Az észlelő amatőrcsillagász kézikönyve – előszó

35 évvel ezelőtt, 1988-ban jelent meg Az észlelő amatőrcsillagász kézikönyve. A kétkötetes mű bő egy évtizeden át számított az amatőrök első számú észlelési útmutatójának. Az előszó megírására Kulin Györgyöt kértük fel. Az alábbiakban ezt az előszót közöljük.

Előszó

A könyv címe: Az észlelő amatőrcsillagász kézikönyve. Olyan megfigyelésekről van tehát szó, amelyeket nem a szakcsillagászok,hanem a csillagászat amatőrjei, műkedvelői végeznek.

Szakcsillagász az, aki ismereteit az egyetemen szerzi, élethivatásának a csillagászati kutatást választja és megfigyeléseit jól felszerelt intézetben végzi.

Amatőrcsillagász ugyanakkor korra és nemre való tekintet nélkül bárki lehet, aki vonzalmat érez a csillagászat iránt. Szakmai felkészültség és a megfigyelések pontossága szempontjából lényeges, hogy műszerlehetőségek terén az amatőrök hátrányban vannak a szakcsillagászokkal szemben.

Az amatőr rendszerint már általános iskolás korában népszerű könyvekből, képzett amatőrök által vezetett szakkörökben szerzi ismereteit. Megfigyeléseit szabad szemmel kezdi, majd elkészíti első Kepler-távcsövét. Műszer hiányában olyan területeket választ, ahol szabad szemmel is lehet értékes megfigyeléseket végezni. Ilyen terület pl. a meteorészlelés, holdsarló-megfigyelés stb. Ha azonban pl. változócsillagokat figyel meg, a szabad szemmel történő fénybecslés sohanem lehet olyan pontos, mint a modern fotométerekkel kapott értékek.

Kétségtelen hátrányai mellett az amatőrnek előnyei is vannak. Ilyen például az égbolt alapos ismerete. Ha pl. feltűnik egy fényes tűzgömb, a csillagképek ismerete alapján az amatőr pillanatok alatt pontosan bejelöli annak nyomvonalát a csillagtérképre.

A  szakcsillagásznak osztott körökkel ellátott műszere van, ha szabad szemmel nem látható égitestet akar fényképezni, ezek segítségével, vagy az elektronikus, számítógép vezérlésű távcső műszerfalán betáplálja a koordinátákat. Ezzel szemben az amatőr a csillagképek csillagai segítségével állítja távcsövét a Lyra gyűrűsködére, vagy az M82-re.

A szakcsillagászt és az amatőrt megkülönböztető jegyek a gyakorlatban nem egyértelműek. A ma felnövekvő szakcsillagászgeneráció tekintélyes része a hazai amatőrtáborban kezdte el pályafutását. Az egyetemet végzett szakcsillagászok száma sokkal nagyobb annál, mint amennyit a hazai kutatóintézetek alkalmazni tudnak. Ezek a szakemberek valamelyik rokon szakmában kénytelenek elhelyezkedni, vagy az ismeretterjesztésben, szakkörökben, amatőr lehetőségek között foglalkoznak a csillagászattal.

Közös vonásuk abból a felismerésből fakad, hogy az égi jelenségek megfigyelése a megismerés fontos alapja, mert azonos körülmények között egyetlen égi jelenség sem ismétlődik meg. Tudták ezt már a régi kultúrnépek, akiknek évezredes megfigyelései ma is nélkülözhetetlenek. Gondoljunk csak a kínaiak által feljegyzett 1054-es szupernóvára (a későbbi Rák-ködre), vagy a szabad szemmel látott napfoltokra, illetve az üstökösökről készült feljegyzésekre.

A kérdés az, hogy szükség van-e az amatőr megfigyeléseire, igényli-e a tudomány ezeket?

A válasz az, hogy sokkal több az égi jelenségek száma, mint amennyit a szakcsillagászok nyomon követhetnek. Sok olyan váratlan égi esemény történik, amelyet a sok tízezer amatőr hamarabb észrevesz, mint a kupola résén át fényképező szakcsillagász.

A kérdésre, hogy szükség van-e az amatőr megfigyelésekre, mit válaszolhat e sorok írója, aki életének nagyobb részét arra szentelte, hogy megteremtse a hazai amatőrizmus feltételeit?

Mit válaszoljon a sokezres amatőrtábor, melynek tagjai világszerte elismert észlelőmunkát végeznek?

Mit válaszoljon a csillagászat története, melynek tanúsága szerint igen sok kiváló szakcsillagász amatőrként kezdte?

Az évenként megjelenő új üstökösök tekintélyes részét amatőrök fedezik fel. Az üstökösvadászat természeténél fogva amatőr feladat. A nóvák egy részét is az égboltot jól ismerő amatőrök fedezik fel.

Egy táj megragadó szépsége ceruzát, ecsetet ad kezünkbe, hogy emlékét megőrizzük, pedig nem vagyunk művészek. A zene hallatán utánozzuk a kedves dallamokat, a természetben járva gyűjtjük a színes kavicsokat, kristályokat,máris amatőr kőzetgyűjtőkké válunk; felkutatjuk a pincében, padláson heverő régi eszközöket, a néprajz amatőrjeiként dolgozunk; belenézve egy távcsőbe egyszerű távcsövet barkácsolunk és kedvet kapunk, hogy megfigyeljük az égi jelenségeket, nem elégedve meg a könyvekben látott képekkel.

Mindezek a tevékenységek az emberi  szellemi szabadságnak olyan megnyilvánulásai, amelyek függetlenek a tudomány értékelésétől.

Minél fejlettebb egy ország, annál több emberben nyilvánul meg az igény az amatőrcsillagászat iránt és e tekintetben büszkén mondhatjuk, hogy országunk előkelő helyet vívott ki magának.

Azt mondjuk, hogy a szakcsillagász az, aki az égbolt kutatását hivatásként végzi. A hivatásos amatőr fogalma ismeretlen. Olyan amatőr nincs, akinek az égbolt megfigyelése megélhetési forrása. sokkal inkább a más forrásból szerzett anyagiakat önkéntesen és áldozatkészen ennek a szenvedélynek kielégítésére áldozza. Műszereket, távcsöveket épít vagy vásárol, több száz kötetből álló könyvtárat létesít. Olvassa a folyóiratokat, értesül minden újdonságról, hogy megfigyelői munkája minél aktuálisabb és eredményesebb legyen.

Nem egyértelmű az a kijelentés sem, hogy a műszerpark tekintetében az amatőrök hátrányban vannak a szakcsillagászokkal szemben. Ez ugyan általában igaz, de hazánkban és külföldön is sok amatőr és bemutató csillagvizsgáló gazdagabb felszereléssel rendelkezik, mint sok kisebb ország nemzeti intézete.

Az amatőr és a szakcsillagász egymásrautaltsága több területen is megnyilvánul. Az ismeretszerzésben, előadásokon és tanfolyamokon a szakcsillagászok segítsége nélkülözhetetlen. De ha például egy rendkívüli napkitörés észlelése közben a Napfizikai Obszervatóriumban Debrecenben beborul az ég, az országos napmegfigyelő amatőrhálózat megfigyeléseijól felhasználhatók lesznek. Sok más területet említhetnék még, például a változócsillagok észlelését, ahol az amatőrcsillagászok adatai egyes típusoknál nélkülözhetetlenek a tudomány számára.

Ez a kézikönyv is azt a célt szolgálja, hogy a hazai amatőrök minél értékesebb, pontosabb, megbízhatóbb adatokkal gazdagítsák az Univerzumról szerzett ismereteinket.

Dr. Kulin György