A közös távcsövünkről

Először egy közös észlelés alkalmával próbáltuk ki közösen. Akkor semmit nem
láttunk vele, mert – mint később kiderült – az okulár feszesen be volt ragadva
a csőbe és nem lehetett élesíteni. Hollósi Botond felajánlotta, hogy megjavítja.
Korrigálta az okulár hibáját, megtisztította a lencséket és máris használhatóvá
vált a műszer.
Mivel a műszer a Kiskun Csoport és Neptunusz Amatőrcsillagász Kör tulajdonába
került, ezért lehetőség nyílt kölcsönbe venni olyan tagjaink számára, akiknek
nincsenek komolyabb észlelő eszközeik. Ezt először Vinczúr Balázs használta
ki. Ő a használat mellett javított még a refraktor küllemén is: lefestette.
Azt követően hozzám került a műszer, s azóta is nálam van. Első észleléseim
alkalmával a Holdat kezdtem felfedezni. Viszonylag jó képet adott a távcső,
a lencsehiba még nem volt szembetűnő. A terminátor körüli holdfelszín (hegyek,
kráterek, tengerek) rabulejtően szép volt.
Később áttértem a bolygók észlelésére. Ekkor már nehézségek jelentkeztek az
objektumok beállításával, de némi gyakorlás után már ez sem okozott gondot.
Első planétám a távcsövön keresztül a Jupiter volt, ami szintén szép képet mutatott.

Itt már megmutatkoztak az objektívlencse sérüléséből adódó hibák; a bolygó körül
halvány kis paca volt látható. Kirajzolódott az objektum közepén látható két
halvány sáv is, a körülötte lévő holdak is jól észlelhetőek voltak.
Ezután áttértem a Szaturnuszra. Mondhatnám hogy itt sem csüggedtem a kapott
kép miatt. Szépen látszott a bolygó és az azt körülvevő gyűrűrendszer (sajnos
megosztatlanul). Az objektum körül csak egy holdat tudtam beazonosítani.
A Mars már nem mutatott olyan jelentős vizuális élményt. Egyszerű fényesebb
pontnak látszott.
A belső bolygókat még nem néztem meg a távcsővel. Elhagytam a Naprendszert:
először az M42-re, azaz az Orion-ködre álltam rá. Ekkor már egy picit elbizonytalanodtam
a lencsehiba végett, de azért elégedett voltam a látottakkal. Megnéztem az Androméda-galaxist
is, amit halvány pacának láttam. Az M45-höz túl kicsi volt a kb. 1,5 fokos látómező.
A Nagy Kutya csillagképben található M41 viszont nagyon szép diffúz objektum
volt.
Nemrég láttam vele az Ikeya-Zhang üstököst is, bár az inkább binokli mögött
lévő szempárnak való látványosság.
Röviden ennyi a refraktorral való kezdeti elindulásom története.