249. Toroczkai-Wigand Ede: Öreg csillagok
{mosimage}
Kapható a könyv a könyvesboltokban.
Egy baráti társaság verődött össze Gödöllőn a XX. század elején: építészek, belsőépítészek, festők, szobrászok, iparművészek laza közösségeként. És amíg nappal olvastak, terveztek, festettek, szobrászkodtak, alkottak, ha leszállt az est: bizony nézték a csillagos eget, állítólag távcsöveztek is a maguk kedvére, vagy csak beszélgettek a világ dolgairól.
Az 1901-1920-ig működő gödöllői művésztelep próbált új formakincseket keresni művészi munkájához. Hamar eljutattak a magyar népművészethez: tárgyaihoz, díszítéseihez, jelképrendszeréhez, és így értek el a csillagos ég magyar néphagyományaihoz, alakjaihoz, mondáihoz is.
A gödöllői közösség egyik tagja: Toroczkay-Wigand Ede (1870-1945) a sikeres építész és iparművész gyűjtötte össze és írta le 1915-ben, hogy milyen is a csillagos ég a magyar nép szemével. Budapesten, 1916-ban a Táltos kiadónál jelent meg Öreg csillagok címmel 37 oldalas vékonyságú könyve. Már akkor is nagyon kevés csillag és csillagkép élt a nép ajkán, mert mint írja: Írásom oka, hogy porladó apáink keblökhordta meghittjei feledésbe ne menjenek. A mondottak nagy része gyermeteg kedélyű s már múlandóságnak induló pásztorélet, régmúlt idők emléke.
Jó régen elfogyott már, míg a könyvet újra kiadták: 1988-ban a Műszaki Könyvkiadó, a Régi magyarság sorozatban. Hasonmás kiadás volt, így ez is 37 oldalas. Rég volt ez is, mert ez áll a kötet hátán: A könyv tiszta bevételének 10 %-át az erdélyi menekültek javára ajánljuk.
Most ismét itt vannak előttünk az Öreg csillagok. Teljesen azonos az előzőkkel, csak kisebb a mérete, és az újraszerkesztéssel megnyúlt a terjedelme. De betűre híven ugyanaz: ugyanazok a rajzok, a díszítések, a csillagtérképek.
Ugyanazok a csillagok is, amiket a táltosok, a garabonciások, a javasok, az égbenézők, az énekmondók, a pásztorok, az őrök néztek régen. Tejkör, Részegembör, Részögösasszony, Szépasszonyvászna, Tündérek fordulója, Döncölszekér, Mönyecskeszömű csillagok, Sánta Kata, Árvaleány pillantása, Tévelygőjuhász, Jászoly, Sántakódus, Hajadonok óhaja – mind ott volt, és ott van ma is. Csak rajtunk múlik, hogy meglássuk! Fogjuk ezt a könyvet, és ha már lement a Ruhaszárító csillag és nem süt az Istenkalácsa sem, és jól látjuk az Országútat: ma is megnézhetjük őket ott fenn. Öreg csillagok már, de megvannak. Még egy ideig.
