Égi kalendárium: 2020. október

Októberben tovább hosszabbodnak az éjszakák, ami elméletben több észlelési lehetőséget jelent, ha a felhőzet engedélyezi. A hónap első számú eseménye a Mars oppozíciója. Idén valamivel távolabb vagyunk a Marstól, ezért valamivel kisebb a látszó átmérője, azonban sokkal magasabban figyelhető meg, mint a 2018-as nagy oppozíció idején. Ráadásul úgy tűnik, porviharok sem zavarják a megfigyeléseket, tiszta a Mars légköre. Máris számos, igen látványos, részletdús felvételt kaptunk észlelőinktől!

A bolygók járása 

Merkúr: Október 1-én van legnagyobb keleti kitérésben, 25,8°-ra a Naptól. Láthatósága azonban kedvezőtlen, fél órával a Nap után lenyugszik. A napok múltával tovább romlik a láthatósága, 15-ére teljesen belevész a Nap fényébe. 25-én alsó együttállásban van a Nappal. A hónap legutolsó napjaiban megjelenik napkelte előtt a délkeleti látóhatár fölött, 31-én már egy órával kel a Nap előtt, kedvezőbb láthatóság mellett.
Vénusz: Továbbra is kitűnően látszik a hajnali délkeleti égen, ragyogó fehér fénye kiemeli a többi égitest közül. A hónap elején három és fél, a végén bő három órával kel a Nap előtt. Fényessége -4,1 magnitúdóról –4,0 magnitúdóra, átmérője 15,6˝-ről 13,2˝-re csökken, fázisa 0,72-ról 0,81-ra nő.
Mars: Hátráló mozgást végez a Pisces csillagképben. 14-én van szembenállásban a Nappal, egész éjszaka megfigyelhető. Fényessége –2,5 magnitúdóról –2,6 magnitúdóra nő, majd –2,2 magnitúdóra csökken. Látszó átmérője 22,4˝-ről 20,1˝-re csökken. Mostani oppozíciója az északi félteke észlelői számára igen kedvező.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Sagittarius csillagképben. Napnyugta után figyelhető meg a délnyugati ég alján, a késő esti órákban nyugszik. Fényessége –2,3 magnitúdó, látszó átmérője 39˝.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Sagittarius csillagképben. Az esti délnyugati ég alján kereshető, a késő esti órákban nyugszik. Fényessége 0,5 magnitúdó, látszó átmérője 17˝.
Uránusz: Egész éjszaka látható, az Aries csillagképben végzi hátráló mozgását. 31-én szembenállásban van a Nappal.
Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg, hajnalban nyugszik. Hátráló mozgást végez az Aquarius csillagképben.

Vénusz–Regulus együttállás október 3-án

Igen látványosnak ígérkezik a Vénusz és a Regulus október 3-i együttállása, amikor az éjszaka végén (02:13 UT) a bolygó és a csillag 10´-re megközelíti egymást. Szabad szemmel is jól látható lesz a két objektum szoros párosa a horizont felett 8°-kal, jó légkör esetén már korábban is észrevehetjük őket. A csillagászati szürkület végére (03:00 UT) a páros szögtávolsága 13´-re nő, ekkor már 20° magasan lesznek láthatók.

Kisbolygófedés október 4-én

A belgiumi VVS előrejelzése alapján október 4-én 2:22 UT-kor a (406) Erna kisbolygó elfedi a HIP 15181 jelzésű csillagot. A fedés sávja Magyarországot is érintheti.
A kisbolygó átmérője 53,8 km, fényessége 14,33 magnitúdó. Az elfedendő csillag fényessége 8,09 V magnitúdó, az elhalványodás mértéke 6,2 magnitúdó, maximális időtartama 13,0 s.
A jelenség észlelésének megkönnyítéséhez készült keresőtérkép a szemközti oldalon látható.

A Mars földközelben

Külső bolygószomszédunkon egy év közel 687 földi napig tart. Földünk és a Mars Nap körüli keringési idejéből következik, hogy a pályáján gyorsabban mozgó bolygónk közelítőleg 26 havonta „utoléri” külső szomszédját – az ilyenkor bekövetkező oppozíciók adják a megfigyelésre legkedvezőbb időszakokat. A Mars pályája azonban a szinte tökéletesen kör alakú földpályánál jóval elnyúltabb, így a két bolygó távolsága egyes oppozíciók során tág határok között változik. Ideálisak a Mars napközelsége közelében bekövetkező ún. perihéliumi oppozíciók (emlékezetes
a 2003-as nagy oppozíció) – míg naptávolban bekövetkező oppozíciók alatt csaknem kétszer távolabbról észlelhetjük csak a bolygót.

Kereszty Zsolt rendkívül szemléletes montázsa a Mars jelenlegi láthatóságának első feléről. A képek 2020. április 4. és 2020. szeptember 19. között készültek, változó légköri körülmények között. A bolygó átmérője az eltelt 5,5 hónap alatt 6,5″-ről 21,4″-re nőtt, miközben Földünktől való távolsága 215 millió km-ről 65 millió km-re csökkent. C-14 SC távcső, ASI 224 MC + 462 MC + ZWO ADC kamera.

A 2020-as Mars-közelség idején a bolygó déli pólusvidéke lesz jobban megfigyelhető. A porviharok kialakulására a Mars napközelsége idején (amikor a déli féltekén nyár, az északin tél uralkodik) van nagyobb esély. Az idei Mars-közelség során a 2018-asnál kissé nagyobb távolságból, de az előzőnél sok szempontból előnyösebb időszakban nyílik módunk a Mars tanulmányozására. Már a láthatóság kezdetén a Nap fényözönéből kibukkanó, alig 4˝-es korongon is képesek a mai amatőr eszközök nagyobb részletek elkülönítésére. A bolygókorong átmérőjének növekedésével egyre finomabb részleteket figyelhetünk meg. A láthatóság során minél rendszeresebb észleléssel kísérjük figyelemmel a sarki jégsapkák változásait, a légkörben megjelenő felhőket, az ún. kék tisztulás jelenségét, az albedóalakzatok formájának, kontrasztjának, színének változásait, porviharok kitörését és terjedését. A 22˝ körüli maximális korongátmérő már igen sok apró részletet mutat meg, a bolygóról a földivel közel megegyező tengelyforgási idő miatt néhány napos munkával látványos animációkat, illetve felszínéről szalagtérképet is készíthetünk.

Marsjai Zsolt Mars-rajza 2020. szeptember 23-án készült 80/910-es refraktorral, 152x-es nagyítással.

Igen részletdús felvétel sarki jégsapkával, ködökkel, 2020. szeptember 20-áról. Farkasréti György felvétele Hajmáskérről készült 406/1829-es Newton-távcsővel, ZWO ASI178MC kamerával.

Bár a vörös bolygó égi útján már 2019 októberében 12°-os távolságra került a Naptól, idei láthatósága március közepén vette kezdetét, -23°-os deklinációnál, 6˝ körüli látszó átmérővel a Nyilas csillagképben. Innen április elejére a Bakba vándorolt át, majd folyamatosan emelkedő égi pályáján belép a Vízöntő (május) majd a Halak (június) csillagképekbe. Az égi egyenlítőt július 12-én érte el. Bár a bolygó viszonylag alacsonyan lesz megfigyelhető, a 2018-as láthatóságnál mégis mintegy 31°-kal magasabban lesz észlelhető. Szeptember 9-én mozgása hátrálóvá vált, ami csak november 15-én válik ismét előretartóvá. A legnagyobb közelség október 6-án, mintegy 62 millió km távolságban következik be, ekkor a bolygókorong átmérője alig 1,7˝-cel lesz kisebb a 2018-as maximumnál. A kedvezőbb helyzet miatt a 22,4˝-es korongot sokkal jobb körülmények között észlelhetjük majd. A két bolygó pályájának jellemzői miatt a legnagyobb közelség és az oppozíció között jelentős időbeli eltérés lehetséges, így idén is egy héttel később, október 14-én következik be a szembenállás, akkorra a bolygó látszó átmérője csupán 0,2˝-nyit csökken. Ezt követően az egyre kisebb korong még csaknem egy évig megfigyelhető marad, mígnem elvész ismét a Nap ragyogásában.

A Mars 2019-2021-es láthatósága során előre jelezhető jelenségek:

• További bolygóészlelések észlelésfeltöltőnkön: https://eszlelesek.mcse.hu/browse.php?cat=B

Csóvás égi vándorok

Az időjárást és az üstökösök kínálatát látva eszünkbe juthat Móra Ferenc A cinege cipője c. verse, ami a fenti két megállapítás alapján kissé átköltve valahogy így hangozhatna most októberben: Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van az üstökösvadásznak.

Az éjszakák egyre hosszabbak és egyben hidegebbek is lesznek a napforduló után, azonban üstökös fronton nincs változás. Sőt!

Az ajánló készítése során mindig szempont, hogy melyik az az üstökös, amelyikről az ajánló készítése előtti napokban vizuális megfigyelés készült, mert azokat a vándorokat jó szívvel lehet ajánlani. Sajnos a nyár múltával csak két olyan üstökös maradt/van, amelyeket vizuálisan is érdemes lehet megpróbálni felkeresni. Ezek közül is egy olyan, amelyik a napnyugta után a nyugati horizonthoz közel látszik és akkor sem sokáig. Ez pedig az idei év „Hamupipőkéje” a C/2017 T2 (PANSTARRS) üstökös.

Magát az üstököst a hazai amatőrök 2018. szeptembere óta több mint 150 alkalommal figyelték meg. Igaz a kométa igazán csak tavaly októbertől kezdett látványos lenni. Amikor a májusi perihéliumátmenete idején majdnem teljes pompájában látszott, akkor a „show”-t elvitte előle először a C/2019 Y4 (ATLAS), majd a C/2020 F8 (SWAN). Mindkettőhöz nagy reményeket fűzött mindenki, de hiába, mert azok nem bírták a Nap közelségét és „elpárologtak”, miközben a C/2017 T2(PANSTARRS) folyamatosan „jól teljesített” és szép mindvégig látványos maradt.

Még most is szép látvány lehetne, ha az égitestek mozgása (Föld és üstökös) miatt látszólag nem lenne olyan közel a Naphoz. Bár az üstökös még elég fényes (12,5 magnitúdó), de sajnos felkeresésére elég korlátozottak a lehetőségek. A hónap elején napnyugta után egy órával lehet megkísérelni megkeresni a nyugati égen 10 fokkal a horizont felett. A hónap közepén már napnyugta után szintén egy órával már csak 6 fokkal lesz a horizont felett, így Földünk vastag légköre ellehetetleníti az akkorra már 13 magnitúdós üstökös megfigyelését. Utána látszólagos napközelsége miatt nem lehet megfigyelni. Legközelebb már csak februárban lehet felkeresésével próbálkozni alacsonyan a déli égen, de addigra fényessége is jelentősen csökkenni fog.

A másik még viszonylag könnyen felkereshető üstökös a Naptól távolodó C/2019 U6 (Lemmon). Egész hónapban a Hercules csillagképben mozog keleti irányban, így az éjszaka első felében lehet megfigyelni. Az üstökös mind a Naptól, mind a Földtől távolodik, aminek következtében aktivitása csökken és a jelenlegi 13 magnitúdós fényességéről október végére várhatóan 1 magnitúdót fog halványodni. Égi útja során elhalad egy-két halványabb kisméretű galaxis közelében, de azokhoz képest az üstökös látszó mérete nagy és a mozgása is észrevehető a háttércsillagokhoz képest, így azonosítása nem nehéz.

Érdemes még megemlítenünk a 29P/Schwassmann-Wachmann üstököst is, ami a Jupiter pályájának távolságában majdnem kör alakú pályán kering a Nap körül. Az ilyen távolságban keringő üstökösök aktivitása elég csekély. Ezt cáfolja meg a 29P/Schwassmann-Wachmann. Az általában 15-16 magnitúdó fényesség körüli üstökös rendszertelenül, de viszonylag gyakran és hirtelen felfényesedik, kitör. Ilyenkor a fényessége elérheti a 12-13 magnitúdót is és ezzel vizuálisan akár közepes távcsövekkel is megfigyelhetővé válik. Ugyanezen távcsövekkel pedig fotografikus módon folyamatosan nyomon lehet követni fényességének változását és el lehet csípni egy-egy ilyen kitörését. A kométa október során a Kos (Aries) csillagképben halad lassan nyugati irányba. Felkeresése és megfelelő fényessége esetén esetleges azonosítása a csillagkörnyezet miatt elég könnyű feladat.

A hónap változócsillaga: a V1413 Aquilae

A szimbiotikus változócsillagok Z Andromedae osztálya egy meglehetősen szűk csoport, körülbelül mindössze száz ilyen változócsillagot ismerünk eddig.  Szimbiotikus változók általában egy vörös óriásból és egy fehér törpéből álló rendszerek, amelyben a csillagok nagyságrendileg 1 csillagászati egység távolságra keringenek egymástól. A kompakt, korai színképtípusú csillag a vörös óriás elszívott anyagából létrehoz egy anyagbefogási (akkréciós) korongot. Amikor a korong instabilitásai elérnek egy kritikus értéket, robbanásszerű folyamatok indulnak be, ilyenkor látjuk a csillagot kitörésben. A kitörések mindenesetre jóval lassabb lefolyásúak, mint a törpe nóváké, az aktív időszakok akár hónapokig, sőt évekig is elhúzódhatnak.

A V1413 Aquilae-t 1950-ben fedezte fel C. Merrill és P. W. Burwell, a Mount Wilson obszervatórium csillagászai, a csillagról AAVSO észlelések a nyolcvanas évektől állnak rendelkezésre. Az eddigi megfigyelések során mindössze három nagyobb maximumot produkált, melyek közül a legutóbbi bizonyult a legfényesebbnek, ez a mai napig zajlik! 2020 májusától a rendszer gyors fényesedésnek indult, 10,5^m-s maximum fényességét szeptember elején érte el. Jelenleg 11^m körüli, kistávcsöves objektum.

Szerencsés esetben, ahogy a V1413 Aquliae-nél a rendszer keringési periódusa nem csupán spektrális úton mutatható ki, hanem fedési jelenségekben is, melyek jól azonosíthatók az alábbi fénygörbén.  Az ábra rendhagyó módon ezúttal csupán egyetlen észlelő, Gary Poyner több mint ezer, zömmel vizuális megfigyelését tartalmazza, 1994-től napjainkig.

Az adatsorok elemzésével kimutatható, hogy a V1413 Aql vörös óriás komponense mintegy 434,1 napos periódussal fedi el fehér törpe társát. A 2^m-t is elérő fedések kb. 70-80 nap alatt mennek végbe, a legközelebbi fedés 2021 január végére várható. Bár a Sas csillagkép északi része októberben még kényelmesen észlelhető a délnyugati égen, a fedés december második felétől indul, ekkor a csillag sajnos már igen közel lesz a horizonthoz.

(Kaposvári Z., Bgb, Nmá, Mpt)

• MCSE tagtoborzó 2021!