2002. május – Delta Scorpii — a Skorpió alfája? | MCSE

2002. május – Delta Scorpii — a Skorpió alfája?

A Skorpió jellegzetes nyugati karéjának középső csillaga 2000. július közepén
ízelítőt adott az ún. Be-csillagok (emissziós B-típus) optikai kitöréseinek
lezajlásából. Mint azt J. Fabregat (Valencia-i Egyetem) és P. Reig (Krétai
Egyetem) optikai fotometriai és spektroszkópiai mérések alapján bejelentette,
a július közepén felvett színképek először mutattak emissziós
hidrogénvonalakat, amivel párhuzamosan lassú fényesedés is kezdődött.
Augusztus elejére 1,9-ig felfényesedett a korábban 2,4-s csillag, ami még
laikusok számára is egyértelműen eltorzította a Skorpió jól ismert alakját.
2000 második felében megállt a fényesedés, sőt egy kisebb visszaesés is
történt, ám a 2001-es év meghozta a csillag "étvágyát": lassú, de biztos
fényesedéssel 2002 elejére megközelítette az 1,5-s fényességet, azaz már
közel 1 magnitúdóval, bő kétszer fényesebb, mint az elmúlt évtizedek során.
Ezzel megközelítette az Antares, azaz az alfa Scorpii fényességét is (1,1
magnitúdó), amit bárki könnyen észrevehetnek az ezekben a
hetekben a déli horizont felé vetett pillantásokkal.

Egy fotó a jellegzetes alakú Skorpió csillagkép azonosításhoz.
Májusban éjfél után a DK-i égbolton figyelhető meg.

Mi okozta a csillag életében ezt a drámai változást? A delta Sco a korábbi
csillagászati szakirodalomban egy normális B színképtípusú óriáscsillagként
szerepelt, semmilyen különleges érdekességet nem társítottak hozzá. A 2000
nyarán történt változások nyomán tucatnyi fotometriai és spektroszkópiai
műszer követte a csillagot és sikerült is reprodukálni az eseményeket.
Kiderült, hogy a delta Sco körül egy kísérő csillag mozog igen excentrikus
pályán. 2000 nyarán ez a másodkomponens áthaladt a periasztronján, azaz
pályájának a főcsillaghoz legközelebbi pontján. Ekkor olyan erős hatást
gyakorolt a főkomponensre, hogy az amúgy is gyorsan forgó csillag
egyenlítőjéről nagy mennyiségű gázanyag szakadt ki, ami egy gyűrűt hozott
létre az immáron emissziós színképvonalakat mutató főkomponens körül. Ez
okozta a rendszer felfényesedését, valamint a korábban elnyelési
spektrumvonalak kibocsátásivá válását.

Változások a delta Scorpii spektrumában. A
színképeket Christian Buil francia
amatőrcsillagász készítette saját
tervezésű és kivitelezésű spektrográfjával.

A változócsillagászatban az ilyen csillagokat a prototípus alapján gamma
Cassiopeae-típusba sorolják, melyek éves időskálákon mutatnak lassú
felfényesedést, majd szabálytalan visszahalványodást. Jelenleg több száz
ilyen csillagot ismerünk, a delta Scorpii ezek közül az egyik legfényesebb.
Mellékelt fotónk alapján bárki könnyen felkeresheti éjfél körül a délkeleti
horizont felett.

{mosimage}
Modell egy Be (emissziós B-színképtípusú) csillagról. A gyorsan
forgó csillag egyenlítőjéről valamilyen külső zavar, pl. egy szoros
kísérőcsillag árapály-ereje, leszakítja a gyűrűt kialakító gázanyagot…
…ami nagyon jellegzetes lefutású színképvonal-profilt eredményez.

Végül: miért lehet a delta Sco a Skorpió alfája? Jelenleg senki nem tudja,
meddig folytatódik a csillag fényesedése. Miközben már alig fél magnitúdóval
halványabb az Antarestől, a fénygörbén nem látszik semmilyen lassulás a
fényesedésben, így elképzelhető, hogy akár már idén nyár végére felülmúlhatja
az Antares ragyogását. A szemünk előtt zajló változások nyomon követéséhez
mindenkinek derült éjszakákat kívánunk!



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close