A Columbia katasztrófája – II. rész
{mosimage}
Harold Gehman nyugalmazott tengernagy vezetésével megalakult a katasztrófa körülményeit kivizsgáló 13 tagú független bizottság, (Columbia Accident Investigation Board) és 2004 őszére Washingtonban nyilvánosságra hozta a katasztrófa okait ismertető kemény bírálatát:
A szerencsétlenség fő okaként megállapította, hogy a start 81. másodpercében szakértők is látták, amint a külső üzemanyagtartály szigetelésének egy levált darabja nekiütközött a Columbia bal oldali szárnyának. Mint kiderült, a szigetelődarab lyukat ütött a szárny hővédő-pajzsán, és leszálláskor a nyíláson keresztül beáramló forró gáz szétégette a szárny vázát.
A jelentésben súlyosan elmarasztalta az amerikai űrkutatási hivatalt, (NASA) mert ha a felszállást követően felismerték volna a fent leírt végzetes hibát, akkor a kilövőálláson várakozó Atlantis űrrepülőgéppel megkísérelhették volna a személyzet űrben történő átmentését.
Mindezt a vizsgálati jelentés durva hibának minősítette, és a hivatalt élesen elmarasztalta a biztonsági rendszer alapvető hiányosságaiért, majd felszólította a biztonsági készültség alapvető megerősítésére.
A bizottság csaknem 200 személyt kérdezett meg, és legalább 120 szakértői jelentést vizsgált át, a közel 30 ezer dokumentum áttanulmányozása mellett, amelyek részleteiről előzetesen értesítették az űrhajósok családtagjait. A hét hónapig tartó (3 millió dolláros) vizsgálat rávilágított a NASA súlyos szervezeti és működési hiányosságaira, egyebek között arra a – következő részben olvasható – kommunikációs zűrzavarra, amely megakadályozta a rendkívül fontos információk továbbítását.
