyári napfordulót követő szombaton tartják
szerte az országban a múzeumok éjszakáját, mely az egyik legnépszerűbb
kulturális programmá vált az utóbbi években.
Meteorrajok
Június nem kínál látványos rajokat, egyedül a Júniusi
Lyridák és a Bootidák kínálnak biztos látványosságot. A Lyridák maximuma június
16-án esedékes, egy-két meteornál azonban többre ne számítsunk. A Bootidák
gyakorisági maximuma június 27-ére esik, a raj jelentkezése bizonytalan,
jelentős „potyogást” csak 2008-ra jeleznek előre. A bootida meteorok
láthatóságát emellett a június 30-i telehold is „károsan” befolyásolja.
Mesterséges holdak
A júniusi éjszakákon a Nap alig bukik a látóhatár alá, ezért
szinte egész éjszaka láthatunk átvonuló műholdakat egünkön. A Nemzetközi
Űrállomás és más mesterséges égitestek átvonulásait a Heavens Above honlapon
találhatjuk meg.
