Égi kalendárium: 2022. szeptember

Vége a forróságnak, egyre hűvösebbek és egyre hosszabbak a szeptemberi éjszakák. A Jupiter és a Szaturnusz már kényelmesen észlelhető az esti égen, késő estétől már a Mars és az Uránusz és célba vehető. Mindkettő magasan jár az égen, ideális bolygós célpontok.

A bolygók járása

Merkúr: A hónap első napján még megkísérelhető fellelése napnyugta után a nyugati látóhatáron, fél órával nyugszik a Nap után. Ezután elvész az alkonyati fényben. 23-án alsó együttállásban van a Nappal. 27-én már kereshető napkelte előtt a keleti látóhatár felett, fél órával kel hamarabb, mint a Nap. Ez az érték láthatóságának javulásával együtt gyorsan nő, 30-án már eléri az egy órát.
Vénusz: A reggeli keleti ég alján látszó ragyogó fehér fényű égitest. Láthatósága gyorsan romlik. A hónap elején még egy és negyed órával kel a Nap előtt, a hónap végén már csak fél órával. A hónap legutolsó napjaiban már hamar belevész a kelő Nap fényébe. A bolygó fényessége –3,9m, átmérője 10,1″-ről 9,8″-re csökken, fázisa 0,97-ról 0,99-ra nő.
Mars: Előretartó mozgást végez a Bika csillagképben. Késő este kel, az éjszaka nagyobb részében fényesen ragyog magasan az éjszakai égen. Egyre jobban kitűnik erős vörös fényével, fényessége –0,1m-ról –0,6m-ra, látszó átmérője 9,8″-ről 11,9″-re nő.
Jupiter: Hátráló mozgást végez, 1-én lép vissza a Cet csillagképből a Halakba. 26-án szembenállásban van a Nappal. Egész éjszaka megfigyelhető, fényesen ragyog a déli égen. Fényessége –2,9m, átmérője 49–50″.
Szaturnusz: Hátráló mozgást végez a Bak csillagképben. Hajnalban nyugszik, az éjszaka első felében kereshető a délnyugati ég alján. Fényessége 0,5m, átmérője 18″.
Uránusz: A késő esti órákban kel, az éjszaka nagyobb részében látható. Folytatja hátráló mozgását a Kos csillagképben.
Neptunusz: Egész éjszaka megfigyelhető, 16-án van szembenállásban a Nappal. Hátráló mozgást végez a Vízöntő csillagképben.

Csóvás égi vándorok

Az előző hónaphoz képest nőtt a száma azoknak üstökösöknek, amelyeket egy maximum 200/800-as Newton távcsővel fotografikus módon valószínűleg meg lehet örökíteni, de kevesebb lett azoknak a fényes kométáknak a száma, melyek akár egy közepes méretű (12-25 cm átmérő) távcsővel vizuálisan könnyen megfigyelhetőek lehetnek.

C/2022 E3 (ZTF)

Az üstököst a Zwicky Transient Facility (ZTF) keretében fedezték fel, amely program úgy működik, hogy nagy látószögű kamerák két naponta felvételsorozatot készítenek a teljes északi égboltról, amit egy öntanuló algoritmus ellenőriz és a szokatlan jelenségeket kiszűri. Ezeket aztán a szakembereknek átválogatják aszerint, hogy melyek a valós események, amelyekkel tovább kell foglalkozni. Ennek a közösségi-magán szféra által létrehozott és üzemeltetett programnak a segítségével találták meg a Palomar Observatory 1,2 m-es Schmidt távcsövének 2022. március 2-án készült felvételén az akkor 17,2 magnitúdós üstököst. A felfedezésekor a vándor 4,27 CSE távolságra járt a Naptól.

A hónap során szinte egész éjszaka megfigyelhető üstökös az Északi Korona (Corona Borealis) és a Herkules határától indulva mozog az Északi Korona közepének déli része felé. E közben közelít a Nap felé, de távolodik a Földtől és így fényessége várhatóan, több mint 0,5 magnitúdót fog fényesedni a jelenlegi 13,5 magnitúdós fényességéről. Megkeresésére talán a legjobb a 18-23-a közötti időszak, amikor lassan mozog az Északi Korona leg észak-keletibb csillagától az ι CrB-től (4,95 magnitúdó) délkeleti irányba, 21-én éjszaka 33 ívpercre megközelítve azt.

A C/2022 E3 (ZTF) égi útja 2022.09.01-30. között, kiemelve a 2022.09.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült.

C/2022 E3 (ZTF), 2022.08.27. 19:16 (UT) 120/600 Refraktor + ASI 178MM; 12×120 s, Dr. Elek Tamás

C/2020 V2 (ZTF)

A Palomar-hegyi 1,2 m-es Schmidt távcsővel a ZTF (Zwicky Transient Facility) program keretében 2020. november 2-án készített képeken találtak egy aszteroidaként azonosított objektumot, ami azonban más megfigyelők szerint üstökös jellegű aktivitást mutatott. Azóta fokozatosan fényesedik és majd 2023. májusában fogja elérni perihéliumát, amikor a várakozások szerint akár 9 magnitúdós égitestként is látszhat.

A most még csak 13 magnitúdós, cirkumpoláris üstökös egész éjszaka megfigyelhető a Nagy Medve (Ursa Maior) csillagképben. Ennek ellenére a felkeresésére talán az esti időszak a legkedvezőbb, utána a csillagképpel együtt közel kerül a horizonthoz és fényének a vastag légkörön kell áthaladnia. Ez megfigyelhetőségét nagyban rontja. A még csak kondenzált kómával és nagyon rövid halvány csóvával rendelkező üstökös a Naphoz is és a Földhöz is közeledik, így fényessége a jelenlegi 13 magnitúdós értékről a várakozások szerint 12,5 magnitúdóra nőhet a hónap során.

Lassan mozog keleti, majd északkeleti irányban a Nagy Medve, vagy más néven Nagy Göncöl csillagképben a Merak csillag irányába. Az üstökös 19-23 között megközelíti, és 21-én szinte el is találja az NGC 3310 (fényesség: 10,8 magnitúdó; átmérő: 3,1 x 2,4 ívperc) kompakt kis galaxist. Az üstökös valószínűleg halványabb lesz a galaxisnál, ezért órákkal később, vagy másnap érdemes újra felkeresni, hogy a környező csillagokhoz képesti elmozdulása alapján biztosan lehessen azonosítani.

A C/2020 V2 (ZTF) égi útja 2022.09.01-30. között, kiemelve a 2022.09.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült.

 C/2020 V2 (ZTF) 2022.08.04. 19:37 (UT) 150/1200 Refraktor + ASI 178MM; 15×120 s, Bánfalvy Zoltán

A bevezetőben említett teljes, kb. két hetente frissülő lista elérhető a rovatvezetőnél az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook ) csoportban.

Herschel gránátcsillaga: a μ Cephei

A μ Cephei vörös szuperóriás, jelen tudásunk szerint a szabad szemmel látható csillagok közül a legnagyobb méretű. A Hipparcos űrszonda mérései alapján kapott távolságból (2848 fényév) számítva az átmérője a Napénak 1260-szorosa, így Napunk helyére állítva felszíne akár a Jupiter pályáját is megközelítené. Óriási méretéhez „mindössze” 19,2 naptömeg társul, ami meglehetősen hideg (3690 K), felfúvódott csillagot jelent. Ennek megfelelően felszíne és luminozitása instabil: a –7,6m abszolút fényességű csillag félszabályos változásokat mutat.

A mű Cephei fényességváltozása 1970-től napjainkig az MCSE VCSSZ adatai alapján (11000 fényességbecslés 236 észlelőtől)

Az IC 1396 köd szélén található csillag rendkívül élénk narancsvörös színéről is elhíresült. Közismert elnevezése Sir William Herscheltől ered, aki „nagyon szép, mély gránát színű” „új”
csillagként írta le. Félreértésének oka az lehetett, hogy Flamsteed 1725-ben megjelent, 2919 csillagot tartalmazó katalógusa nem tartalmazta a csillagot. Mint az ma már nyilvánvaló, a
csillag egyáltalán nem lehetett tranziens objektum, így friss felfedezés sem, mi több, Johann Bayer híres 1612-es Uranometriájában is szerepelt μ Cephei néven. Bár a csillag Herschel leírása alapján vált híressé, változásaira nem ő, hanem John Russel Hind figyelt fel 1848-ban. (Az általa szintén felfedezett R Leporis, avagy „Hind bíbor csillaga” mira változóról a 2015-ös Csillagászati évkönyvben olvashattunk részletesebben.)

A μ Cepheit egy CO, H2O és SiO molekulákat tartalmazó belső és egy jóval nagyobb, 2–3000 éve kilökődött anyagból álló, 6″ szögtávolságig nyomon követhető külső héj veszi körül.
Infravörös megfigyelések alapján továbbá egy, a csillag négyszeres átmérőjének megfelelő méretű por- és vízgyűrű látható. M2-Ia osztályú színképe jól meghatározható vonalakat tartalmaz, így 1943 óta spektrális szabványként alkalmazzák más csillagok osztályozására. Az SRc típusú μ Cephei változásait szabad szemmel is észlelhetjük 3,4m és 5,1m között. Periódusa bizonytalan, az immár egy évszázadnál is hosszabb adatsorok alapján fénymenetében egy 860 és egy 4400 napos ciklus egymásra rakódása figyelhető meg.