Égi kalendárium: 2023. október
Októberrel beköszönt az igazi ősz, és úgy tűnik, az igazi látnivalók is. Reméljük, az aranyló ősszel sok-sok nyugodt, derült éjszaka vár ránk, hiszen mindig van látnivaló a csillagos égen. Kiválóan észlelhető a Szaturnusz és a Jupiter, október 28-án egy kismértékű részleges holdfogyatkozást is láthatunk, az elszántabbak pedig az Antares fedését is megfigyelhetik a nappali égen. Használjuk ki a holdfénytől mentes éjszakákat, észleljünk az Andromeda-galaxist!
A bolygók járása (október)
Merkúr: A hónap első harmadában még kereshető napkelte előtt a keleti látóhatár közelében. Október 1-én egy és negyed órával kel a Nap előtt, de ez az érték gyorsan csökken. 12-én már csak fél órával kel korábban mint a Nap. 20-án felső együttállásban van a Nappal, és a hónap végéig már nem is figyelhető meg.
Vénusz: Ragyogó fehéren fénylik a hajnali keleti égen. Egész hónapban közel négy órával kel a Nap előtt, így kitűnően megfigyelhető. Október 24-én van legnagyobb nyugati kitérésben, 46,4°-ra a Naptól. Fényessége ‒4,7 magnitúdóról ‒4,4 magnitúdóra, átmérője 31,9”-ről 22,3”-re csökken, fázisa 0,36-ról 0,54-ra nő.
Mars: Előretartó mozgást végez a Virgo, majd október 24-étől a Libra csillagképben. A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. Fényessége 1,6 magnitúdóról 1,5 magnitúdóra nő, látszó átmérője 3,7”.
Jupiter: Hátráló mozgást végez az Aries csillagképben. Napnyugta után kel, az éjszaka döntő részében megfigyelhető ragyogó, sárgásfehér fényű égitestként. Fényessége ‒2,9 magnitúdó, átmérője 49”. Magas deklinációjának köszönhetően egyre kedvezőbb viszonyok mellett észlelhetjük.
Szaturnusz: Az Aquarius csillagképben látható, hátráló mozgása a hónap végére lelassul. Az esti délnyugati ég alján kereshető, éjfél után nyugszik. Fényessége 0,7 magnitúdó, átmérője 18”.
Uránusz: Az esti órákban kel, az éjszaka döntő részében megfigyelhető. Az Aries csillagképben végzi hátráló mozgását. Fényessége 5,7 magnitúdó, átmérője 3,5”
Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg, hajnalban nyugszik. Hátráló mozgást végez a Pisces csillagképben. Fényessége 7,8 magnitúdó, átmérője 2,4”.
A Szaturnusz 2023. szeptember 2-án mobiltelefonnal és csillagászati kamerával. Bővebben l. hírportálunkon: https://www.csillagaszat.hu/a-het-kepe/ketfele-szaturnusz/
Részleges holdfogyatkozás október 28-án
Az őszi fogyatkozási szezon és egyben az év utolsó fogyatkozása egy kismértékű részleges holdfogyatkozás. Magyarországról ez a jelenség teljes egészében megfigyelhető, a késő esti órákban kezdődik, és majdnem éjfélkor véget. A fogyatkozás teljes egészében látható Európából, Afrikából és Ázsia nagy részéből. Az amerikai kontinens keleti részén a holdkelte idején az esemény végét látni, míg Ázsia keleti részéből, illetve Ausztráliából nézve a fogyatkozás közben a Hold lenyugszik.
A félárnyék 18:01:17-kor érinti a holdkorong keleti peremét, de a gyenge kontraszt miatt ennek első jelét csak 18:45 körül lehet ténylegesen észrevenni egy halvány szürkés-barnás homály formájában. Az árnyék lassan közelíti meg a Holdat, végül 19:34:41-kor érinti a felszínét. Az árnyék görbült darabkája lassan végigvándorol a holdkorong déli részén, a legnagyobb kitakarás 20:14:06-kor van. Az umbra tovább vándorol, és végül 20:52:50-kor távozik a Hold felszínéről. A félárnyék még sokáig látható mint szürkés-barnás homály a holdkorong délnyugati részén, de 21:40 után a gyenge kontraszt miatt nem érzékelhető tovább a jelenléte. A félárnyék végül 22:26:33-kor hagyja el a Holdat.
A holdfogyatkozás maximuma pillanatában az umbrális magnitúdó 0,1239. A földi árnyékkúp tengelye messze, 40,01′-re, van a holdkorong déli peremétől, amely 3,946′ mélyen merül az árnyékba – ez a holdkorong átmérőjének alig nyolcada. Vajon a jó szemű észlelők látcsővel észreveszik-e az árnyék vöröses színét? A Hold északi pereme 28,378′-re van az árnyék szélétől. A holdkorong nagy része csak a félárnyékba merül bele, a fényes rész nehezíti a vörös árnyalat észrevételét annak alacsony kontrasztja miatt. A Hold korongjának közepe 12,216′-re van az árnyék szélétől, itt még a félárnyék okozta enyhe sötétedés érzékelhető. A holdkorong északi pereme 3,818′-re van a félárnyék szélétől. Ha nem is olyan látványos, mint egy teljes holdfogyatkozás, azért érdekes néznivaló lesz a Hold sötét déli pereme, az árnyéktól távolodva egyre világosabbnak látszó holdkorong a fényes északi harmadával.
A felszálló csomóponttól távolodó Hold a Kos csillagkép délnyugati részén tartózkodik. 6°-ra keletre a fényes Jupiter látszik, még keletebbre a kelő téli csillagképek. Messze délnyugatra a Szaturnusz fénylik. A környező halvány csillagokat elnyomja a még mindig fényes Hold. A fogyatkozás részleges fázisa hosszan, 1h 18m 9s-ig tart. A holdfogyatkozás teljes időtartama 4h 25m 16s. A penumbrális magnitúdó 1,12. A Hold látszó átmérője nagyobb az átlagosnál, 32,32′, mivel két és fél nappal korábban volt földközelben. Az umbra átmérője 1,4652°, a félárnyéké 2,5384°. A félárnyék gyűrűje így 32,2′ vastag, a holdkorong elfér benne. Ennek a holdfogyatkozásnak van tisztán félárnyékos szakasza.
Ez az esemény a 146-os Szárosz-család 11. holdfogyatkozása a 72-ből.
A 2023. október 28-i részleges holdfogyatkozás maximális fázisa. A földárnyékba merült részt narancssárgával jelöli az ábra. (Wikipédia)
Részleges holdfogyatkozás 2018. július 27-én, Benei Balázs felvételén.
Antares-fedés október 18-án
Ezen az októberi délutánon zajlik az év legfényesebb csillagfedése a nappali égen. A négy 1m-s csillag közül, amelyeket az Hold égi útján elfedhet, a legdélebbi, a Skorpió alfája kerül a Hold mögé. A fedések közül a legritkább is, mivel hazánkból nézve a legrövidebb ideig tartózkodik a horizont fölött. A belépés idején éppen delel, így földrajzi szélességtől függően 16-17°-kal van a horizontunk fölött. A Nap még a Virgóban tartózkodik (éppen 1°-ra a Spicától, amely egy másik 1m-s csillag, amelyet elfedhet a Hold), így magasabban látszik az égen. De a kényelmes, 45°-os elongáció miatt nem fog gondot okozni a csillag megpillantása a távcsőben. Érdemes már korábban elkezdeni a keresést, de ha tiszta az idő, akkor a 4 napos, 15% megvilágítottságú Hold is könnyen fog látszani. Budapestről nézve a belépés 13:26:20 UT-kor lesz, a kilépés pedig 14:38:23 UT-kor következik be. Más magyarországi településeken ettől néhány perc eltérés lehetséges (l. Csillagászati évkönyv 2023).
A belépésre a Hold sötét oldalán kerül sor, majdnem pontosan a keleti peremen (ezt jelzi a budapesti PA=86 °). Valószínűbb azonban, hogy a Hold terminátorának északi végétől fogjuk keresni a csillagot, ennek szöge 73°. Mivel a sötét perem nem látszik, a csillag mintegy a „semmiben” fog hirtelen eltűnni. Az Antares kettőscsillag, az 5m-s társ 7 másodperccel korábban kerül a Hold mögé, de ez valószínűleg a nappali égen nem fog látszani. Az Antares vörös óriáscsillag, okkultációk során mért átmérője 0,041″, azaz kb. 0,1 másodperc alatt fog eltűnni. Sasszeműek vagy gyors kamerával videózók akár a fokozatos eltűnést is láthatják, de a közeli horizont, a nappali légköri feláramlás és az erős szcintilláció miatt ez valószínűleg megfigyelhetetlen lesz.
Mivel a Hold szinte „telibe találja” a csillagot, a kilépésre egy és egynegyed órával később kerül sor. Ekkor a Nap már csak 10°-kal van a horizont fölött a délnyugati égen, bő egy órával napnyugta előtt. A Hold ilyenkor már „fényesebben” látszik az égen. A kilépésre a fényes oldalon kerül sor, a terminátor északi pólusától 68°-ra. A hely előzetes azonosításához segítség, ha a Mare Crisiumtól kissé északra figyelünk, a Cleomedes-kráternél. A ragyogó csillag azonnal látszani fog a halványabb peremen. Sokat segíthet a megfigyelésben egy polarizációs szűrő (megfelelően beállítva, hogy az égi háttér a legsötétebb legyen), esetleg egy narancs színszűrő (az ég kékjének eltüntetésében, így a kontraszt növelésében).
Észleljünk leszállóhelyeket a Holdon!
Az MCSE Hold Szakcsoportjának egyik megfigyelési programja az „Észleljünk leszállóhelyeket!”, amely a Hold innenső oldalán a felszínre került űreszközök holdi környezetének vizuális megfigyelését vagy megörökítését tűzte ki célul különböző megvilágítási viszonyok mellett. Természetesen a holdfelszínen levő űreszközöket egy földi távcső nem mutatja, de a holdi környezetük érdekes látványt jelent.
A Taurus-Littrow régió Kurucz János felvételén.
Mélyég-ajánlat: Andromeda-galaxis
Az őszi égbolt egyik szabadszemes objektuma, alappillére a távcsöves bemutatóknak. Járdacsillagászati összejöveteleken a lelkes érdeklődők kifejezetten kérik, hogy a bemutató amatőrcsillagász állítsa a távcsövet a közismert objektum felé. Lenyűgöző mérete miatt már binokulárral, kis távcsővel is izgalmas látványt nyújt.
A galaxisról először egy perzsa csillagász, Abd al-Rahman al-Szufi tesz említést az Állócsillagok című könyvében, amely a X. század közepén jelent meg. Ő ködösségnek, kis égi felhőnek nevezte, jellemezte, de az objektum egyáltalán nem vált ismertté, ahogyan al-Szufi könyve sem. Az európai csillagászat számára így Simon Marius német csillagász-matematikus fedezte fel 1612-ben, ő készítette az első leírást az objektumról.Megmérte az Andromeda-köd átmérőjét, illetve megfigyelte, hogy az objektumnak tompa, sápadt fénye van, és amelyet a „szarvon átvilágító gyertyafény” hasonlattal jellemzett. Pierre Louis Maupertuis francia matematikus-filozófus sziget-univerzumként említette 1745-ben. Immanuel Kant német filozófus 1755-ben úgy vélte, hogy a Tejút valójában galaxis (világsziget), és az Andromeda-köd is egy ilyen objektum. Hipotézisét azzal támasztotta alá, hogy ezek a ködök felülről korong, éléről nézve pedig ellipszis alakúak.
Ezt követően 1764-ben Charles Messier a 31-es sorszámmal katalogizálta, felfedezőjének pedig Mariust jelölte meg. A távcsövek fejlődésével felgyorsult az Andromeda galaxis megismerése is. Az egyre jobb teleszkópoknak köszönhetően William Herschel 1775-ben észlelte először a mag körül húzódó belső porsávot (akkoriban a galaxis a „nagy ködök” csoportjába tartozott). Az első olyan rajzot, amely a galaxis spirálkarjait is mutatja, William Parsons készítette 1850-ben, 1,8 méteres fémtükrű távcsövével, korának legnagyobb csillagászati eszközével. A teljesítményére jellemző, hogy számos galaxis spirálszerkezetét sikerült feltárni segítségével, a leghíresebb rajz, amely a műszer segítségével készült, az M51 szerkezetét mutatja.
A magyar amatőrcsillagász közösség is szívesen észleli az Andromeda-galaxist. Az észlelésfeltöltőn rengeteg vizuális és fotografikus megfigyelés található. Az első dokumentált észlelés 1979-ből származik, Balog László amatőrtársunk Kisterenye községben egy 84/300-as műszerrel észlelte, a leírásban megemlítve, hogy 20-szoros nagyítással láthatóvá válnak a központi ködösségből kiinduló nyúlványok, azaz a spirálkarok.
A Magyar Csillagászati Egyesület idei tarjáni táborának kiemelt objektuma az Andromeda-galaxis volt. Természetesen már korábban is észlelték innen, a táborhelyről az M31-et, például a 2014-es táborban készült Csörnyei Géza rajza, ahol az észlelő elsődleges célja a két kísérő galaxis bemutatása volt, némiképp háttérbe szorítva az Andromeda-galaxist, legalábbis a részletes kidolgozás tekintetében.
Nem mindenki számára ismert, hogy az Andromeda-galaxisban legalább 460 gömbhalmaz található, amelyek egy része amatőr eszközökkel is észlelhető. Tóth Zoltán, Szabó Gyula és Schné Attila amatőrtársunk több objektumot is megfigyelt a galaxisban. Szabó Gyula többek között a legismertebb NGC 206 „nagy csillagköd” néven ismert régiót észlelte, Tóth Zoltán 15 objektumot rajzolt le 270/1500-as Newton-távcsövével, Schné Attila pedig 300/1800 mm-es Newtonjával 14 fényesebb gömbhalmazt észlelt 1995 őszén.
Az M31 és 59 gömbhalmaza bejelölve Nagy Mélykuti Ákos felvételén. 200/800 Newton, Kamera: Canon 750D, Kamera érzékenység: 1600, Expozíció (s/ms): 50 s, Felvételek száma: 9.
Az Andromeda-galaxis rendszeres észlelésének egyik apropója, hogy a csillagváros közelsége miatt a komolyabban felszerelt amatőrök számára időről időre lehetőség nyílik az M31-ben robbant nóvák észlelésére is. Teljes fénygörbét nyerni természetesen nem kis feladat, de az „extragalaktikus vendégcsillag” megpillantása, rajzolása, fotózása önmagában is emlékezetes észlelési élmény.
Ma már egzotikumnak tűnnek a hagyományos, filmre készült fotók. Ezzel a technikával kifejezetten nehéz feladat volt a képi információk rögzítése, hiszen a modern összegzett (stackelt) képek helyett csak egyetlen fotó készült egy objektumról. Ennek a módszernek a hátrányait ismerjük: nincs lehetőség több nyersanyagból válogatni, a fókuszt a halvány csillagokon nagyon nehéz pontosan beállítani, a hosszú expozíciók során nehéz feladat volt a pontos vezetés stb. A munka eredménye pedig csak az előhívás után vált láthatóvá. A nehézségek ellenére még ma is próbálkoznak néhányan a filmes fotózással.
Kezdő asztrofotósok egyik első célpontja a Messier 31. Miután szabadszemmel is látható, nem kell bíbelődni a keresgélésével, keresőtávcsőben, vagy a DSLR keresőjében is szinte „ordít”. Bár hatalmas látszó mérete alapján könnyű célpontnak látszik, azonban az apró részletek megjelenítéséhez meglehetősen sok képre van szükség, végül a nyers képek feldolgozása után a színek korrekciója már bonyolultabb feladat. Sok asztrofotót láttam a galaxisról, ahol gyakran türkiz, néhány esetben már mélykék csillagok jelennek meg a külső régiókban, a galaxis belső vidéke pedig narancsszínben tündököl. Kezdő asztrofotósoknak szoktam javasolni, hogy különös gondot fordítsanak a visszafogottabb szaturációra, mert, bár nem lesz színesebb a kép, viszont sokkal természetesebb lesz a végeredmény.
Áldott Gábor 2021. január 21-én készült fotójával zárom az Andromeda-galaxis bemutatását. Az objektumot Nagytétényből fotózta TAL 150/750 Newton-tubusával egy Canon 350D fullspektrumos DSLR gépvázzal. A gyakorlott észlelő leírásában megemlíti, hogy a galaxis fotografálása komolyabb kihívás volt számára, mint gondolta.
Összegzésképp elmondható, hogy az Andromeda-galaxis amellett, hogy egy nagyon szép látnivaló az éjszakai égen, igen izgalmas terület azoknak, akik kicsit mélyebben szeretnék megismerni a hozzánk legközelebbi galaxist. Az M31 számos halmaza, csillagkeletkezési régiója, por- és gázforgataga komoly felfedezési lehetőség egy amatőrcsillagász számára, így hát távcsőre fel!
(Kaposvári Z., Tim, Hölgye A., Szabó S.)
- Októberben kezdődik a Polaris Csillagvizsgáló keddi sorozata. Októberi témánk az Andromeda-köd és az Andromeda csillagkép!
